Felkínáltam magam céltáblának, és meglepődtem, mit kaptam

Tegnap írtam az ősz okostelefonos sláger-alkalmazásáról, a Sarahah-ról, aminek 100 millió felhasználója van, és az anonim üzenetküldés a lényege. Ahogy az várható volt, miután a tinik között népszerű lett az app, rögtön elharapózott rajta az online zaklatás. Kísérletképpen én is regisztráltam a Sarahah-ra, és a postaládám linkjét közzé is tettem a cikkben. Ezzel nyilván nem szimuláltam pontosan, mi történhet egy tipikus felhasználóval, hiszen alapjáraton egymást személyesen ismerő emberek küldözgetnek név, és a válaszadás lehetősége nélkül, keresetlenül őszinte (vagy éppen bántó) üzeneteket - de ettől még érdekes tanulságokat lehet abból is levonni, ami rám várt, amikor ma reggel megnyitottam az appot.

Összesen 171 anonim üzenetet kaptam, egy kilométerhosszú screenshot formájában mind egy szálig el is olvashatják a cikk végén. De mit tudtam meg közben az anonim üzenetküldés és a cyberbullying világáról?

1.  Meglepően sok volt a pozitív üzenet, és kevés a gyalázkodás, nem csak a Sarahah híréhez, és a várakozásaimhoz képest, de egy bármilyen, kicsit is megosztó témában íródott Index-cikk facebookos kommentjeihez viszonyítva is. Ez valószínűleg azért van, mert Facebookon az ember nagy nyilvánosság előtt kommentel, és a hozzászólás mögötti egyik motiváció éppen az, hogy a tömegnek mutassa meg, mennyire a porba alázta a másikat. Amikor csak a címzett olvassa, amit írok, ez az inspiráció hiányzik, és mindjárt nem is olyan izgalmas beszólni.
2. Egy anyázás nem anyázás. A legprimitívebb gyalázkodások jellemzően kettesével-hármasával jöttek, egy percen belül - életszerű azt feltételezni, hogy azonos forrásból. Mi lehet ennek a háttere? Arra tippelek, hogy anonim módon, magánban beszólni valakinek egyszerűen nem kielégítő. Beírom az üzenetmezőbe, hogy "kurva anyád", a rendszer visszaír, hogy köszi, vette az üzenetet, és nem történik semmi; hát gyorsan beírom még utána azt is, hogy "faszfej" (valós példa tegnap délutánról).
3. Bennfentesnek lenni jó. Ha az üzenetek egy részét nem érti, az azért van, mert a feladóik olyan dolgokról írnak bennük, amikkel arra utalnak, hogy egyébként ismernek engem egy online játékból, Facebook-csoportból, blogból, vagy podcastből. Valószínűleg ez a jelenség áll a legközelebb a Sarahah eredeti víziójához.
4. Önök rettentően allergiások a helyesírási hibákra és elütésekre. Szégyelljük magunkat. Viszont tessék észrevenni, hogy egy csomó betűt meg általában tök jól eltalálunk!
5. A zsidózás örök. Ez van.

Ha ön jogellenes, vagy kiskorúakra káros online tartalommal találkozik, olvassa el a témáról szóló cikkünket és használja a cikk végén található bejelentő felületet!