Miért bántja Európa már megint a Google-t?

Egyre komolyabbá válik az EU és a Google közötti versenyjogi csatározás. A legfrissebb hírek szerint a cég rekordösszegű, 3 milliárd eurós bírság elé néz, amiért a vád szerint évek óta visszaél monopolhelyzetével az internetes keresés terén.

Ennek az öt éve húzódó ügynek a tetejébe az Európai Bizottság más ügyekben is vizsgálódik. A legutóbbi és legkomolyabb, hogy áprilisban trösztellenes eljárást indítottak  a Google ellen: ezúttal az európai mobilpiac 80 százalékát uraló az Androiddal találtak problémát.

Az eddigi vizsgálataink alapján úgy véljük, hogy a Google magatartása – az uniós antitrösztszabályokat megszegve – gátolja a fogyasztókat abban, hogy a mobilalkalmazások és -szolgáltatások szélesebb skálájából választhassanak, és útját állja a más piaci szereplők általi innovációnak

– mondta Margarethe Vestager, az EB versenyügyi biztosa a Bizottság április 20-i közleménye szerint.

Megfojtja a versenyt a Google?

A telefongyártókkal kötött partnermegállapodások terén vizsgálódik az EB, mert azzal vádolják a Google-t, hogy ezeken keresztül turbózta fel tisztességtelen eszközökkel a piaci előnyét. Az EB szerint

• a Google azzal a feltétellel licenceli a Google Play alkalmazásboltot és más saját appjait a telefongyártóknak, hogy azok cserébe előre telepítik a Chrome böngészőt és a Google Keresőt, utóbbit pedig alapértelmezett keresőként állítják be;
• pénzügyi ösztönzőket is nyújt (magyarul részesedést fizet a reklámbevétele után) a gyártóknak és a mobilszolgáltatóknak, hogy kizárólag a Google keresőjét telepítsék előre;
• a gyártók nem adhatnak el olyan telefonokat, amelyeken az egyébként nyílt forráskódú, tehát bárki által módosítható Android másik, konkurens változata fut.

Tehát nem az Android tetemes piaci fölényét kifogásolja az EB, hanem azt, amire ezt a kiérdemelt előnyt szerintük felhasználják: a Google Kereső fölényének megőrzésére és megerősítésére egy másik piacon, a keresők piacán.

De miért baj ez az EB szerint? Mert azzal, hogy a kereséseket a saját rendszerükbe csatornázzák, egyúttal a saját hirdetéseiknek biztosítanak közönséget, vagyis irdatlan mennyiségű bevételt garantálnak saját maguknak. A Chrome dominanciája is azért fontos, mert sokan mobilon is böngészőből indítanak keresést a külön app helyett.

Azt is aggályosnak tartja az EB, hogy a nyílt Android monopolizálásával a cég megfojtja az innovációt, hiszen ha a gyártók nem akarnak lemondani a Google operációs rendszeréről, és ezért belemennek abba, hogy másik Android-variánst egyik mobiljukra se telepítenek, akkor ezeket az alternatív rendszereket kevesebb értelme lesz fejleszteni.

Gyors kitérő: a kis zöld robot és a nagy nyitott rendszer

Hogy világosak legyenek a vádak, érdemes megjegyezni, hogy az Androidból valójában két alapváltozat létezik. Persze, maga az operációs rendszer ingyenes és nyílt, bárki azt csinál vele, amit akar, és oda rakja fel, ahova neki tetszik (ez az Android Open Source Project vagy AOSP). A felhasználók által megszokott Androidhoz képest azonban ez csak egy lecsupaszított, fapados változat, mert a sokak által alapfelszerelésnek tekintett Google-appok és -szolgáltatások nem tartoznak bele. Ezeket a Google Mobile Services (GMS) nevű csomag tartalmazza, amelyet viszont már minden gyártónak a Google-től kell licencelnie, ahogy magát az Android márkanevet is.

Azt pedig, hogy ki kaphat licencet, a Google dönti el, márpedig ők kompatibilitási problémákra hivatkozva nem adnak licencet más, a sajátjuktól jelentősen eltérő Android-változatokhoz. Az androidos mobilokat gyártó legtöbb nagy cég tagja az Open Handset Alliance nevű iparági konzorciumnak, ők például nem használhatnak az eszközeiken ilyen operációs rendszert.

Az egyetlen nagy cég, amelyik nem Google-féle Androidot használ, az Amazon, ők az AOSP-n alapuló Fire OS-t raknak a maguk eszközeire (amelyeket a konzorciumon kívüli partnerükkel gyártatnak le). Ahhoz persze, hogy ezt megtehessék, szükség van arra a masszív amazonos szolgáltatási ökoszisztémára, amellyel többé-kevésbé kiválthatók a Google szolgáltatásai – és sikersztorinak mondjuk nem is nevezhetők az amazonos telefonok és tabletek.

És persze elérhető egy rakat külső fejlesztésű Android-variáns, amelyeket általában a felhasználóknak kell feltelepítgetniük, ha valami mást akarnak kipróbálni. Ezek közül messze a legelterjedtebb a CyanogenMOD, amely mögé most már egy céget is alapítottak, és a Microsofttal kötöttek stratégiai partnermegállapodást – ami egyrészt a Google-től való függetlenedési szándékot, másrészt a mobilrendszerekre előtelepített appok értékét is jól illusztrálja.

Emiatt a felállás miatt van tehát nagy befolyása a Google-nek, akár joggal, akár nem, az androidos piac szereplőire – és az AOSP miatt mondhatja a cég a trösztvádakra, hogy nincs itt semmi látnivaló, bárki tök ingyen rakhat „Androidot” a készülékére, ha úgy tartja úri kedve.

Lehet választani, csak nem érdemes

És a Google éppen ezt is mondja. A cég természetesen nem ért egyet az EB helyzetértékelésével, szerintük a kifogásolt üzleti modellben nemcsak spórolnak a gyártók, de még rugalmasabbak is. Az érveik nagy vonalakban:

• Az Androiddal fejlesztésével kapcsolatos költségeket az androidos szolgáltatásaik által generált bevételből fedezik. Vagyis azt mondják, hogy oké, tényleg feltételekhez kötjük a szolgáltatáscsomagunk használatát, de kérem, mégiscsak mi fejlesztjük az Androidot, ami nem két fillér, miért ne szedhetnénk össze érte egy kis profitot a hirdetésekből. Akinek meg ez nem tetszik, nyugodtan használja inkább a szintén általunk rendben tartott AOSP-t. Mert hiszen:
• Abszolút önkéntes a partnerség, a Google nélkül is bárki használhat Androidot.

A gyártók valóban dönthetnének más Android-verzió mellett, csak akkor le kellene mondaniuk a Google alkalmazásboltjáról és más szolgáltatásairól, ami éppen eléggé hátrányosan érintené őket ahhoz, hogy ez inkább látszatválasztásnak tűnjön.

• Arra, hogy egy gyártó csak egyféle Androidot használhasson, az a Google érve, hogy így tudják biztosítani, hogy a gyártó minden telefonján fussanak az appok, és a telefont váltó felhasználó nem essen két szék között a földre, ha a megszokott appja az új készüléken nem működik.

Ez azért érdekes érv, mert valójában nem magyarázza meg, miért ne lehetne egy gyártónak két teljesen elkülönülő termékcsaládja különböző Android-változatokkal, mint ahogy a Blackberry-nek az androidos mellett saját rendszert futtató telefonja is van, a HTC korábban windowsos telefont is gyártott, vagy a Lenovo jelenleg is egyaránt ad ki windowsos és androidos tableteket.

Vestager az alternatív rendszerek kérdéséve kapcsolatban konkrétan azt mondta:

Bizonyítékot találtunk arra, hogy néhány gyártó a Google magatartása miatt döntött úgy, hogy nem használ fel egy hitelt érdemlő versenytárs által fejlesztett alternatív Android-verziót.

• A Google szerint amelyik felhasználó más szolgáltatást akar, végső soron úgyis letölt mást, amire szerintük a Spotify-tól a Whatsappon át az Instagramig számos népszerű app jó példa.

A felhasználók tényleg bármilyen appot letölthetnek, de közhely, hogy az átlagfelhasználók ritkábban szöszölnek olyan alternatíva letöltésével, amelynek a funkcióit egy előre telepített app is ellátja, éppen ezért nagyon értékes az alapértelmezett pozíció. Másik alkalmazásboltot pedig konkrétan nem is lehet letölteni a Google Playen keresztül. Persze be lehet állítani, hogy az alkalmazásbolton kívülről is lehessen telepíteni bármit, sőt rootolni is lehet a telefont még több lehetőségért, de amellett, hogy biztonsági kockázattal járnak, ezekkel a lehetőségekkel már egyre távolabb kerülünk a hirdetési piac célközönségének nagyját adó átlagfelhasználóktól.

Láttunk már hasonlót

Maga az EU–Google versenyjogi csörte messze nem a mostani fejezettel kezdődött. Már öt éve vizsgálódik az EB, ebből egy éve, tavaly áprilisban ágazott le az Androidra kihegyezett ügy. Ezt az indította be, hogy egy Aptoid nevű portugál cég bepanaszolta a Google-t, amiért az nem engedte telepíteni a saját appboltjukat a telefonokra.

A korábbi fázisokban főleg a keresőbe épített speciális szolgáltatások nem tetszettek az EB-nek, szerintük a közvetlenül a keresések találati oldalán megjelenő, tehát további kattintás nélkül látható, kiemelt ajánlatokon keresztül a Google a saját vagy általa preferált termékeket részesítheti előnyben. Eszerint a keresés terén élvezett versenyelőnyével visszaélve próbál a cég az e-kereskedelemben is előnyhöz jutni. Ebben az ügyben éppen mostanában várható rekordösszegű bírság a cég ellen.

Az évezred elején a Microsoftot érték hasonló vádak, amiért a Windowsba automatikusan bekerült az Internet Explorer 6, amivel le is tarolták a böngészőpiacot, így később a cégnek fel kellett ajánlania a böngészőválasztás lehetőségét a felhasználóknak. Fontos különbség, hogy a Windows nem szabad szoftver, hanem a Microsoft pénzért árult tulajdona.

Meg persze az is nagy különbség, hogy – bár bizonyos fokig ez szubjektív megítélés dolga, de mégiscsak széles körű konszenzus övezi, hogy – az Internet Explorer 6 egy borzalmas szörnyszülött volt, amelyet a monopolhelyzet miatt el is hanyagolt a fejlesztője, viszont a jobb alternatívák elől vette el a levegőt; miközben a Google termékei minőségükben legalábbis igen versenyképesek. A szabályozás szempontjából viszont a konkrét jelenlegi helyzetnél fontosabb, hogy az elvi lehetősége fennáll annak, hogy változik a felállás. Abban az esetben pedig már gyenge szolgáltatások lehetnének ugyanígy nagy előnyben a vetélytársakhoz képest. Képzeljék el a példa kedvéért a mostani helyzetet, ha nem a Chrome, hanem az Internet Explorer 6 mobilos változata ülne előtelepítve minden telefonon! (Persze manapság sokkal könnyebb váltani, ha nem tetszik egy app, mint akkoriban.)

De akkor miért nem mondjuk az Apple körül szaglászik az EB? Hiszen övék az iOS, és iPhone-on aztán semmilyen verseny nincs az operációs rendszerek terén. Egyrészt azért, mert az Android sokkal több felhasználót ér el, ezért fontosabb az EB-nek, hogy fogást találjon rajta. Másrészt az Apple a telefonokat is maga gyártja a rendszere alá, tehát a saját termékét használja kizárólagosan, kizárólagosan a saját termékén, ami nyilván szíve joga.

Nem állítom, kérdezem

A kifogásközlés küldésének ténye nem határozza meg eleve a vizsgálat végkimenetelét

– írja az EB közleménye, ami magyar nyelven azt jelenti, hogy a Bizottság nem ítélkezik előre, hanem hivatalosan megkereste a problémáival a Google-t (illetve az anyacégét, az Alphabetet is, amelyet már az eljárás elindulása után hoztak létre), amely ezután betekintést kap az üggyel kapcsolatos dokumentumokba, aztán megpróbálhatja megvédeni magát. A valódi döntést csak ezután fogja meghozni az EB, és nincs határidő arra, hogy ezt meddig kell megtenniük.

Hiroshi Lockheimer, a Google Androidért felelős vezetője a vádakra reagálva azt mondta, „hálásak vagyunk az Android sikeréért, és megértjük, hogy a sikerrel együtt jár az alapos vizsgálat. Állunk elébe, hogy a következő hónapokban részletekbe menően megvitassuk ezeket a kérdéseket az Európai Bizottsággal.”

Az EB nyilván a verseny tisztaságát próbálja védeni, attól függetlenül, hogy ebben a konkrét ügyben igazuk van-e, vagy épp a piac működésébe próbálnak túlságosan belefolyni. Több amerikai szakértő szerint inkább ez utóbbiról van szó, és az EB nem is annyira a felhasználókat, mint inkább a versenytársakat védi, ugyanakkor az eltérő amerikai és európai fogadtatás leginkább a két kontinens szabályozásai közötti alapvető történeti különbségnek tudható be.

Mindeközben viszont azzal se árt tisztában lenni, hogy a háttérben a rivális cégek is birkóznak egymással. A Microsoft elleni vizsgálatok mögött részben a Google munkálkodása állt, míg a Google elleni vizsgálat elindításában éppen a Microsoft játszott aktív szerepet. Ebben változást hozhat, hogy április végén a két cég bejelentette, hogy kibékülnek, és felhagynak egymás folytonos bepanaszolgatásával. Talán éppen az vezethetett ehhez, hogy mindkét nagy amerikai cégnek elege van a folyton kötekedő Európából.

A tét mindenesetre elég nagy a Google számára, hiszen januárban egy per során véletlenül kiderült, hogy az Androidból 31 milliárd dolláros bevétele származott a cégnek. Büntetésként pedig maximum az anyacég bevételének – a becslések szerint 73,6 milliárd dollárnak, vagyis több mint 20 ezer milliárd forintnak – a 10 százalékát szabhatná ki az EB. Persze további évek telhetnek el, amíg bármi kézzel fogható megoldása lehet az ügynek.