Az ingyen iPhone esete a virtuális emberkereskedelemmel

2016 első nagy magyar facebookos trendje volt a lájkvadászat eddig ismeretlen mélységű bugyrainak megjelenése, illetve az ezen való röhögés vagy ízlés szerint szörnyülködés. Az egészen nyilvánvalóan kamu iPhone-sorsolások mellé februárban soroltak be a „Mark Zuckerberg elosztogatja a vagyonát” álhírre épülő trükkök, béna fotókkal, amelyeken ízlésesen szétszórt, több négyzetméternyi euróval, forinttal, sőt, román lejjel (!) pózoltak különböző derék fiatalemberek. (Itt talál belőlük egy komolyabb gyűjteményt.) Sőt, azóta megjelent a még ennél is egy fokkal primitívebb módszer is.

Facebook=rengeteg pénz. Csak nem úgy

Az első, zsigeri reakciók után persze felmerül a kérdés, hogy a dolog sokkoló- és humorfaktora mellett ugyan mi értelme van ilyesmivel szórakozni. A válasz nem meglepő: ez üzlet, ha ügyes az ember, az ész nélkül lájkolókon és megosztókon egész jól kereshet.

Hogy a Facebook állati értékes reklámfelület és az internet egyik legfontosabb forgalomterelő csomópontja, azt aligha kell bárkinek is különösebben magyarázni. Egy népszerű Facebook-oldalt létrehozni, felfuttatni és karbantartani nem kis munka, ennek megfelelően értékesnek is számítanak az ilyen oldalak. És ami értékes, azt rögtön el is kezdik pénzért adni-venni az emberek.

Két dolgot szögezzünk le rögtön az elején.

1. Egy Facebook-oldalt, csoportot, fanklubot eladni illegális, a Facebook felhasználói szerződése, amit a regisztrációkor elfogadunk, ezt nem engedélyezi.
2. Ez senkit nem érdekel úgy nemzetközileg, mint Magyarországon; az ilyen oldalak adásvétele egészen nyíltan megy a neten (esetenként ott helyben a Facebookon).

A kamu nyereményjátékokkal és hasonló szánalmas trükkökkel felfújt oldalak célja természetesen az volt, hogy pár tízezer követő elérése után eladják őket. Mindez pedig azt jelzi, hogy az internet legaljának a legalja is bejelentkezett a Facebook-oldalak adásvételének össznépi játékába. A virtuális emberkereskedelem magyar feketepiaca a bennfentesek szerint már túl van az aranykoron, ami leginkább annak köszönhető, hogy a nagyobb elérésű, hobbiból készített Facebook-oldalak már mind vagy maguktól üzleti alapra helyezkedtek, vagy eladták őket (a pletykák szerint az egyik nagy hazai médiacég vásárolt fel pár éve szakmányban százezres létszámú facebookos idézetes és viccoldalakat).

Csavartak egyet rajta

Az is alaposan betett a biznisznek, hogy 2015 nyarán a Facebook csavart egyet a bejegyzéseket az üzenőfalakon megjelenítő algoritmusán, és ezzel a nagy, de passzív követőtáborral bíró oldalak rosszul jártak, a posztjaik sokkal kevesebb emberhez jutnak el, mint azelőtt.

Nagyjából ezzel egy időben foltozta be a közösségi oldal azokat a lyukakat is a kódjában, amik lehetővé tették, hogy a lájk gombot egy ablakot bezáró, videót elindító, vagy egy kérdést leokézó gombnak lehessen álcázni, vagy akár láthatatlanná tenni és egész képernyő méretűre nagyítani. Vége már a lájkoltató alkalmazások (emlékeznek a „Mi az indián neved?” őrületre?) hőskorának is.

Jelenleg a Facebook-oldalak ára nagyjából 1-2 forint per követő szinten mozog, 3 forintos árhoz már nagyon aktív tábort és extrém magas elérési számokat kell mutatni. A hőskorban 4-5 forint volt a standard, de szólnak legendák követőnként 7-10 forint körül eladott oldalakról is. „A Facebook algoritmusa változik, egyre kevesebb embernek jelennek meg a közzétett posztok a Facebook-oldalakon. Emiatt akinek csak 20-50 ezer rajongója van, az igazából semmit nem tud kezdeni, ezért a nagyobb forgalommal és bevétellel rendelkező bloggerek megengedhetik maguknak, hogy felvásárolják a kisebb oldalakat, hogy ezáltal még több embert elérjenek” – festi le a piac helyzetét egy másik forrásunk, L., aki facebookos oldalak felvásárlásával foglalkozik.

Hogy jobb képet kapjunk, hogyan is működik ez a gyakorlatban, fejest ugrottunk a biznisz közepébe.

És akkor majdnem eladtam az Indexet

Nem mondhatni, hogy a magyar Facebook-oldalak kereskedelme különösebben titkos csatornákon történne, egy szál Google-kereséssel bőven kapunk olyan találatokat, ahol ilyen üzletek zajlanak. Kíváncsiságból az egyikben eladásra kínáltam az Index Facebook-oldalát egy apróhirdetésben. (Jó, igazából persze nem az Indexét, hanem név nélkül egy hasonló számokat felmutató fiktív oldalt.)

Az első érdeklődő 20 percen belül érkezett, és másfél óra múlva már volt egy ajánlatom is, látatlanban, 800 ezer forintról. Fél napig hagytam futni a hirdetést, reggelre hat érdeklődőm volt, akik általában a követők demográfiai és nemi eloszlásáról, a bejegyzések elérési számairól (hogy hány ember üzenőfalára kerül ki az adott poszt) és a rájuk érkező kattintások számáról kérdezősködtek.

Végül 800 ezer és egymillió forint közötti ajánlatok futottak be, volt köztük online marketinggel foglalkozó cég, kisebb-nagyobb weboldalak gazdái, és teljesen semmitmondó gmailes címről érdeklődők is. A pangó piacon nyilván elég jól hangzott egy közel 350 ezres eladó oldal, de ezzel együtt is meglepően élénk volt az érdeklődés iránta. Mi lehetett itt, amikor még igazán futott a biznisz?

Bár a cápák hamar lecsaptak az én csalimra, végül nem adtam el az Index Facebook-oldalát. De mi történt volna vele, ha eladom?

Tényleg, miért vesz valaki Facebook-oldalt?

Az üzletben érdekelt forrásaink szerint alapvetően két oka lehet annak, hogy valaki saját oldal építése helyett készen vegyen egyet. Az egyik az optikai tuning. „Van egy cég, akiknek az a fixa ideája, hogy a honlapjukon azt mutassák, helló, van 70 ezer lájolónk, és ezen kívül semmi nem érdekli őket a Facebookból, az oldal neve és tartalma sem. Én viszem az oldalukat, napi 10-30 vicces poszttal. Én pár tízezer forintnyi zsebpénzt tudok keresni minimális szponzorált posztokkal, plusz a cég fizet egy másik zsebpénzt azért, hogy én üzemeltetem az oldalt. Az ügyfeleinek pedig mutathatja, hogy élő a Facebook-oldala, nagy az aktivitása, stb.“ – mondja Z., az egyik informátorunk, aki mellékes keresetként ad-vesz és futtat fel Facebook-oldalakat. „Egyébként más cégeknek pénzért üzemeltetek teljesen korrektül oldalakat, az ő posztjaikat néha megfuttatom a viccoldalon is, így nagyobb elérést produkálok, kvázi ingyen, hirdetés nélkül.”

Egy másik forrásunk is arról számolt be, hogy induló vállalkozások azért vesznek készen pár tízezres Facebook-oldalakat, mert olcsóbban és gyorsabban jutnak így követőkhöz, mintha a saját tartalmaik hirdetésével, és a természetes terjedéssel növekednének. „Minek küzdjön hirdetésekkel hónapokig, ha sokkal jobb számokat azonnal is megkaphat, készen? Persze ezek a lájkolók nem lesznek relevánsak, de mégis egy működő közösségnek néznek ki, ami meghozza az új belépők bizalmát is.”

Új tartalom, régi közösség

Az ilyen célra eladott oldalakat az új gazda általában átnevezi, a régi posztokat legyalulja, és új, saját tartalommal tölti fel. Elméletileg itt kellene annak következnie, hogy az oldal követői észreveszik, hogy el lettek adva, és más tartalmat kapnak, mint amiért eredetileg odamentek. A gyakorlat azonban nem ezt mutatja. „Számolni kell azzal, hogy elvileg a tematika rántotta össze a csapatot, ezért egy vicces oldalon nem fogsz tudni utána mondjuk egy plasztikai sebészet posztjaival forgalmat generálni. Megvétel után változik a tematika, a nyelvezet, és van is ezért lemorzsolódás. Nekem most egy kb. 80 ezres oldalból 3-4 ezer elvándorlás volt az adásvétel után, ami fél év alatt jött vissza az organikus növekedésből” – vázolja fel a helyzetet Z., hozzátéve, hogy ez azért egy aránylag szerencsés eset volt.

Ez mindenesetre elég lesújtó képet fest arról, hogy mennyire tudatosan facebookozik az emberek többsége. Képzelje el, hogy

a postaládába, mire ön vállat von, és áttér annak az olvasására. Na, a facebookozók 90 százaléka pont így viselkedik.

Kattints, kattints, kattints!

A másik ok, amiért érdemes Facebook-oldalt venni, a forgalomterelés. Ezt tipikusan vicces képekben, vagy (ál)hírekben utazó oldalak csinálják, itt a minél nagyobb és minél aktívabb közösség értékét az adja, hogy rákattintanak az oldal bejegyzéseire, és azzal átkerülnek egy hirdetésekkel alaposan körbetapétázott oldalra. Itt persze rendszeres és kattintásra ingerlő tartalmat kell gyártani (vagy lopni) a biznisz működéséhez. Hogy ez mennyi pénzt hozhat a konyhára?

Amikor pár éve egy másik cikk kedvéért kipróbáltuk, hogyan működnek a lájkszivattyú-viccoldalak a Facebookon, pár tízezer követővel sikerült heti 30 eurós AdSense-bevételt termelnünk, úgy hogy napi átlagban legfeljebb fél órát fordítottunk csak a tartalom előállítására. Amikor a szintén Facebookon tenyésző, az egészen hasonló üzleti modellel működő alternatívmedicina-híroldalak világát térképeztük fel, arra jutottunk, hogy havi 100-150 ezer forintos hirdetési bevételt termelhet egy ilyen, bő százezer követő mellett. Igaz, egy ilyen oldallal már ránézésre is sokkal több meló van.

Vagyis úgy néz ki, hogy ha foglalkozunk vele, és ügyesen megtaláljuk a célközönségünket, egy Facebook-oldal pár hónap alatt behozhatja az árát, és aztán, ha kastélyt és jachtot nem is fogunk venni belőle, egész jól lehet keresni a futtatásukkal, pláne, ha egyszerre több vasat is a tűzben tudunk tartani. Pláne, ha a reklám mellett más bevételi forrásunk is van, mondjuk webáruházat üzemeltetünk. Itt viszont már visszaüt a vásárolt, és nem épített közösség.

„Tegyük fel, hogy van egy webáruházam, ahol szexi pasikat ábrázoló bögréket akarok eladni. Az elsődleges célközönségem a fiatal nők lesznek, és ezen belül tovább szűkíthetem a réteget, hogy például lánybúcsúkra speciális bögréket kínálok. De semmi esetre sem fókuszálnék a 35–55 éves, családos férfiakra, közülük kerül ki valószínűleg a legkevesebb vásárlóm. Vásároltam ehhez egy 150 ezer lájkolós oldalt – na és? Ha elenyésző köztük az a réteg, akik az én célcsoportom (márpedig erre nincs garancia), akkor nagyjából semmire sem megyek velük, mert nem fognak tőlem vásárolni. Az pedig további probléma, hogy még azon is dolgozni kell, hogy a sok követő közül kiszűrjem azokat, akikhez valóban el akarom juttatni az üzenetemet" – magyarázza Forgács Mariann, az online marketinggel foglalkozó Be Social vezetője.

Nincs ingyen iPhone

Abban nagyjából mindenki egyetért a piacon, hogy az üzlet döglődik, mert elég nagy és épkézláb új oldalakat gyártani a semmiből egyre nehezebb, a meglevő, és eladó oldalakat pedig már mind el is adták. Valószínűleg erre a piaci résre hajthatnak a kamu nyereményjátékokkal és pénzosztással oldalakat hizlalók is, bár forrásaink szerint ezek a közösségek annyira alacsony színvonalúak, hogy nemigen lehet még az üresen kongó piacon sem eladni őket. „A kamu nyereményjátékos oldalakat szerintem fiatal iskolás gyerekek hozzák létre, de nem igazán mennek vele semmire. Nincs nagyon lehetőség rendes oldalt felépíteni ilyen módszerrel, hiába létezik tényleg egy olyan réteg a Facebookon, aki az ilyesmit is megosztja” – mondja L.

A másik oldalról Forgács Mariann is egyetért: „Ha valaki azért lájkolt egy oldalt, mert konyhabútort, iPhone-t, 50 kiló darált húst akar nyerni (komolyan, erre is láttunk példát), majd egyik pillanatról a másikra fogyasztó teát nyomnak le a torkán, az valóban meg is fogja vásárolni? Egy frászt. Azzal is találkoztam már, hogy egy ilyen átalakított oldal hatalmas felháborodást váltott ki, a felhasználók egy része csalódott volt, egy másik része nagyon dühös, amiért szó nélkül eltűntek a nyereményjátékok, és egy adott termék promotálása vette át a helyét. Az persze szomorú, hogy másnap ugyanazok az emberek fogják lájkolni és megosztani a következő abszurd nyereményjátékot, amiben azt kérik tőlük, hogy írják be kommentbe a lakcímüket, cserébe egy autót nyerhetnek."

Mindez egyszerre veszi el és adja vissza az emberiségbe vetett hitünket.