Ha Houdini élne, most röhögve tapsolna

Az elmúlt évek sokat vitatott pénzneme a bitcoin - úgy hétmilliárd dollárnyi van belőle a világban, és annak ellenére, hogy valahol a hivatalos létezés és a matematikai függvény között áll félúton, egy csomó mindent lehet belőle venni. Tulajdonképpen bárki megszerezheti pusztán azzal, hogy munkába állítja a számítógépét, sőt, egészen komoly árfolyama is van:

Kezdjük az elején, azzal, hogy mi is az a Bitcoin, így, nagy B-vel: egy olyan, a kormányok és gazdasági szervezetek befolyásától mentes, kibocsátók nélküli fizetési rendszer, amely teljesen névtelen, tulajdonképpen visszakövethetetlen, és amelyben a fizetési eszköz, a bitcoin (így, kis b-vel) egységek értékét nem a hétköznapi pénznél megszokott bizalmi elv és egyes piaci folyamatok alakítják, hanem tisztán matematikai folyamatok. Hát, na, elméletben, mert azért mikor leállt az egyik legnagyobb bitcoinbeváltó Mt. Gox, volt egy kis véres lejtmenet az addig 200 dollár körül álló árfolyamban, azóta viszont megint az egekbe szökött egy-egy érme normális pénzben kifejezett értéke. (A Mt. Goxról, illetve a Bitcoin függetlenségéről azért ez az eset is elárul ezt-azt.)

Nakamoto legendája

A Bitcoin tehát maga a fizetési rendszer, amelyben az emberek bitcoinnal fizetnek. Legutóbb pont a világ egyik legnagyobb videojáték-kereskedése a Steam tette lehetővé a felhasználóknak, hogy bitcoinnal fizessenek. Szép lassan terjedő dologról van szó, egyre többen használják – mindegy, hogy bányásszák vagy pénzváltóban veszik, a lényeg, hogy a Bitcoin tartja magát. Annak ellenére is, hogy valójában senki nem tudja, hogy ki találta ki az egészet.

A legenda szerint egy Nakamoto Szatosi álnév mögé bújó, állítólag 36 éves japán férfi alkotta meg 2009 januárjában. Valós személyazonosságát senki sem ismeri, eldobható email-címekről kommunikál az anonim Tor-hálózaton. Utoljára 2011 áprilisában adott életjelet magáról, akkor azt mondta, innentől más dolgokkal foglalkozik inkább.

Ezért aztán nem csoda, hogy mikor valaki bejelenti, hogy közelebb jutott a megalkotó igazi kilétéhez, még azok is érdeklődni kezdenek a dolog iránt, akik amúgy a Bitcoin halálát jósolják már évek óta. Most volt pár elég durva nap: egy Craig Wright nevű ausztrál techvállalkozó bejelentette, hogy ő Nakamoto.

Május másodikán jelentetett meg egy blogposztot, amelyben azt állította, bizonyítani is tudja, hogy ő a rendszer megteremtője. A blogposzton kívül pár előre beavatott újság is lehozta a sztorit, például a The Economist, a GQ és a BBC, és nagyjából két órán át úgy tűnt, vége a több éves rejtélynek, fény derült a Bitcoin nagy titkára. Aztán eltelt három nap, és Craig Writght egy újabb blogposztban közölte a világgal, hogy

„Sajnálom, azt hittem, képes leszek erre. Azt hittem, képes leszek magam mögött hagyni az elmúlt évek névtelenségét és rejtőzködését. De ahogy a héten alakultak a dolgok, miközben arra készültem, hogy bebizonyítsam, hozzáférek a legkorábbi kulcsokhoz, megtörtem. Nincs bennem elég mersz. Nem tudom megtenni.

Mikor a pletykák felröppentek, a képesítéseimet és a személyemet támadták. Mikor ezekről a támadásokról kiderült, hogy tévesek, újabb gyanúsítások jöttek. Tudom, hogy nem vagyok elég erős ehhez.

Tudom, hogy a gyengeségem nagy kárt okoz majd azoknak, akik támogattak, különösen Jon Matonisnek és Gavin Andresennek. Csak remélni tudom, hogy a cselekedeteimmel nem okoztam helyrehozhatatlan csorbát a becsületükön és a szavahihetőségükön. Ők nem tévedtek, de tudom, hogy a világ már sosem fogja ezt elhinni.

Csak azt tudom mondani, hogy sajnálom.

És viszlát.

Ennyi. A fickó, aki kiállt a világ elé, hogy tessék, én találtam ki a Bitcoint, alig három nap után tolt egy ragequitet, eldobta a mikrofont, kalap-kabát, lelépett, és most itt állunk, és megint nem tudjuk, ki az isten az a Nakamoto Szatosi.

Na, de hogy jutottunk el pár nap alatt idáig? Hát, először is úgy, hogy Wright ügye nem május másodikán kezdődött, hanem még tavaly decemberben. Akkor ugyanis néhány kiszivárogtatott email alapján a világsajtó Bitcoin-őrült része hírbe hozta az akkor még csak sima kriptopénz-szakértőként, illetve jövendőbeli bitcoinbank-alapítóként ismert férfit. Önmagában még nem lenne baj, mert amikor valakiről azt mondják, hogy ő lehet a Bitcoin kitalálója, azt úgy értik, hogy ő egy

Csakhogy akit hírbe hoznak, az általában nem tud őszintén örülni a hirtelen jött hírnévnek. Mikor tavaly felröppent a hír, hogy márpedig Wright az alapító, hamar előkerültek a régi üzleti ügyei. Semmi súlyos bűncselekmény, néhány adóstikli, de ha valakit gyanúsítottak már meg alaptalanul, az tudja, hogy a dolog súlyosságától függetlenül tényleg embert próbáló esemény egy ilyen, és azért az tényleg kellemetlen, mikor egy-két újságcikk miatt rendőrök rohanják meg a házát.

Ön a bitcoin atyja? Lófaszt, az illemtanár vagyok

Wright ráadásul nem az egyetlen, akit (talán tévesen) a Bitcoin atyjaként neveztek meg az elmúlt években. 2014 márciusában a Newsweek újságírója vélte úgy, hogy átlátott a szitán: a honosított amerikai állampolgárok regisztrációs rendszerében talált egy Nakamoto Szatosit nevű, 1959-ben az USA-ba érkezett emigránst, aki 1973-ban, miután elvégezte a műszaki főiskolát, nevet változtatott, és Dorian S. Nakamotóként élt Los Angelestől nem messze. Hamar kiderült, hogy a lapnak a névazonosságon és egyes mellékes körülmények egyezésén túl nem volt semmilyen bizonyítéka a sztori megtámasztására, és le is vették a cikket, amint a tévesen meggyanúsított, egyébként a 93 éves anyjával élő, az internet-előfizetését 2013-ban lemondó férfi megírta nekik, hogy kábé fogalma sincs arról, mi az a bitcoin, annyira, hogy egy korábban őt az ügyben kereső újságírónak bitcomként hivatkozott a dologra. A tévesen megvádolt férfi be is perelte a Newsweeket.

De térjünk vissza Wrightra, mert az ő ügye eggyel cifrább ennél. Azt tudjuk, hogy tavaly egyszer már hírbe hozták, most viszont ő maga állt elő a dologgal. A sztorit megszellőztette pár újságírónak, akik viszont a titoktartás miatt nem tudták teljesen ellenőrizni, milyen minőségű bizonyítékokat adott át nekik a magát az alapítóként, vagyis az igazi Nakamoto Szatosiként azonosító férfi.

Aztán ahogy a cikkek kikerültek a netre, jött pár megerősítő nyilatkozat, de záporozni kezdtek az ellenérvek.

Az újságíróknak egyrészt a Bitcoin működési elvének és részleteinek mély ismeretével igazolta, hogy ő lehet az, aki kitalálta az egészet, másrészt olyan technikai bizonyítékokat is átadott, melyek elméletileg csak olyan embernél lehetnek, aki ott volt, mikor az első bitcoin-érmék megszülettek.

Azonban a sztorit kipattintó újságírók tudása nem volt elég ahhoz, hogy kiderüljön a turpisság, így kellett pár nap, míg fény derüljön olyan apróságokra, melyek alapján megkérdőjeleződött az egész állítás. Két, kezdetben bizonyítéknak tűnő dologról is kiderült, hogy valójában ügyesen megcinkelt hamisítvány, így szép lassan – néhány, Wright mellett álló szakembert leszámítva – mindenki azt követelte az állítólagos feltalálótól, hogy adjon megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot.

Wrightnak erre több, végtelenül egyszerű lehetősége lett volna:

• Aláírhatott volna egy emailt a Nakamoto által régebben használt titkosítókulccsal. Ez lett volna a legegyszerűbb út: más titkosítás-szakértők 2 perc alatt igazolták volna a kulcs eredetiségét, egyben Wright állítását is.
• Eggyel látványosabb, bár kevésbé meggyőző lett volna, ha átutal egyet a Nakamotóhoz köthető bitcoinok közül a legelső bitcoin-csomagból, amely valaha született. A legenda szerint ugyanis bárki is Nakamoto, az biztos, hogy nagyjából egymillió (dollárban tehát úgy 450 milliónyi), a rendszer korai állapotából származó bitcoinon ül, amelyhez sosem nyúlt hozzá, így simán megteheti, hogy elküldi mondjuk a legelső digitális érmét. Ez nem megkérdőjelezhetetlen bizonyíték, de még mindig a legerősebb, amivel Wright az ügy indítása óta előállt volna.

Wright ehelyett aláírásrészletekkel, kulcsdarabkákkal és az 1 vagy 0 nyelvére nehezen lefordítható állításokkal próbálta igazolni magát, 

A legszebb az egészben, hogy valójában se előre, se hátra nem léptünk a Bitcoin atyjának megismerése felé. Wright nem vonta vissza az állítását, hogy ő alkotta meg a Bitcoint, csak annyit írt, hogy nincs kedve bebizonyítani, ami eléggé úgy hangzik, mint mikor az óvodások azt mondják, hogy tudnak repülni, csak most nincs kedvük. Ami furcsa, hogy a bemutatott (később darabokra szedett) bizonyítékok alapján a Bitcoin-közösség két befolyásos tagja, a na-csá-gyíkok-én-leléptem levélben is megemlített Gavin Andresen és Jon Matonis korábban hivatalosan is lehetségesnek tartották, hogy Wright tényleg Szatosi. Közben a hitetlenkedők táborában is olyan internetes nehézfiúk állnak, mint Jimmy Wales, a Wikipédia alapítója, aki külön közleményben írt részletesen arról, hogy miért hisz a Wright bizonyítékait megkérdőjelezőknek. Röviden: mert a hitelesnek tűnő bizonyítékok egy részletesebb vizsgálat során elvesztették a hitelességüket. Hosszabban itt lehet elolvasni, a lényeg, hogy amit Wright egyértelmű bizonyítéknak mond, az simán reprodukálható nem túl bonyolult módszerekkel.

De miért?

Wright tehát felkavarta az állóvizet, aztán lelépett, és pontosan senki sem tudja, mi történt. Hihetetlennek tűnik, hogy egy olyan szakértő, mint ő, komolyan hihette, hogy néhány óránál több ideje lesz azelőtt, hogy más szakértők darabokra szedjék. De vajon mit akart akkor?

Az árfolyam-ingadozásra játszott? Ez többekben felmerült, és volt is egy elég éles, jó 12 dolláros zuhanás a bejelentés környékén, de látott ennél már jóval nagyobb hullámvasutat is a bitcoinárfolyam.

Figyelmet szeretett volna? Valószínűtlen, hiszen ő maga mondta, hogy azért akart végre kibújni az álca alól, hogy ne kelljen a névtelenség nyomása alatt élnie, folyamatosan attól félve, mikor derül ki az igazság. Viszont ha mégis azt akarta, most megszerezte, még akkor is, ha tartja magát a korábban a BBC-nek tett ígéretéhez, és soha többet nem lép a nyilvánosság elé.

Persze ha ő az igazi Nakamoto Szatosi, és el akarta kerülni, hogy egyszer kiderüljön, hogy tényleg ő a Bitcoin alapítója, akkor ez volt a legjobb dupla csavaros trükk, amit Houdini halála óta látott a világ.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)