Az üveghegyen is túl, ahol a kurtafarkú YouTube túr

A mai gyerekek már nem a tévében nézik a Magyar népmeséket, Pom-Pomot és társaikat a tévémaci után, hanem YouTube-ról azt, akkor, és annyiszor, amit, amikor és ahányszor csak kedvük tartja. A trend nemzetközi: a YouTube-on a zene mellett a gyerektartalmak a legnépszerűbbek az egész világon (néha egészen meghökkentő vadhajtásokkal), és ez az elmúlt egy-két évben elképesztően látványosan jelent meg Magyarországon is. A kereslet és a kínálat is a semmiből nőtt ki, lelkes amatőrök, családi stúdiók és minicégek robbantak be, és érnek el ma simán milliós nézettségeket.

A legnagyobb magyar siker ezen a területen a KerekMese, ami a 380 millió felett járó, havi bő 20 millióval növekvő össznézettségével az összes műfajt tekintve is a legnézettebb magyar YouTube-csatorna. Ketten állnak mögötte: Vass Mónika meseíró-animátor, Tavaszi László pedig stúdiótechnikus, online marketinges háttérrel. Mónika így mesél a kezdetekről: “2012 végén Lacit kirúgták a munkahelyéről. Volt egy csomó ötletem, és végre volt aki segítsen a megvalósításukban. Az elején nagyon össze kellett húzni a derékszíjat. Feléltük az összes tartalékunkat, vállaltunk illusztrációs, webes megbízásokat, hogy átvészeljük, de már néhány hónap múlva látható volt, hogy valami elindult, érdemes csinálni, több időt szánni a KerekMesére. Akkor még senki sem csinált ilyet magyar nyelven, nem tudhattuk, hogy meddig lehet eljutni egy 10 milliós országban. Lehet-e 3 milliós, 5 milliós, 10 milliós nézettség? A kezdetekben hasonlóan csináltuk, mint az angol nyelvű csatornák, minden héten új videó készült, a mennyiségre mentünk rá, sok tanítós dal, feldolgozás készült. Aztán lassan egyre több saját ötletet akartunk megvalósítani, minél jobb minőségben, amikre már több időt szántunk.” (Az alábbi KerekMese videó a csúcstartó, jelenleg több mint 17 milliós nézettségnél jár.)

Mellettük még több tucatnyi kisebb-nagyobb csatorna ontja a magyar nyelvű meséket, vannak, akik simán magyarítanak külföldi tartalmakat, mások teljesen saját kútfőből dolgoznak. Akadnak profi vállalkozások, amelyek üzleti alapon, alkalmazottakkal dolgoznak, de simán felveszik velük a versenyt az amatőr házistúdiók. Ilyen például a Nándimese, amit egy szegedi pár készít, és a saját 5 éves fiuk a mesék narrátora. Fél év alatt futottak fel havi 2 milliós nézettségig, úgy, hogy bevallottan hobbiból, munka mellett csinálják. “Nem tekintünk vállalkozásként a csatornára, akkor az egésznek lenne egy kötelező munkaszaga, ami elvenné a varázsát a kreatív alkotásnak. Szabályokat kellene felállítani, időre dolgozni, valószínűleg nem élveznénk ennyire mint most” – mondja Koczkás Sándor, az egyik alkotó. A magyar amatőr mesecsatornák többségéhez hasonlóan ők is a saját gyerekeiknek kezdtek el online rajzfilmeket gyártani: “Az ötlet onnan jött, hogy mindkét gyerek imádta Youtube-on nézni a meséket, de ilyen tartalom mint a NándiMese, csak más nyelveken volt elérhető. A kisebbik gyerek még nem is tudott beszélni és féltünk, hogy a sok külföldi tartalom nem lesz jó hatással a beszédfejlődésére. Ne nézzen külföldi tartalmat, ha még magyarul sem tud. Ekkor jött az ötlet, hogy végül is ilyet mi is tudnánk csinálni, csak magyarul. Eleinte csak mi néztük, aztán lassan elterjedt a baráti körben, de mi csodálkoztunk a legjobban, amikor ismeretlen szülők küldtek köszönő leveleket azzal, hogy a gyerekeik mennyire szeretik a meséinket. Vagy amikor a srácokat az oviban kérdezgették, hogy mikor készül el az új rész és mi lesz benne.”

Kézműves meseforradalom

Bár lassan ébrednek a nagyobb cégek (főleg sikeres gyerekkönyveket ültetnek át videóra), és a gyerektévék is igyekeznek kihasználni a netet, a Youtube-os mesevilágban egyelőre a kézműves amatőr tartalom a király. Családi hobbicsatornák verik le a profi háttérrel futó stúdiókat, pedig náluk aztán nincs filmalapos állami támogatás, meg pályázati pénzek. A miértre minden általunk megkérdezett ugyanazt mondta: nem is nagyon merült fel bennük, hogy ilyen forrásokat keressenek, mert egyrészt esélytelennek érzik, hogy kapjanak, másrészt nincs kedvük a bürokrácia útvesztőiben bolyongani.

Egy-egy videó általában pár nap, vagy hét alatt készül el, sima asztali pécén, jellemzően ingyenes vagy pár tízezer forintos animációs szoftverekkel. Viszont ha egyszer felkerült a YouTube-ra, onnantól folyamatosan, éveken át hozza a nézettséget, és azzal a reklámbevételt is. Emiatt nem érdemes a nézettségi adatokat a tévékével egy az egyben összemérni, bármennyire is csábító lenne. Azt viszont nyugodtan kimondhatjuk, hogy már a közepes mesecsatornák is simán milliós nézettségeket tudnak hozni havonta, ez pedig egy tízmilliós országban mindenképpen óriási szó, és a nagy kereskedelmi tévék is összetennék a két kezüket, ha az online kiadásaik így muzsikálnának.

“Nem tudom mi megy a tévében, nincs klasszikus értelemben vett tévénk, idejét sem tudom, mikor néztünk utoljára 'igazi' tévét. Nincs kábeltévé-előfizetésünk sem, ahogy újságot sem hoz a postás. Hírportálokat olvasunk és filmeket, sorozatokat is neten nézünk. A gyerekek már ebbe születtek bele, nekik természetes, hogy a Youtube-on néznek mesét” – árulja el a titkot Koczkás Sándor. A jelek szerint nagyon sokan vannak még így ezzel Magyarországon. A tévét internetre cserélő cordcutterek 2012 körül kezdtek forró témát jelenteni a nyugati sajtóban, ott a fiatal, magasan képzett és aránylag jómódú városi fiatalok rétege hozta el a kritikus tömeget ennek a jelenségnek. Nálunk, pár évvel később, az ő gyerekeik.

Viszont, éppen az amatőr háttér miatt, a magyar mesecsatornáknál hiányzik a nagy nézettségű YouTube-csatornáknál ma már megszokott külső szponzoráció és reklám is. Miközben a nemzetközi piacon azt mondják, ebben van az igazán nagy pénz, nem a YouTube sima reklámos bevételmegosztásában, itthon ez még egyáltalán nem elterjedt. Persze ezzel igazából a nézők csak jól járnak. “A közönség nagyon érzékeny a túlzott reklámozásra, mi ennek látjuk is a hatását más csatornák esetében. Voltak megkereséseink, de sosem sikerült olyan együttműködést kihoznunk, ami a közönségünknek is értékes lehetett volna. Szerencsére nem is voltunk rákényszerülve, szemben sok más youtuberrel, akiknek ez az egyetlen komolyabb bevételi forrása“ – mondja Vass Mónika.

Virítsd a lóvét

A legnagyobb kérdés, ami ott motoszkál mindenkiben, amikor meglátja a milliós nézettségi adatokat, óhatatlanul is az, hogy mennyit lehet ezzel keresni. A gyerekeknek szánt tartalmak úgy általában aránylag értékesnek számítanak a YouTube-on hirdetőknek, és egyre inkább ez a helyzet Magyarországon is. A YouTube partneri szerződése tiltja, hogy konkrét bevételi adatokat tegyen közzé az ember, de több forrásból is úgy hallottuk, hogy az ilyen jellegű, magyar nyelvű tartalmak csúcsidőben, vagyis a karácsony előtti hetekben el tudják érni az 1 dollár per 1000 videólejátszás álomhatárt (a nemzetközi piacon kb. ennek a duplája az átlagos ráta). Egyébként nagyon erős a hullámzás a reklámok árában, a töredékére is visszaeshet, ha éppen nincs szezon. “A csatorna hirdetési bevételeiből még az uborkaszezonban is el tudunk tartani egy 5 fős családot. És ez óriási dolog, ha azt nézzük, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk, és a magunk főnökei vagyunk” – fogalmaznak a KerekMese készítői.

Ehhez viszont állandóan új tartalmat kell adni a nézőknek. “Az első években nagy volt a nyomás, hetente tettünk fel új videót, akkoriban nem sokat voltunk szabadságon. Ma átlagosan 3 hetente frissítünk, ami még mindig megköveteli, hogy sok ötlet legyen előkészítve. Mindenesetre egy egy hetes nyaralás vagy síelés ma már belefér, de kizárólag úgy, hogy előtte 1-2 nappal fel kell tölteni egy új videót.”

Biztos jó ez így?

A Youtube gyerektévévé válása a szép sikertörténetek mellett persze felvet aggályokat is. A magyar meseyoutube nézettségi adatai is elképesztőek, hát még a nemzetközi piacra termelő csatornáké: a legnagyobb sztárok, a brit Little Lady Bum, vagy a spanyol nyelvterületen arató argentin El Reino Infantil heti 4-500 millió videolejátszást tud felmutatni. De maradjunk a magyar adatoknál: egy olyan országban, ahol kb. 900-950 ezer 10 év alatti gyerek van, csak úgy futhat tucatnyi mesecsatorna párhuzamosan, milliós-tízmilliós nézettségekkel, ha elég komoly a nagyfogyasztók rétege, akik rengeteget ülnek a képernyő előtt. Ezt az angolszász sajtó digitális bébiszitter jelenségnek nevezi: a szülő a gyerek kezébe nyomja az okostelefont vagy tabletet a YouTube-bal, ő pedig órákon át elbűvölve nézi és nyomkodja, és addig sem kell odafigyelni rá.

Ennek pedig vannak olyan veszélyei is, amik túlmutatnak az ugyanilyen mértékű (szintén nem feltétlenül egészséges) tévénézésen. Például bármilyen ügyesen is állítja össze a YouTube algoritmusa a kapcsolódó videók listáját, azért pár kattintással a legártatlanabb mesétől is el lehet jutni olyan tartalmakig, amiket már nem biztos, hogy megnézetne az ember a gyerekével; de az sem feltétlenül megnyugtató, hogy milyen, és mennyi reklámot tol a gyerek arcába a rendszer. Abban az összes mesegyártó egyetért, hogy bármennyire is kényelmes és önműködő a YouTube végtelenített meserulettje, a legjobb, ha a szülőkkel közösen nézi azt a célközönség.

Cover fotó: Artur Debat/Moment Editorial/Getty Images Hungary