A gépek, amikből a számítástechnika lett

A fenébe

– szaladt ki Kürti Sándor, az adatmentéssel foglalkozó Kürt Zrt. alapítójának száján, saját, mechanikusszámológép-gyűjteményét bemutató kiállításának megnyitóján a szegedi Agórában, amikor megtudta, hogy egyszerűen kiselejtezték azt a speciális, merevlemezeket mosó gépet, amire később egész vállalkozását építette. Ráadásul épp egy, a múlt megőrzésének fontosságát reklámozó eseményen ültünk.

Kürti felajánlotta volna a kiállítást rendező Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak (NJSZT) ezt a gépet is, de a közönség soraiban lévő kollégája közbeszólt: kidobták, amikor háromezer négyzetméterről ezerre költöztek. Bár ez rossz érzés lehetett, a cégalapító egy pillanat alatt visszazökkent a kiállítás bemutatásába. Kürti egyébként korábban a róla szóló cégportréban mint mindennek a kezdetét mutatta be az egyébként Zsiguli és Hajdú mosógép motorjaiból álló mechanikus tisztítószerkezetet, ami vegyszerrel mosta a merevlemezeket.

A szerdán nyitott, mechanikus számológépek történetét bemutató Számolj utána! Mechanikus számológépek A-tól C-ig nevű kiállítás is így került az NJSZT gondozásába, és Szegedre: nem volt már kiállítótér, ahol a nyilvánosság is láthatta volna az informatika alapjait meghatározó gyűjteményt, ezért a társaság rendezett belőle időszaki kiállítást az állandó tárlat mellett. Alföldi István, az NJSZT igazgatója szerint bár a társaságuk az informatika jövőjével foglalkozik, és az iparág exponenciális növekedés előtt áll, a múltat is fontos bemutatni, a kiállítást „a jövő múltjaként” jellemezte.

Kürti Sándor gyűjteményének időszaki kiállítása jól illeszkedik a Szent-Györgyi Albert Agórában állandó kiállításként működő informatikatörténeti bemutatóhoz, ahol a legnagyobb, még gyakorlatilag vezérléstechnikai gépektől, többkilós merevlemezektől egészen a korai konzolokig és az Apple gépekig rengeteg dolgot megnézhetünk, köztük sok magyar fejlesztésű gépet is.

A megnyitón nem volt hatalmas tömeg, de a sajtó mellett láthatóan többen voltak, akik nosztalgiázni jöttek ide: voltak, akik talán egyidősek az itt kiállított legrégebbi gépekkel, és még működni is látták az első magyar számítógépet az M3-at, aminek sajnos már csak alkatrészei maradtak fent. Mások pedig még használták a kicsit régebbi, súlyos, ma edzőteremben akár súlyzónak használható, pár megabájtos merevlemezzel felszerelt, szekrény méretű monstrumokat, amiket különböző irányítástechnikai folyamatok felügyeletére használtak főleg ipari környezetben.

A mechanikus számológépek gyűjteménye persze már nekik is a múltat jelenti, nem csak nekem – bár annyira azért már nem vagyok fiatal, hogy ne találtam volna olyan darabot az állandó kiállítás gépei között, ami bennem is nosztalgiát indított el: saját informatikai pályafutásomat már egy IBM pécével kezdtem 1996-ban (az első monitorom még monokróm volt), és azért eltörtem jó pár, az Agóránban is kiállított C64-hez tartozó joysticket, amikor átmentem az unokatestvéremhez játszani.

1909-ben készült, a Borsodi 1990-ig használta

Visszatérve a számológépekhez: Kürti 15 éve, egy szentesi régiségkereskedőtől vette az első mechanikus számológépét: a több mint tízezer alkatrészből álló eszközt saját maga hozta működőképes állapotba. Több mint harmincdarabos gyűjteményében Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és az egykori szocialista országokban gyártott mechanikus számológépek is vannak, ezeket nagyrészt pár tízezer forintért vette.    

Egyik kedvence az 1890-es években Angliában készült Bourroughs Adding Machine, a világ legelső összeadó és nyomtatógépe, amelyből a kiállításon a Registering Accountant, Class 1, Model 13 modellű számológép látható: ez 13 jegyű számokat is kezelt, sőt áram nélkül tudott nyomni papírra is. A gép 34 kilót nyomott, nem volt az a kifejezetten hordozható fajta. Angliában gyártották.

Bár sok modell nagyon régi, az nem azt jelenti, hogy nem használták őket sokáig, a célnak – jellemzően hosszú összeadásoknak – megfeleltek: például az 1909-ben Lipcsében gyártott Triumphator Model II-t még 1990-ig használtak a Borsodi Sörgyárban. Gyűjteményének egyik legfrissebb darabja egy magyar–jugoszláv közös produkcióban készült számológép, ami már műanyag borítást kapott. A kiállításon bemutatott gépek egyébként mind Pascal már az 1600-as években kidolgozott elvén működnek (Kürti többet helyreállított), a négy alapműveletet a helyi értékekkel való műveletvégzés alapján csinálják meg – ez ugyanaz, amit kis számokkal, papíron, de tanítanak a magyar általános iskolásoknak.

A magyar komputer szó (angolul eredetileg computer) is ezekhez a gépekhez köthető: eredetileg egy foglalkozást jelölt, méghozzá azokat a matematikusokat, akik ezeket a mechanikus gépeket nyomkodták, számoltak (to compute angolul), ők voltak a computerek (számolók).

A mechanikus számológépeket végül az 1970-es évektől az elektronikus számológépek szorították ki, ekkor ért véget előbbiek gyártása, igaz, még néhány évtizedig használták őket. 

Pavlov Katicája

Az állandó kiállítás egyik legérdekesebb darabja pedig Muszka Dániel alkotása, az úgynevezett Szegedi Katicabogár. Ez egy olyan gép 1957-ből, ami képes modellezni Pavlov feltételes reflexeit: először csak a fényjelzésre indul el, de ha mutatjuk neki a fényjelzést, és közben sípolunk is, ahogy az eredeti kísérletben Pavlov az ételt és a lámpát kötötte össze a kutyáknak, elkezdett csorogni a nyáluk már a lámpára, úgy a Katica egy kis tanulás után már a sípszóra is elindul, a fényjelzés nélkül.

Aztán néhány másodperc múlva elfelejti ezt a készségét, ha nem használjuk folyamatosan, és be lehet tanítani újra. A Katica feltalálója – egyben az informatikatörténeti múzeum egyik alapítója – ezt a működési mechanizmust kondenzátorokkal érte el, ezek tárolták el a töltéseket, így tanult a Katica. 

A múzeumban nemcsak az eredeti, jól megfigyelhető, szétnyitott példányt lehet megnézni, hanem megépült egy működő másolat is, ahol az érdeklődők élőben nézhetik meg, milyen a pavlovi reflex magyar módra, elektronikusan, okosporszívó méretű Katicával modellezve.

Nem véletlenül van Szegeden

„Itt van az első magyar elektronikus számítógépnek, az M3-nak több részegysége is: a vezérlő kijelzőtáblája, elektroncső-vizsgálója, mágnesdobja. Budapesten épült, 1959. január 21-én kezdett el működni az MTA kibernetikai kutatócsoportjánál, de utána átkerült Szegedre, és itt használták 1968-ig" – tudtuk meg Képes Gábortól, az NJSZT munkatársától.

Szeged sem véletlen: Magyarországon itt tanított az informatikai és kibernetikai képzés atyja, Kalmár László. Neki is sok relikviája itt van az állandó tárlaton, többek között a biciklije, amivel bejárt az egyetemre tanítani. A múzeum rendszeresen megemlékezik a régi videojátékokról és kvarcjátékokról is, az idei rendezvény április 23–24-i hétvégén lesz.

Az Agórában a számítógépközpontok ereklyéit is meg lehet megnézni, például Minszk és Razdan típusokat – utóbbi örmény tranzisztoros masina. Vagy ott az EMG-830, ami Magyarország egyik első tranzisztoros gépe volt. Persze akadnak régi otthoni számítógépek is, részben külföldiek, részben magyarok (Primo, Videoton, HT), de programozható számológépek és őskori hordozható gépek is. Arra a kérdésre, hogy a kiállításon látható gépeknek mégis mennyi lehet az összértékük, csak azt a választ kaptam: felbecsülhetetlen.