A jövő, ami sosem volt: Seattle, a retrofuturista metropolisz

További Tech cikkek

Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmsorozata a Jetson-család volt. Az 1962-ben indult, robotokkal, hologramokkal, repülő autókkal, felhőkarcolókkal, űrben lebegő városokkal teli sorozat világa máig hatással van arra, hogy miképp képzelem a jövő nagyvárosait.

1962 nemcsak a Jetson-család éve volt, de akkor rendezték Seattle-ben a 21. Századi Világkiállítást, amire számos emblematikus beruházás készült el a Washington állambeli nagyvárosban. Hogy csak egyet említsek: a nyugati parti metropoliszban ekkor adták át a Space Needle névre keresztelt UFO formájú kilátótornyot, ami máig a város jelképe.

A 62-es expo helyszíne ma a be nem váltott ígéretek katalógusa. Az alábbi nagyképes összeállítás azt szeretné körbejárni, hogy milyen ma az elveszett jövő metropolisza, mi maradt meg az űrkorszaki álmokból, hová tűnt a jövő, ami igazából sosem volt.

Seattle, a Smaragdváros, amit 55 évvel ezelőtt még a Jövő Városaként emlegettek. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Hol vannak a repülő autók, amiket ígértek? Helyettük van városnéző busszá alakított katonai kétéltű. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Irodaházak, irodaházak, irodaházak, sehol egy felhőt karcoló focipálya, egy égi mozi, egy sztratoétterem, vagy csillagpláza, ahová repülő autóinkkal járhatnánk. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

És repülő autók helyett mi van? Csak végeláthatatlan dugók és lassan hömpölygő, idegörlő autópálya-forgalom. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A személyre szabott rakétahajtású jövő, amit ígértek, már csak múltidéző dekoráció egy gyorsétteremben. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Vannak azért menő futurisztikus vívmányok. Vegyük például a KEXP rádióadó koncertstúdióját, aminek hangulatvilágítását tabletről lehet vezérelni. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Csodás vívmány ez is: elképesztő számítási kapacitás fér bele kép és hang vezeték nélküli továbbítására egyaránt alkalmas multifunkciós kézi készülékeinkbe. De ahelyett, hogy bolygóközi navigációra használnánk, inkább készítünk vele pár képet magunkról. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A városképet tányérantennák teszik némileg futurisztikussá. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A metropolisz felhőkarcolóit – kevés kivételtől eltekintve – nem kötik össze hidak a magasban. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Az 1971-ben épült King megyei közigazgatási épület rombuszokból és hatszögekből építkező homlokzata sokak szerint ronda mint a bűn. Vannak, akik szerint a város egyik legelőremutatóbb, időtálló épülete. Tervezték: Robert C. Detrich; Craig A. Harmon és Roland Gilbert Pray. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Az ötvenes-hatvanas éveket, az atomkorszakot és űrkorszakot egyaránt megidéző lemezbolti cégér a Market Street-en. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Alexander Calder acélszobra, a Sas eredetileg egy texas-i épület számára készült, de végül a seattle-i olimpiai szoborparkban kötött ki, szimbolizálva a művészet és a korszerű technológiák harmóniáját. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Itt valami jövő épül. Az Amazon új seattle-i központja leginkább egymáshoz ragadt buborékokhoz hasonlít. Ha kész lesz, növényeket telepítenek bele, bioszférává varázsolva a kereskedőóriás seattle-i kampuszát. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A város emblematikus retrofuturista közlekedési eszköze a Seattle Center Monorail, az egysínű magasvasút. 1962-ben indult először útjára a 21. Századi Világkiállítás előtt nem sokkal. A magasvasút a Seattle Center és a Westlake Center közt ingázik, összesen ez a két megállóhelye van, nem épült tovább. Igazi tömegközlekedési funkciója nincs, inkább csak turistalátványosság, a városi bérlet nem is jó rá, külön kell a pár perces útért fizetni. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Az 1963-ban épült Cinerama mozi városképi jelentőségű épület. Hatalmas, hárompaneles vásznán 70 milliméteres filmeket is be lehetett mutatni, amit a mozi jövőjének gondoltak fél évszázaddal ezelőtt. 2001-ben itt mutatták be először a 2001 Űrodüsszeia felújított, 70 mm-es változatát. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Egy játék repülő csészealj a Repüléstörténeti Múzeum kiállításán. A hatvanas években készült japán gyártmányú (Yoshiya) lemezjátékhoz hasonló termékek az űrkorszakra jellemző fantáziavilágot teremtettek a gyerekszobákban. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A popkultúra múzeuma (Museum of Pop Culture, Mopop) 2000-ben nyitott meg. A Frank O. Gehry sztárépítész által tervezett speciális bevonatú fémlapokkal burkolt organikus formájú épület – csakúgy mint a King megyei hivatal – megosztja a közvélményt. Kritizálói szerint olyan, mint egy tengerpartra sodródott döglött medúza, mások szerint viszont az amerikai rock'n'roll élményt testesíti meg hullámzó, pulzáló, fénylő felületeivel. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A Philco Predicta tévék az ötvenes-hatvanas évek legmenőbb készülékei voltak, a konzolos képcsőből és különálló vezérlőegységből álló szerkezetek még ma is meglehetősen futurisztikus hatást keltenek. A versenytársak készülékeinél vékonyabb képcső miatt a Predicta volt egy szűk évtizedig a leginnovatívabb tévé a piacon. (A fotó a Mopop David Bowie-kiállításán készült.) (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Nos, a hatvanas évek Star Trek tévéfilmjeiben látott, fülre biggyeszthető kommunikációs eszköz tulajdonképp megvalósult, a mobiltelefonok bluetooth headsetjének alakjában. (A fotó a Mopop Star Trek-kiállításán készült.) (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Szintén a korszakra jellemző gyerekjáték a hatvanas évekből: nukleáris dezintegrátor pisztoly. Szerencsére ez egy nem megvalósult ötlet. (Szintén a Mopop gyűjteményéből.) (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A Star Trekben előrevetített technológia egyik legfontosabbika, a trikorder, ami egy multifunkciós elemző műszer. Az orvosi trikorder képes betegséget diagnosztizálni, sőt meg is gyógyítja a beteget. Az eszköz, ami minden orvos (és beteg) álma, még ma sem létezik. Bár már most is léteznek olyan berendezések, amelyek egy betegség kémiai jeleinek érzékelésével segítik a diagnózis felállítását – az igazi kihívás, hogy ezeket az eszközöket egyetlenegy kis, hordozható készülékbe sűrítsék össze. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A 2004-ben befejezett közkönyvtár épülete sem aratott osztatlan sikert a városlakók körében. A másfél millió kötetet rejtő csupa szöglet alakzat kritikusai szerint fantáziátlan, zavaros és személytelen. Építészei, a holland Rem Koolhaas és az amerikai Joshua Prince-Ramus a digitális kor és a könyvek kapcsolatát tartották szem előtt tervezésekor. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A Key Arena sportközpont 1962-ben, a világkiállításon nyitotta meg kapuit, Washington állam pavilonjaként. Paul Thiry építész alkotása a háború utáni modern amerikai építészet egyik gyöngyszeme, V alakú vasbeton lábakon álló, hiperbola vonalú tetőszerkezetével olyan hatást kelt mint egy földre szállt idegen csillaghajó. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Ugyancsak a 21. Századi Világkiállításra épült a Pacific Science Center. A Minoru Yamasaki – a New York-i World Trade Center építésze – által tervezett modernista épületkomplexumot eredetileg ideiglenesnek szánták, ám végül öntöttbeton falai közt állandó otthonra lelt a város természettudományi múzeuma. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A 62-es világkiállítás fő attrakciója a Space Needle, ami egymaga megtestesítette a jövőbe vetett bizalmat és lelkesedést. A ma étteremként és kilátóként működő, 184 méter magas torony a város jelképe, világszerte jól ismert ikonikus, futurisztikus építészeti alkotás. Csakhogy igazából nem követte hozzá hasonlóan monumentális, kellően karakteres, a jövőt megtestesítő épület egy sem. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

A Space Needle látványa a szomszédos Chihuly kert bámulatos üvegművészeti alkotásaival teli üvegházából. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)

Az öböl felőli panoráma a Space Needle magányos tornyával jól szemlélteti Seattle viszonyát a saját múltba veszett jövőjéhez. (Fotó: Nagy Attila Károly / Index)