A 3D nem halott, csak átalakult

Aki ma bemegy egy műszaki cikkeket árusító üzletbe, vagy ha egy online kereskedőnél keresgél, alig talál olyan televíziót, ami 3D-t is le tudna játszani. Ez még akár egy-két évvel ezelőtt is lehetetlennek tűnt. A most árult tévéknek alig tizede képes háromdimenziós filmeket lejátszani a hozzávaló szemüveggel. Mi történt a 2010 óta eltelt szűk hat évben, amikor még mindenki arról cikkezett lelkesen, hogy a 3D lesz a televíziózás jövője?

Mert akkoriban a tévégyártók és a filmgyártók is azt remélték, hogy a 3D fogja forradalmasítani a televíziózást. Annyira szerették volna, annyira hittek benne, hogy rengeteg pénzt áldoztak erre. A gyártók olyan szobákat vizionáltak, mint a Mézga családból ismert tévé, amelyet Köbüki küldött vissza a jövőből.

Végül az egészből nem lett semmi. A 3D nem kápráztatta el a kritikusokat, a legtöbben szkeptikusak maradtak, és a vásárlók sem lelkesedtek rá annyira, mint lehetett volna – így pedig az elindult 3D-tévészolgáltatások is hamar leálltak. A technológia soha nem forrt ki annyira, hogy tömegek használják, hanyatlása szinte a megjelenése pillanatában elkezdődött.

Sosem volt jövője

A gyártók egy ideig még nyomatták a technológiát, de aztán belátták vereségüket, és egy-két éves intenzív hirdetési roham után leálltak. 2010-ben még új és drága volt a technológia, ráadásul tartalom sem volt hozzá, de a tévés cégek remélték, egy-két éven belül már mindenki használni fogja ezeket a tévéket.

Pedig az ötlet nem volt rossz, a megvalósítás azonban nem volt az igazi; kényelmetlen volt a szemüveg, és most itt teljesen mindegy, hogy aktív vagy passzív szemüvegekről volt szó. Sokan panaszkodtak szédülésről és hányingerről, és voltak olyanok, akik egyszerűen nem látták három dimenzióban a filmeket, hiába tették fel a szemüveget. Ráadásul a képminőség sem volt az igazi.

A kezdeti lendület szinte azonnal megtört. Az első hónapok lelkesedése után szinte senki nem nézett 3D filmeket. A televíziók megvásárlása után még megnézték az Avatart, vagy valamelyik hasonlóan látványos sikerfilmet, esetleg még belenéztek egy-két focimeccsbe és természetfilmbe, aztán semmi. Néhány havonta aztán eszükbe jutott, hogy 3D is van a tévén, gyorsan felkapták a szemüveget és rányomtak a tévéadás átalakítása gombra (mert 3D filmet csak nagyon kevesen vásároltak drágán), hogy fél óra múlva unottan vagy bosszankodva megint a fiók mélyén landoljon a szemüveg.

Először az egyik legnagyobb tévégyártótól, a Samsungtól jött a szög a koporsóba. A dél-koreai cég idén év elején jelentette be, hogy a legújabb sorozatában nem lesz 3D, már a Las Vegas-i CES-en sem mutatott be olyan tévét, amelybe beletették volna ezt a technológiát. A 3D szemüvegek megrendelését is leállították valamivel korábban (érdekes, hogy az eleinte négy szemüveggel árult tévékhez a végén más csak egy szemüveget adtak, ami ugye nagyon kevés egy családi mozizáshoz). A Samsung komolyan gondolta a szakítást, még a legdrágább készülékeikből is kihagyták a 3D-t.

A lépést aztán a konkurensek is követték – úgy tűnik, kellett valaki, aki elindítja a lavinát. Nem sokkal később az LG is hasonló lépésre szánta el magát, bár ők nem voltak ennyire drasztikusak, mint a Samsung. Az LG-nek az amerikai piacra szánt sorozatának harmada még támogatja a technológiát, de a csúcskategóriás 4K oled lapostévéiben már nem tettek 3D-t ők sem. Még a Sony is csak két 3D tévét dobott piacra idén.

Nem meglepő a gyártók döntése: ha a tévéeladásokat nézzük, akkor egyre csökkenő arányban keresték a felhasználók ezt a funkciót, amikor új tévét vásároltak. A kereslet már 2012-től csökken, pont azóta, amikor a felfutásnak kellett volna megkezdődnie. Az ESPN is ekkor szüntette meg szép csendben 3D tévéadásait. Az elmúlt négy évben 23 százalékról 16 százalékra csökkent a 3D tévék aránya az amerikai piacon, ezzel egyidőben a 3D-képes bluray-lejátszók részesedése 40 százalékról 25 százalékra esett.

Akkor most tényleg halott?

Láthatunk-e még 3D filmeket? Ha visszatekintünk a mozi történelmére, azt vonhatjuk le tanulságul, hogy mindig is voltak ilyen irányú törekvések, így kockázat nélkül állíthatjuk, hogy a jövőben is lesznek ilyen filmek. A filmgyártók már beruháztak a technológiába, a mozikat is felépítették, nem fogják annyiban hagyni, ráadásul egy 3D filmért még mindig többet lehet kérni a jegypénztáraknál. (Bár amilyen mértékben eluralkodott ez a trend a mozikban, lassan azért kell majd fizetni, hogy hagyományos, kétdimenziós filmeket nézhessünk szemüveg nélkül.)

A tévéknél maradva, nem kell félteni a gyártókat sem. Néhány évig még el tudnak adni 3D-blurayeket, és nagyon eldugva még a filmeket streamelő szolgáltatásokon is találni ilyen tartalmat. A gyártók pedig a 3D kifutása után új hívószavakat találtak, hiszen valahogy meg kell állítani a tévépiac zsugorodását és el kell adni a legújabb készülékeket is. Mert ugye hiába működne gond nélkül a tévé simán 10-15 évig, ide is betörtek a fogyasztási trendek, a felhasználók már rövidebb időre terveznek. Legalábbis a fejlettebb piacokon, de a gyártók az összes piacon szeretnék megpörgetni az eladásokat és a tévécseréket.

A 3D után jött tehát a 4K, a hajlított képernyők, és lassan már szivárog a 8K is. És akkor a kvantumpöttyökről még nem is beszéltünk, amelyek még élesebb és még mélyebb és még élethűbb élményt varázsolnak a szobánkba.

Vannak azonban különbségek a mostani újdonságok bevezetésénél, a gyártók tanultak a 3D hibájából. Az embereknek jobban el lehet adni a nagyobb felbontású tévéket, mint egy teljesen új technológiát, amelyhez ráadásul kényelmetlen kiegészítők is járnak. A felhasználók többsége még emlékszik, milyen volt az sd-ről hd-re való átállás, látványos volt a különbség a képminőségben. Bár a hd és a 4K között nem ilyen szembetűnő a különbség, a felhasználóknak legalább a tartalomra nem kell majd sokat várniuk.

Ma már nincs olyan tartalomszolgáltató, amely ne kínálná hd-ben is műsorait. Lassan megjelennek azok a szolgáltatók is, akik elindítják a 4K adásaikat is, például a Sky tévécsatorna is sugároz ilyen műsorokat, de a Netflixen, Amazonon és YouTube-on is van 4K tartalom. Sokkal több helyen lehet tehát ilyen tartalommal találkozni, mint lehetett 3D-vel a népszerűsége csúcsán.

A vr-szemüvegben tovább él

A 3D visszaszorulása azonban nem jelenti azt, hogy az teljesen eltűnne az életünkből. Felfutóban van most egy régi-új technológia, amely gyakorlatilag egy 3D-kijelző az arcunkba tolva egy szemüveg formájában. Ez a vr, vagyis virtuális valóság. Persze nem pont ugyanarról a technológiáról van szó, amelyet a tévékben láttunk, de kétségtelen, hogy háromdimenziós a szemünkkel érzékelt kép. És mint a tévéknél, itt is más-más képet kap két szemünk.

A vr-piac 2023-ra elérheti a harmincmilliárd dolláros forgalmat, évente két számjegyű növekedéssel számolnak az elemzők. Óriási potenciál van a technológiában, és lassan már nincs is olyan nagyobb gyártó, amelynek ne lenne vr-szemüvege, talán az Apple-t kivéve. Még a Google is beállt a sorba néhány hete a Daydreammel. Mára a konzolgyártók is rámozdultak a piacra: a Sony ősszel dobta piacra saját szemüvegét, amit a PlayStationnel lehet használni, és rögtön több mint egytucatnyi játékkal indult a hardver. A Microsoft pedig az Oculusszal állt össze, hogy Xbox One kompatibilissé tegyék a vr-headsetet.

A jövőt ugyanis sokan nem az egész estét filmekben látják – azt azért mindenki sejti, hogy kevesen néznének végig egy kétórás filmet egy ilyen eszközzel a fejükön. Ráadásul elég magányos tevékenység is lenne, hiszen hiába ül mellettünk valaki, attól még ugyanúgy egy szemünkre erősített képernyőt bámulunk az interakció legcsekélyebb esélye nélkül. A játékok tehát komolyan foglalkoztatják a vr-ban érdekelteket. Nem utolsósorban azért, mert a gamerek hajlandóak is fizetni a legújabb technológiákért, ha jobb a játékélmény akár komolyabb összegeket is rááldoznak egy-egy eszközre. Nem véletlen, hogy a Sony 400 dolláros szemüvegét már előrendelésben rengetegen vásárolták meg.

A vr-tartalom piaca tavaly 221,2 millió dolláros forgalmat generált, de az előrejelzések szerint ez csak a kezdet. A 2020-ig tartó négy éves időszakban 128 százalékos lehet a növekedés, ebből a játékiparnak nagyjából harminc százalékos lesz a részesedése. Sokan tehát ez utóbbiban látják a technológia igazi jövőjét. Pont úgy, mint hat évvel ezelőtt a 3D-vel. Csak aztán nehogy ugyanaz legyen a vége.