Aliz
6 °C
14 °C

Ez a fickó az új Mark Zuckerberg

GettyImages-470762456
2017.02.21. 13:44
2017 legnagyobb eseménye a techbizniszben a Snapchat (pontosabban az anyacég Snap Inc.) tőzsdére lépése lesz: a trendi csetprogram 20-22 milliárd dollárt érhet a részvénykibocsátás után. A felfokozott érdeklődés nem véletlen: rendszeresen, hazai pályán verik meg a Facebookot, és pattintják le eközben a milliárdos felvásárlási ajánlatokat, márpedig ilyet az internetes bizniszben startupoknak nem szokás csinálni. A Snapchat a cégvezér Evan Spiegel ötleteivel nőtt nagyra, aki 26 éves, a világ legfiatalabb, önerőből lett dollármilliárdosa, és kikiáltották már az új Mark Zuckerbergnek és az új Steve Jobsnak is. És az a vicc, hogy mind a két összehasonlítás jogos valahol.

Evan Spiegel sikersztorija nem a tipikus tündérmese a szegény ember legkisebb fiáról: két menő ügyvéd gyerekeként Los Angeles milliomosnegyedében, Pacific Palisadesben nőtt fel. Megvan a Két pasi meg egy kicsiből, hogy milyen Malibu? Na, ez annak a szomszédságában van, és kicsit még gazdagabb és exkluzívabb. Tinédzserkorában olyan szörnyű problémák gyötörték, mint hogy a jogsija megszerzése mellé 16 évesen egy Cadillac Escalade-et kapott az apjától, pedig ő BMW-t szeretett volna. Nemsokára meg is kapta az anyjától. Ilyen, amikor elvált szülők versengenek a gyerek szeretetéért Pacific Palisadesben.

A nyugati part legmenőbb elitegyetemére, a Stanfordra járt, ahol ipari formatervezést tanult – itt haverkodott össze egy féléves beadandó házi feladat kapcsán későbbi Snapchat-alapító társaival: Bobby Murphyvel és Reggie Brownnal. Ez volt a Picaboo nevű iPhone-app, a Snapchat közvetlen előképe: szelfiket lehetett vele egymásnak küldeni, amik pár másodperc után automatikusan törlődtek. Spiegel kitalálta, Murphy és Brown leprogramozta – utóbbit aztán ki is tették a csapatból, mielőtt még hivatalosan megjelent volna az app. (Pár évvel később Brown 150 millió dolláros fájdalomdíjat perelt ki belőlük ezért.)

A Snapchat egyetlen dolgot tudott, amit a kismillió többi csetprogram nem: hogy a rajta küldött üzenetek, képek megsemmisítették magukat. Nem tűnik korszakalkotó ötletnek, de egyrészt tökéletes platformot adott a szexcsetelésnek, ami miatt futótűzszerűen terjedt el a tinédzserek között; másrészt a gondosan beállított, megkomponált, filterezett Instagram-fotók és Facebook-posztok világába visszahozta a spontaneitást, fesztelenséget és következmények nélküliséget. Pedig a diadalmenet elég döcögősen indult be: az alkalmazás 2011 nyarának elején jelent meg, és őszre 127 regisztrált felhasználót tudott összeszedni. Aztán elkezdődött az iskolai tanév, az app berobbant a gimnazista korosztályban, és 2012-t már napi 100 ezer aktív júzerrel kezdte.

Még egy híres egyenpóló

Mark Zuckerberg ikonikus szürke pólójához hasonlóan Evan Spiegel is folyton ugyanazt a szimpla fehér, V nyakú pólót viseli, ami ugyan tízes csomagban kapható filléres vacaknak tűnik ránézésre, valójában egy 45 ezer forintos dizájner cucc.

Ahogy a Snapchat divat lett, úgy kezdett el ömleni bele a pénz, látszólag teljesen értelmetlenül. A cégnek nem volt bevétele, üzleti modellje, tapasztalata, csak egyre több felhasználója, és egy 23 éves, az egyetemet a startup miatt otthagyó vezére (pont ahogy Zuckerberg maradt ki a Harvardról a Facebook kedvéért!), meg az ő fura ötletei. Hat befektetői körben összesen 2,4 milliárd dollár áramlott a cégbe, miközben Spiegel pont ugyanúgy pattintotta le a felvásárlási ajánlatokat – közük emlékezetes módon éppen a Facebook 3 milliárd dollárját – ahogyan öt-hat évvel azelőtt Mark Zuckerberg zavarta el a Facebookot megvenni próbálókat. A Snapchat iszonyú ütemben terjedt, és amikor 2012 végén kijött végre Androidra is, a maga napi 20 millió fotómegosztásával már simán lenyomta az Instagramot. Spiegel hamar a sajtó kedvence lett; az introvertált, eminens programozók után végre egy Steve Jobs-temperamentumú fickó, aki kitalál dolgokat, ráérez a trendekre és divatot csinál. Emellett Ferrarival jár, magazinok címlapján pózol, bulizik, popsztárokkal és modellekkel randizik. Azóta meg különösen imádja a média Spiegelt, hogy összejött Miranda Kerr ausztrál szupermodellel, aki Orlando „Legolas” Bloom exfelesége, és zseniálisan eteti a bulvárt: hol a Facebooknak szól be, hol Instagramon jelenti be az eljegyzésüket, hol hálószobatitkokat szivárogtat.

Húszon inneniek társasága

Nagyjából a Facebook felvásárlási kísérletéig, vagyis 2013-ig tűnt a Snapchat egy szimpla csetprogramnak, ami sikeres ugyan (ekkor 50 millió körül volt a napi felhasználószáma), de alapvetően nem tud többet, mint a vetélytársai a Facebook Messengertől a WhatsAppon és a WeChatig. És nemcsak hogy nem tud, de nem is tudhat – elvégre mi a fenét lehet még beletenni egy üzenőprogramba az üzenetküldés mellé? Az elmúlt három és fél év arról szólt, hogy Evan Spiegel folyton kitalál ilyen dolgokat, a nép imádja, a konkurencia meg, élén az egyre idegesebb Facebookkal, megpróbálja lemásolni, de sosem jön össze.

Ott voltak a geofilterek, lencsék, a Stories, a 24 órán át élő, képekből-videókból összefűzött minitörténet; és ennek profi, cégeknek szánt verziója, a Discover. Mind szupersikeres újításnak bizonyult, a Facebook meg ezekre reagálva elkezdett úgy viselkedni, mint a Microsoft a 90-es években, amikor lassú és tohonya óriásként másolta a konkurencia újításait, és próbálta őket erőből lenyomni. Nem sok sikerrel.

És mindezek tetejébe jött a Spectacles kamerás napszemüveg, amit az ember önkéntelenül is a Google Glasshez hasonlít, és ez gyönyörűen illusztrálja is a Snapchat esszenciáját. A Glass elképesztően high-tech és innovatív volt, sokrétű tudással és lehetőségekkel, mintha egy sci-fiből vették volna ki. Akkorát bukott, mint a ház. Egy 120 emeletes felhőkarcoló. A Spectaclesben ezzel szemben egy ötlet van: a kör alakú videók. Ilyeneket tud rögzíteni, a viselője szemszögéből, és feltölteni a Snapchatre. Ennyi. Emellett úgy alapban, napszemüvegnek állati trendin néz ki. A nép pedig rajong és egymást öli érte.

Lehet, hogy 20 év fölött teljesen értelmezhetetlen a szivárványhányós és kutyafüles filterek sikere, viszont az amerikai tinédzserek 80 százaléka aktív Snapchat-felhasználó. A Facebook ugyanebben a korcsoportban 52 százalékot tud felmutatni, és csökken. A Snapchatnak éppen az az aduásza, hogy a tizenéves korosztály felett mindenki értetlenül bámul rá, és elintézi agy „áh, öreg vagyok én már ehhez” legyintéssel. Ez a tinédzsereknek maga a mennyország a Facebook után, ami egyre inkább a szüleik, sőt a nagyszüleik játszóterévé válik.

Az ember, akinek 20 milliárdot ér az agya

Igen ám, de akármennyire is versenyt imádják a Snapchatet a tinik, a befektetők, és egyre inkább a hirdetők is, a helyzet az, hogy a cég masszívan veszteséges. Szupermasszívan. 2015-öt 373 millió dolláros mínuszban zárták, 2016-ot már 515 millióval. A legutóbbi pénzügyi jelentésükben konkrétan szerepel egy mondat, miszerint muszáj felturbózni a bevételeket, különben fennáll a veszély, hogy sosem lesz nyereséges a vállalkozás. Ez halad is, egy év alatt a hétszeresére növekedett a bevétel a cégnél – és ezzel együtt csúsztak bele a félmilliárd dolláros bukóba. Egy jellemző adat: a Google, ami a felhőszolgáltatásaival a Snapchat technikai hátterét nyújtja, többet keres a Snapchaten, mint maga a Snapchat. És még egy: a tervezett induló részvényárfolyammal a cég 62-es P/S arányt tud felmutatni, ami azt jelenti, hogy 62 évnyi forgalma felel meg a vállalat tőzsdei értékének. Ez iszonyatosan sok.

A Facebook ehhez képest:

  • a tőzsdei belépése előtti évben már egymilliárdos nyereséget termelt;
  • a P/S aránya 28 volt;
  • és még így is túlértékeltnek ítélte a piac, az árfolyama úgy bezuhant már a bevezetés napján, hogy több mint egy év kellett neki, hogy újra elérje az induló szintet.

Ez arra utal, hogy a befektetők lavinaszerű növekedési potenciált látnak a Snapchatben, de a számok ezt sem támasztják alá: a 2014-ben még több száz százalékos növekedés a felhasználók számában mára a töredékére esett vissza, mostanában negyedévenként szánalmas 5-6 millióval tudja csak növelni az app a napi aktív felhasználói táborát. Ennek így összesen légvédelmi szirénaként kéne a leendő befektetők fülébe üvölteni, hogy hahó, durván túlértékelt a cég, bajok lesznek. Vannak is ilyen elemzői hangok – de hiába, a Snap tőzsdei bevezetése körül akkora a nyüzsgés és az érdeklődés, mint a Facebook 2012-es tőzsdére lépése óta a technológiai szektorban soha.

Ennek egyik oka, hogy a Facebook a kezdeti gyengélkedés után mégiscsak sikertörténet lett a tőzsdén, a 2012 nyári mélyponthoz képest ma bő 700 százalékos szinten szárnyal a részvényárfolyam. „Simán bevállalom annak a veszélyét, hogy bukok 50 százalékot, ha van rá esély, hogy ebből lesz az új Facebook, és hosszú távon tízszeres nyereséget teszek zsebre” – foglalta össze a Fortune a befektetői alapfelállást.

De elemzők szerint a piac nem is a profit távoli lehetőségét értékeli 20 milliárd dollárra a Snapchatben, hanem magát Evan Spiegelt, az ő ötleteit és vízióját. Az a helyzet, hogy Steve Jobs óta nem nem volt olyan figura a Szilícium-völgyben, aki rámutat egy dologra, és abból másnap világdivat lesz. Spiegel pedig most már évek óta ezt csinálja sorozatban, és úgy tűnik, nem tud hibázni. És hiába jön a tőzsdére lépés, Spiegel a 25 százalék körüli tulajdonrésze mellé megtart Bobby Murphyvel közösen 88 százaléknyi szavazati jogot is az igazgatótanácsban – vagyis az alapítók pontosan ugyanúgy nem hagynak majd beleszólást a cég vezetésébe a befektetőknek, mint Zuckerberg teszi a Facebooknál.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?