És akkor elúszott mellettem egy bálna

Beléptem a kávézóba, előttem egy ember állt a billiárdasztal mellett, kellemes zongoraszót hallottam jobbról, így arra fordultam. Beléptem az ajtó, egy férfi zongorázott, a mellette lévő asztalon pedig ott ült Vincent Van Gogh. A festő hirtelen felállt és az ablakhoz lépett. Követtem. Kinéztünk az ablakon, és híres csillagos eges festményének mását láttam. 

És ezt nem álmodtam, hanem a Samsung Gear VR sisakjával éltem át. A Van Gogh stílusjegyeit magán hordó rajzolt térben úgy mozogtam, mint egy szobában. És közben végig a kanapén ülve forgattam a fejem ide-oda. A virtuális valóságot előidéző kütyü óriásit fejlődött az első modell óta.

De még inkább a kínálat változott, hiszen maga a kütyü csak annyit tesz, hogy egy mobil segítségével átalakítja a mobil kijelzőjén látható alkalmazásokat. Ez ugye azt is jelenti, hogy maga a Gear VR önmagában nem használható, egy viszonylag jó mobil kell hozzá, erős processzorral.

Ahhoz ugyanis, hogy a virtuális valóságot tényleg élvezzük és jól lássuk, másodpercenként legalább 75 képkockát kell lejátszani. Ehhez komoly teljesítmény kell, ezért a második generációs Gear VR sem működik együtt bármilyen mobillal, továbbra is csak Samsung készülékekhez kötött, azokból is a felsőbb kategóriásakkal kompatibilis. Az eszköz a Galaxy Note, Galaxy S6 edge+, S6 és S6 edge mobilokkal működik együtt.

Maga az eszköz könnyebb elődjénél és feleannyiba kerül (itthon 40 ezer forintot kérnek érte). Egyszerű összeszerelni, a mobilt eléggé stabilan bele tudjuk pattintani a megfelelő helyre és ezután csak követni kell az utasításokat. Letölteni, regisztrálni, válogatni az appok között. Nagyjából húsz perc után tehettem a fejemre a szemüveget és elvesztem benne.

Delfinek ugráltak körülöttem

Először képeket nézegettem, arra gondolva, jó lesz szép fokozatosan haladni az egyre izgalmasabb tartalom felé. Azt tervezte, hogy csak néhány percet töltök itt és gyorsan továbblépek a videók felé, de nem így történt. A következő egy órában lenéztem az Eiffel-toronyról, elmentem a párizsi Louvre-ba, a londoni Towerhez, feküdtem a csillagos ég alatt, megnéztem a világ legszebb templomait és még hosszan sorolhatnám. Nem is értem a végére, amikor úgy döntöttem, ideje továbblépni. A videók következtek.

Azt hittem, nem jöhet jobb annál, mint amikor hátulról egyszer csak feltűnt, majd elúszott mellettem egy hatalmas bálna. De később találkoztam egy apatoszaurusszal, Paul McCartney fél méterre tőlem énekelte a Live And Let Die-t, és egy zongorista srác zenét próbált szerezni, miközben a kutyája a hátam mögül ugatott. Meg is fordultam, hogy megnézzem, tényleg ott van-e. Ott volt.

És ez a lényeg, hogy tényleg teljesen meg kell fordulni ahhoz, hogy a virtuális valóság minden részletét befogadjuk. Ez néha elég kényelmetlen volt, mert biztosabbnak éreztem csak ülni egy maszkkal a fejemen, de úgy nem könnyű úgy forogni, ahogy szeretném. A megoldás talán egy nagy szőnyeg, ahol kedvünkre forgolódhatunk anélkül, hogy nekimennénk valaminek. Esetleg egy görgős irodai szék.

A kütyüt pofonegyszerű irányítani: egyszerűen ránézünk arra, amire kattintani szeretnénk, és megérintjük a Gear VR jobb oldalán lévő kezelőfelületet. Ugyanezzel a kezelőfelülettel lapozhatunk, mozoghatunk és még számtalan dolgot csinálhatunk, amit az adott alkalmazás lehetővé tesz. Öt perc felkészülés elég is ahhoz, hogy gyakorlott virtuálisvalóság-felhasználók legyünk.

Az látszik, hogy sokan fel akarnak ülni a virtuális valóság vonatára, több cég is készített alkalmazást, de nem mindenkinek sikerült megugrania a szintet. A Pixar például annyit tudott hozzátenni, hogy egy mozi elé ülteti a felhasználót és 3D-szerű élményt próbál nyújtani meglévő rajzfilmjeiből. Ez nem kötött le öt percig sem.

Könnyű beleszédülni

Vannak ugyanakkor olyan alkalmazások is, amelyekkel bepillantást nyerhetünk, milyen lehetőségek vannak a virtuális valóságban. A cikk elején említett Van Gogh-világ ilyen volt. Egy másikkal főzni tanulhatunk, mintha egy igazi főzőlap előtt állnánk, az alkalmazás valós időben vezet végig az egyszerű és bonyolultabb recepteken. Tehát ha a rák három perc alatt sül készre a valóságban, akkor az alkalmazásban is ennyi ideig kell sütni, kavargatni és rázogatni, mielőtt hozzáadjuk a következő hozzávalót.

És akkor elérkeztünk a játékokhoz, mert azért titkon mindenki arra várt, hogy egy elképzelt világban kalandozzon. Féltucatnyi játékot próbáltam ki, köztük klasszikusnak tűnő lövöldözőset, űrrepülőset, point-and-click kalandozósat. Nem voltak rosszak, de kissé befejezetlennek tűntek. Ráadásul nagyon hamar elszédültem a gyorsabb mozgást igénylő játékoknál, azt nem nekem találták ki. A játékoknál amúgy volt egy olyan érzésem, mintha egy jól sikerült bétával találkoztam volna, amelyből hiányoznak az igazi pályák, igazi izgalmak. Az is igaz, hogy többször felsikoltottam ijedtemben, amikor hátulról rám rontott az ellenség és hirtelen azt sem tudtam, merre forduljak, hogy elkerüljem. Kíváncsi vagyok, mikor jönnek ki az első komolyabb játékok a platformra. Persze ehhez az is kellene, hogy a játékgyártónak megérje a fejlesztés, vagyis elég sokan használják a Gear VR-t. Kicsit a tyúk és a tojás esetével állunk szemben.

A játékokon kívül nem okozott problémát a gyorsabb mozgás, de a Gear VR-t kipróbálók közül volt olyan, aki szédülésre panaszkodott, amikor hirtelen megindultak felé a falak. Ami azért furcsa, mert én vagyok az első, aki tengeribeteg lesz egy mozgó járműben. A tériszony viszont valós a virtuális valóságban is, két kézzel kapaszkodtam és kifutott az összes vér a lábamból, amikor egy chicagói toronyház tetejéről néztem le.

Annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy hiába könnyebb elődjénél, azért még mindig elég nehéz ahhoz, hogy az egy órás használat után kényelmetlen legyen. Ahhoz, hogy tényleg elterjedjen a technológia, ennél sokkal könnyebb eszközöket kell tervezni. Az sem tetszett, hogy egy idő  után a videó közepén egyszer csak jelezte a készülék, hogy akkor most kapcsoljam ki, mert túlmelegedett, időre van szüksége, míg lehűl (és a lehűlés bizony nem volt gyors).

De enélkül sem tudjuk órákat használni, mert a mobil akkumulátora nem bírja a végtelenségig. Sőt, a folyamatos használat miatt elég gyorsan merül le, erre oda kell figyelni, ha nem akarjuk, hogy a legizgalmasabb résznél kapcsoljon ki a telefon. A technológián is még fejleszteni kell, a látott kép sokszor homályos, hiába próbáljuk beállítani a fókuszt. 

Végezetül még egy fontos megjegyzés, mielőtt levonnám a végső következtetést. Az alkalmazásokhoz óriás fájlok tartoznak, egy három-négy perces videó is több mint fél gigabájt. Ezeket az első használat előtt le kell tölteni, így az sem árt, ha a mobilnak viszonylag nagy a belső tárhelye, különben állandóan törölgetni kell a tartalmat. Mondjuk ez hosszabb használat után mindenképpen bekövetkezik.

Azt nem tudom, hogy az újdonság varázsának eltűnése után is megmarad-e a lelkesedés. Hiszen tartalom nem jön olyan tempóban, amilyenben fogyasztjuk azt. Van Gogh társasága is egyszer, legfeljebb kétszer volt érdekes, nem fogom estéimet a festővel tölteni. Ha a képeket és videókat végignéztem, igényelni fogom az újabb tartalmakat, vajon kiszolgálnak ezzel a cégek? A jelek arra mutatnak, hogy egyre többen látnak fantáziát ebben. Például a Flickr összegyűjtött fotói és új alkalmazása is azt mutatja, hogy hajlandóak energiát fektetni a fejlesztésekbe a cégek.