Valér
-1 °C
0 °C

Imagine Cup 2017

Egészségügyi határértéken túli volt a stressz

2E9B0805
2017.07.27. 15:03

Hetente, sőt naponta születnek briliánsnak gondolt, világmegváltónak hitt, de legalábbis kiemelkedő piaci sikerrel kecsegtető ötletek, amikből az utóbbi másfél-két évtizedben kivirágzott – mára talán már kicsit hervadozó – startup-kultúrának köszönhetően pikk-pakk cégek alakulnak a semmiből, hogy aztán olyan befektetőkre vadásszanak, akik látnak fantáziát az ötletükben. Ebbe a kissé kaotikus, a vadkapitalizmus legkavargóbb évtizedeit megidéző 21. századi ökoszisztémába, ami leginkább az információs technológia talaján burjánzik világszerte, szállt be a Microsoft 15 évvel ezelőtt, amikor megrendezték az első Imagine Cup versenyt. A szoftver-hardver gigacég világversenyén azóta évről-évre megmérettethetik magukat és találmányaikat, illetve az ezekre fölépített cégkezdeményeiket a főiskolák és egyetemek diákjai.

A magyar diákok mondhatni hagyományosan jól szerepelnek az utóbbi években: három éve a Tep nevű fitnesz-tamagocsi keresztezés a kategóriájában második lett, 2015-ben a Mistory nevű turisztikai kalandjáték közönségdíjat kapott, míg tavaly az InSimu Patient nevű orvosi szimulációs oktatóapp kategóriája harmadik helyét nyerte el a Microsoft redmondi központjában zajló startupviadalon. Ez a sorozat idén megtört, ami innen a helyszínről, testközelből szemlélve nem kicsit volt szívszorító élmény.

Ötletbörze Redmondban

Korábban bemutattuk már a magyar csapat termékét, a GlovEye névre keresztelt olvasókesztyűt, amiről annyit mindenképp érdemes tudni, hogy tetszőleges nyomtatott szöveget alakít vakok által is olvashatóvá, kamera, szövegfelismerő app és egy beépített Braille-panel segítségével. A GlovEye-t megalkotó, posztgraduális képzésben résztvevő, műegyetemistákból álló négytagú magyar csapatból hárman, Fülöp Ádám, Klinkó Krisztián és Zemkó Boglárka utazhattak Seattle-be, hogy bemutassák a prototípus fázison már jócskán túllévő, de sorozatgyártásra még éppen nem kész terméküket. Mivel a sajtó munkatársai és a versenyzők egymástól elszeparálva készültek a hétfői és keddi versenyprezentációkra, először vasárnap este tudtam összefutni velük, amikor is Seattle legjobb kilátópontján, a Kerry parkban gyűltek össze a résztvevők csoportfotózásra.

“Természetesen izgulunk, de úgy érzem sikerült tökéletesen felkészülni” – mondta Ádám, miután kiugrálták magukat a fotós instrukciói alapján. “Hétfőn megtalálsz minket a két nagyterem egyikében, ott fogjuk bemutatni majdnem egész délelőtt a kesztyűt. A zsűri körbe fog járni, és minden csapatnál megállnak majd, hogy megnézzék mivel készültek a versenyre. Én fogok prezentálni, Krisz mutatja majd be a kesztyű működését, Bogi meg az üzleti terveinket vázolja majd.” Mivel a fotózás végeztével a diákversenyzőket gyorsan beterelték a buszokba, elbúcsúztunk azzal, hogy másnap úgyis találkozunk.

A versenyt a Microsoft redmondi campusának látogatóközpontjába szervezték, és hétfői első szakasza nagyjából úgy nézett ki, mint egy állásbörze, vagy ötletvásár: két teremben kapott elkülönített standokat mind az 54 csapat, ahol felállíthatták cókmókjaikat, és személyesen mutathatták be a zsűrinek, illetve a média munkatársainak ötleteiket. Az órákig tartó zajos mustra igazából egy cél szolgált: a zsűri kiszórt 22 még csiszolatlan, nem túl jól artikulált, vagy a többihez mérten nem eléggé innovatív projektet. (Hogy milyen csapatok vonultak fel a börzén, előző cikkünkben számoltunk be.)

A legjobb 32 között

Azt, hogy melyik az a 32 csapat, akik esélyt kapnak ötleteik tíz perces önálló bemutatására, három szakaszban, egész délután elhúzódóan jelentették be, miközben párhuzamosan már zajlottak az első negyeddöntősök prezentációi. A magyar csapat utolsók közt, négy órakor lélegezhetett fel: bent vannak a legjobb 32 között. Ezzel a lendülettel rohanhattak is az Odyssey terembe, ahol három másik csapattal együtt alkották a negyeddöntős csoportot. És itt jött a neheze: három teljesen eltérő jellegű, teljesen különböző hátterű csapattal szemben kellett Ádáméknak megmutatni, hogy szerintük miért a GlovEye a verseny egyik legkiforrottabb, leghasznosabb innovációja.

Elsőként az ománi Beta Team prezentálta a Bee névre keresztelt közösségi komzumapplikációt és a hozzá kifejlesztett bluetooth jeladót. Elképzelésük szerint a vásárlók könnyebben megtalálhatják az áhított termékeket azokban a boltokban, amik telepítik az aktuális slágertermékekhez a kis 3d-nyomtatott “csalit”. Őket követte az Echo Innovators, és a váltás igencsak éles volt. A három nepáli fiatal az állategészségügyi gondokkal küzdő gazdáknak akar segíteni: szarvasmarhákra (és egyéb haszonállatokra) felszerelhető okoseszközük, a wifin kommunikáló FarmLi lehetővé teszi, hogy az állattenyésztők folyamatosan monitorozhassák jószágaik egészségi állapotát, és időben beavatkozhassanak betegség, vagy más különleges helyzet – például vemhesség – esetén. (Nekem az idei startupkupán látott csapatok közül az ő kezdeményezésük volt az egyik legszimpatikusabb.)

Mint mindenkinek, Ádáméknak is tíz perc állt rendelkezésükre, hogy bemutassák ötletüket. Nyilván van bennem némi elfogultság, de azt gondolom, hogy az addig látottak közül az egyik legjobban felépített, legösszeszedettebb műsor volt az övék. A hangsúly, miszerint

a GlovEye nemcsak az olvasás hasznosságát, de az olvasás élményét, semmivel össze nem vethető élvezetét adhatja a vakoknak és gyengénlátóknak,

tökéletesen a helyén volt, és prezentációt követő kérdezz-felelek öt perce alatt sem tudott a zsűri különösebb hiányosságra rátapintani.

A csoportkört a Kanadai Egyetem meglehetősen magabiztos csapata, a NeuroGate zárta. Ők a Microsoft Kinect szenzorára alapozva alkottak olyan mozgáselemző alkalmazást, ami képes a szenzor látóterében mozgó páciensről megállapítani, hogy szenved-e valamilyen súlyos, mozgászavarban manifesztálódó idegrendszeri betegségben, például Parkinson-kórban.

“Nagyon erős csoportba kerültünk” – ebben egyeztünk meg a magyar csapat tagjaival a kör végén. “Az látszott, hogy a zsűrit lenyűgözte a kanadaiak kinectes bemutatója” – mondta Ádám. “A nepáli csapat is jó volt nagyon” – tette hozzá Krisz. “Viszont mi mutattunk be egyedül stabil üzleti tervet, ami elvileg elég fontos szempont a sikeres szerepléshez” – vélekedett Bogi. Akárhogyanis döntött a négytagú zsűri, keddig kellett várni, hogy kiderüljün, mire volt elég a magyar csapat felkészültsége.

Időközben Oroszországban

Kedden fél nyolckor gyűltek össze az izguló csapatok, hogy meghallgassák a döntést, melyik az a nyolc csapat, akik folytathatják a versenyt a legjobb négy közé kerülésért. A valóságshow-k eredményhirdetéseit idéző felsorolás így alakult: Eranoi, Opticode, NeuroGate, Nash, OsteoMentor, GroupCram, Oculogx, X.Glu. A GlovEye neve sajnos nem hangzott el.

Ádáméknak nem volt sok ideje a szomorkodásra, mert következett a közönségszavazás, hogy még két csapat továbbmehessen a fődíjért folytatott küzdelemben. A magyar csapat külön készült is erre a lehetőségre: a kétperces, pusztakezes – azaz szemléltető eszközöket nélkülöző – előadással a többi kiesett csapatot kellett meggyőzni, hogy szavazzanak rájuk. A verseny ezen a ponton már inkább az eurovíziós dalfesztiválra emlékeztetett: a csapatok egy része igyekezett szórakoztató standup előadással szavazatokat gyűjteni, volt aki koktélruhát öltve csábítással próbálkozott, akadt, akinek összeakadt a nyelve az izgalomtól, mások az esélytelenek nyugalmával darálták el miért is vannak itt, és voltak, akik komolyan vették a feladatot. Ádám is így tett: tökéletesre csiszolt, pengeéles kiselőadást sűrített két percbe, megosztva egy robbanásban látását és hallását vesztő amerikai veterán történetét, aki a GlovEye segítségével visszakapta az olvasás képességét. Mint kilenckor kiderült: a vicces részeg figuráját hozó oroszok taktikáztak jól. Két csapat jutott tovább: az “iszik vagy vezet” jellegű appot fejlesztő orosz Evermind, és – némi meglepetésre – a nepáli Echo Innovators.

Csakúgy mint a nagy sportversenyeken kieső csapatokat, a három magyar fiatalt sem lehetett vigasztalni. Nehéz is, amikor 110 százalékon pörög valaki, és még ez sem elég az olyannyira áhított sikerhez. “Egészségügyi határértéken túli volt a stressz” – mondta meglehetősen fáradtan Ádám, akivel ezután azt boncolgattuk, mik lehettek az okai annak, hogy nem érte el a magyar csapat a zsűri ingerküszübét. “Nem igazán tudom. Azt hiszem, minden megadott szempontnak száz százalékig megfeleltünk. Szinte teljesen kész, alaposan tesztelt, működő termékkel jöttünk, piackutatással, konkurenciafelméréssel, kész üzleti tervvel alaposan megtámogatva. Mégis kevés volt. Más csapatok sokkal inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy mi minden alakulhat még ki az ötletükből. Talán nekünk is ezt kellett volna tenni.” Vagy Tibi atyával készülni a közönségszavazásra – próbáltam megnevettetni. Nem sikerült.

Annyi biztos, hogy az idei verseny megváltozott keretei alapból leszűkítették a sikerélmény lehetőségét: jóval nagyobb ugyan az összdíjazás (kétszázezer dollár, amiből százezer üti az első helyezett csapat markát), viszont a kategória- és különdíjak mellőzésével nem igazán kaptak esélyt az elismerésre a mainstreamtől gyökeresen eltérő, mondhatni underground, vagy éppen társadalmilag jóval érzékenyebb ötletek – mint a GlovEye-t is.

“Semmiképp nincs ok a szomorúságra” – mondta Szalay Angelika, az Imagine Cup magyarországi döntőjének szervezője, aki elkísérte a magyar csapatot Redmondba. “Aki idáig eljutott, az mind nyertes. Nyilván jobban esett volna egy jó helyezés, de a GlovEye ettől függetlenül is kitűnő termék, aminek van helye a piacon, és tuti biztos, hogy megtalálja azt a befektetőt, aki fantáziát lát majd benne.”

(Az Imagine Cupról készülő anyagainkhoz elfogadtuk a Microsoft felajánlását: az amerikai szoftveróriás állja az utazás, a szállás és az étkezés költségeit. A cikk enélkül nem jöhetett volna létre, ugyanakkor ami itt olvasható, az teljes egészében szerkesztőségi tartalom, készítésére a cég semmilyen befolyással nem volt.)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!