Berlinben jártam, magyar vénaszkennert és biovibrátort láttam

Ha felcsapják az internetet, és találomra ráböknek egy technológiával foglalkozó cikkre, jó eséllyel találkozni fognak legalább néhánnyal a fentiek közül. Ugyanígy egy szakmai kiállításon se lehet ma kettőt lépni anélkül, hogy ne botlanánk egy hálózatra kötött okoskütyübe vagy egy gépi tanulásra építő szolgáltatásba – legalábbis jobb esetben, különben az adott kiállítást olyan időzónában rendezik, ahol még nem jött el 2017.

A Fujitsu World Tour nemcsak 2017-et érte el, de május 23-án Berlint is. Ekkor ért a német fővárosba a japán techóriás 27 megállós globális road showja, és találkozott össze a Fujitsu Innovation Gatheringgel, ahol a cég európai kutatási részlege minden évben bemutatja a legújabb fejlesztéseket.

Ehhez képest meglepőnek tűnhet, pedig szintén jellemző trend, hogy a nagy technológiai buzzwordbingó közepette az igazi hívószó az emberközpontúság volt, na meg a “co-creation”, vagyis hogy ezek a központban lévő emberek együttesen hozzanak létre valamit. Nézzék csak meg például ezt a képet a legelső előadás legelső mozzanatáról:

Az Index is ott volt Berlinben, hogy segítsen kihámozni a sok trendi kifejezésből az előbb-utóbb mindannyiunk életét átalakító konkrét megoldásokat.

Japán cunamik és magyar vénák

A Fujitsu kutatás-fejlesztési részlege, a Fujitsu Laboratories a világ különböző pontjain alapított kutatóközpontokat. Az első, a japán jövőre lesz 50 éves, de ezen kívül Kínában, az Egyesült Államokban és Európában is több labor működik.

Adel Rouz, az európai kutatórészleg ügyvezető alelnöke az Indexnek arról mesélt, hogy mindenhol más-más technológiákra összpontosítanak. Japánból jött például a PalmSecure nevű biometrikus azonosítási módszer, Kínában pedig a képfeldolgozás az egyik fő erősség. Az európai központok fő fókusza a mesterséges intelligencia és az adatelemzés, az új 5G mobilhálózat fejlesztése vagy a Dolgok Internete ipari felhasználása, de például természeti katasztrófák előrejelzésével is főleg itt foglalkoznak.

Nézzünk néhány érdekesebb példát a Berlinben kiállított megoldások közül!

• A LiveTalk valós időben fordítja le az élő beszédet, közös nyelv ismerete nélkül is lényegesen megkönnyítve a kommunikációt. Én például úgy tudtam meg, hogy most még csak Japánban működik, de ősszel több más országban is megjelenik, hogy mikrofonba beszélve rákérdeztem, és már meg is jelent a kérdés fordítása a monitoron, majd ez a janicsárhajú úr az anyanyelvén válaszolt, amit a rendszer rögtön vissza is fordított nekem – angolra, mert a most működő 19 nyelv között még nincs magyar:

• A legnyilvánvalóbb haszonnal a katasztrófák felderítése és megelőzése jár. Az európai kutatóközpontban fejlesztettek például egy cunamiszimulátort, ez a szenzorok által begyűjtött adatokból szuperszámítógépekkel közel valós időben szimulálja a cunamik működését: a hullámok magasságát, a partot érésük idejét, a várható hatásukat. Ez alapján a rendszer közel valós időben üzeneteket küld az embereknek, hogy milyen útvonalakat kerüljenek el. A 2011-es nagy japán cunami utáni kisebb földrengések idején már használták ezt a rendszert. Egy másik katasztrófakezelő fejlesztés erdőtüzeknél jön jól, amikor a füst miatt nem látszik a tűz forrása. A kínai részleg összerakott egy füstmentesítő algoritmust, amely a képeket ki tudja szűrni a látást zavaró füstöt, így a tűzoltók tudják, honnan indult a tűz.

• Egy madridi kórházban MI-vel diagnosztizálnak pszichiátriai eseteket, a rendszerrel a szokásosnál korábban ismerhetők fel a páciensekre jellemző pszichiátriai kockázati tényezők, a módszer most 95 százalékos pontossággal dolgozik.

• Az MI az iparban is fontos, ez hajtja az Ipar 4.0 nevű, főleg Németországban pörgő trendet, ami gyakorlatilag arról szól, hogy a gyárak is egy hálózatra kötött óriási okosrendszerként működjenek, a hagyományosnál jóval olcsóbban és hatékonyabban. A Fujitsu működtet is egy ilyen saját okosgyárat Augsburgban, de most bejelentették, hogy júniusban nyitnak egy Ipar 4.0-s központot, ahol a partnereikkel együtt dolgoznak majd mindenféle Ipari Dolgok Internete-projekten. Az új központ Münchenben lesz – éppen ott, ahol februárban az IBM is felavatott egy hasonló kollaborációs IoT-központot.

• Világszerte egyre több cég foglalkozik a városok okosításával, az egyik jellemző ilyen fejlesztés az egész várost lefedő intelligens megfigyelőrendszer. Ennek a lényege, hogy a képelemző algoritmusok felismerik, mit lát a kamera, és így emberi beavatkozás nélkül, rengeteg adat alapján tud a rendszer döntéseket hozni. Felismer például egy balesetet, és kiszámolja, merre érdemes miatta elterelni a forgalmat, vagy automatikusan riasztja a tűzoltókat. De a forgalom és a képek elemzésével oszlathat dugókat, jelezheti, hol van legközelebb üres parkoló, segíthet összeszámolni, mikor hányan használnak egy villamost, és így tovább. Észreveheti azt is, ha valaki gyanúsan viselkedik, hogy ezzel megakadályozzon mondjuk egy merényletet. Arcfelismerésre is képes lehet, ami persze már személyiségi jogi aggályokat is felvet.

• A berlini eseményen szerveztek egy startupversenyt is, ahol öt cég adta elő az ötletét. A győztes a Sensape nevű startup lett, ők gépi látással felturbózott hirdetésekben utaznak, amelyek interakcióba lépnek az arra járó vásárlókkal. Bár nem végzett az első háromban, nekem jobban tetszett a Lilian Labs, ők egy vízminőség-ellenőrző kütyüt és elemzőrendszert fejlesztettek, hogy könnyebben lehessen különböző szennyeződéseket észrevenni a vízhálózatban, és az adatok alapján akár térképen lehessen keresni, egy városban hol milyen minőségű az ivóvíz.

Magyar szemmel érdekes volt a kiállítás kiberbiztonságnak szentelt sarka, mert egy hazai céggel, a Fradi-stadion hírhedt vénaszkennerének fejlesztőjével is lehetett találkozni.

Ahogy a magyar cég, úgy több másik is a Fujitsu PalmSecure nevű technológiájára épít. Ez az ujjlenyomat- vagy az íriszolvasókhoz hasonlóan egy biometrikus azonosítórendszer, csak ez a kéz vénamintázatát olvassa le, így nehezebb átverni, mert se fényképpel nem működik, se levágott kézfejjel, bár az ilyesmivel egyébként sem javallott kísérletezni. Higiénikusabb is, mert nem kell magához a szenzorhoz hozzáérni, ezért kórházakban is jól jöhet. Törökországban például használják is, Brazíliában meg bankautomatákban lehet vele találkozni. Én egy automatából vettem vele csokit, bár ennél jóval gyorsabban működik, csak kicsit bénáztam videózás közben:

A PalmSecure-t hasznosító magyar cég, a BioSec fejlesztette azt a vénaszkennert, amely a Budapesten, a Groupama Arénában debütált 2014-ben, és a törzsszurkolók egy csoportja úgy kiakadt tőle, hogy máig tartó viaskodásba bonyolódtak a klubvezetéssel. Györgydeák Péter, a cég ügyvezetője elmondta, hogy a terméküket főleg külföldre szánják, és bár már megállapodtak négy további stadionnal, elsősorban nem erre az alkalmazási területre koncentrálnak.

Mikrocsip és biovibrátor

Patrick Kramer is tartott Berlinben egy előadást, ő a Digiwell nevű cég vezérigazgatója, de inkább azt érdemes tudni róla, hogy kiborg. Na nem úgy, mint a Robotzsaru vagy a páncélba zárt szellem, csak a kezébe ültetett csip miatt, amellyel ki tudja nyitni a lakása ajtaját, és soha többé nem kell azon aggódnia, hogy elveszti a kulcsot. (Arról nem volt szó, hogy ebben az esetben a kézlevágás működne-e, de ez a módszer továbbra se ajánlott semmilyen célra.)

Kramer szerint a biohekkelés még ma is eléggé tabutéma, pedig napjaink valódi kiborgjai azok az idős emberek, akik hallókészüléket, csípőprotézist és hasonlókat használnak a testük felturbózására. Szerinte a csipek és hasonló digitális implantátumok célja is ugyanúgy a testünk továbbfejlesztése. Ma még csak 50 ezer ember van világszerte, aki élt ezzel a lehetőséggel, de egy Kramer által idézett globális felmérés szerint a 15-18 évesek 70 százaléka nyitott a implantátumokra.

Maga a csipbeültetés egyébként nem újdonság, mi is mutattunk már hasonlót, akkor a Kaspersky sokkolta csipinjekcióval az nézelődőket, véletlenül szintén éppen Berlinben. Az ilyen csipek amellett, hogy digitális kulcsként használhatók, jók lehetnek még személyes adatok tárolására vagy fizetésre is.

Amerikában pedig már már találni olyan fitness centert, ahol be lehet menni belépőkártya helyett implantátummal. A jövőben a metrókapuknál vagy reptéri beléptetésnél is bevethető lehet a technológia. Na és azt a viccet ismerik, amikor két kiborg-üzletember találkozik? Én se, de a Digiwell honlapja szerint névjegykártya helyett egyszerű kézfogással cserélhetnek majd elérhetőséget.

Kramer mondott még pár érdekes ötletet a kézbe épített iránytűtől a kar-óráig, de a legviccesebb kétségkívül a péniszbe ültethető vibrátor volt. Komolyan, ez egy létező projekt, Lovetron 9000 néven fut.

Végül is már ma is működnek gondolattal irányítható művégtagok, ezektől pedig már csak néhány lépés az agy-számítógép interfész, például Elon Musk új cége vagy éppen a Facebook kivitelezésében. Kramer szerint hosszú távon nem a műtéttel beültethető agyimplantátumoké, hanem az ereken az agyba juttatott nanorobotoké a jövő.

A rendezvényen bárki kérhetett is csipbeültetést, az első húszat a Fujitsu állta. De ha már így összegyűltünk Kramer előadásán, rögtön a színpadon is elvégeztek egy beültetést, Rolf Werner, a Fujitsu közép-európai vezetője kapott élőben egy implantátumot:

Adel Rouz szerint a nagy változás, hogy öt évvel ezelőtt még két, talán három évbe is beletelt, amíg egy megoldás az ötlettől eljutott a prototípusig, míg mára ez az idő hat hónapra rövidült. Szerinte nem azért, mert jobb a technológia vagy jobbak a kutatások, hanem mert szorosabb a kapcsolat az ügyfelekkel, ezért a hagyományos kutatói mentalitás felől az ő attitűdjük is eltolódott a gyakorlatiasabb üzleti-kutatói irányba. Másrészt bátrabban kísérleteznek, mert kevésbé aggódnak a zsákutcák miatt:

A kudarc rendben van. Csak hibázz gyorsan, hogy gyorsan továbbléphess.

Ő egyébként nem tart attól, hogy az MI embertömegeket tehet munkanélkülivé, bízik abban, hogy tudunk majd alkalmazkodni az új helyzethez, ahogy korábban is mindig alkalmazkodtunk az újonnan megjelenő technológiákhoz.

***

Munkatársunk a Fujitsu meghívására és költségén vett részt a rendezvényen. A cikk enélkül nem készülhetett volna el, ugyanakkor az teljes egészében szerkesztőségi tartalom, készítésére a cég semmilyen befolyással nem volt.