Csodálatosan idegen a Földünk a GOES-East műholdképén

Tavaly év végén foglalta el végleges működési helyét 35 792 kilométer magasan az egyenlítő fölött az USA legfejlettebb környezet- és időjárás-figyelő műholdja, a GOES-R. A GOES (Geostationary Operational Environmental Satellite) műholdcsalád 16., az R jelzésű sorozat első tagját 2016. november 19-én lőtték föl, az elmúlt két évben leginkább kalibrációs méréseket végzett ideiglenes pozíciójában.

Az ez idő alatt GOES-16 néven emlegetett szerkezet december 18-ától számítva működik hivatalosan mint a NASA és a NOAA (azaz az űrkutatásért, valamint az időjárás-előrejelzésekért felelős amerikai kormányzati ügynökségek) közös földi és űrbéli időjárás-figyelő és előrejelző műholdja - immár GOES-East néven. Ez azt jelenti, hogy a GOES-East műhold nyilvános adatai, nappali és éjszakai felvételei mostantól használhatók hivatalosan is időjárással kapcsolatos előrejelzésekhez, elemzésekhez, klímakutatáshoz és az űridőjárás megfigyeléséhez.

A GOES-East geostacionárius pályán kering, azaz helyzete a Föld forgásával szinkronban van, mindig ugyanazon egyenlítői terület fölött található az űrben, műszereivel Észak- és Dél-Amerikát figyeli folyamatosan. A műhold a Föld feléje néző féltekéjét 5 perc alatt képes letapogatni az északitól a déli pólusig, a NOAA honlapjáról tizenöt percenként frissülő adagokban lehet letölteni az aktuális felvételeket.

A 2018-as év első lenyűgöző Föld-portréját a GOES-East-nek köszönhetjük. Az alábbi “full disk” kép január elsején készült, még azelőtt hogy az új év első napkeltéje megvilágította volna a keleti horizontot. A sötétbe burkolózó féltekén jól megfigyelhetők a nagyvárosok fényei, az óceánok és kontinensek fölött örvénylő felhőzet. (Innen letölthető a 10848x10848 pixel felbontású, 48,1 megabájtos óriási verzió, ha netalán valaki a szoba falára szeretné kirakni).

E kép esetében úgynevezett GeoColor verziót láthatunk, ami azt jelenti, hogy az éjszakai kompozícióhoz két infravörös hullámhosszon rögzített felvételt is használ a rendszer. Ennek eredménye, hogy az alacsonyan szálló pára-, ködfoltok valamint esőfelhők világoskéken világítanak, míg a nagy magasságban lévő, zömmel jégkristályokból formálódó felhőzet szürkés, ezüstös, fehér színekben ragyog. A GOES-East így készült képein a Földünk mintha egy idegen bolygó lenne, hasonló felvételeket eddig nem igazán láthattunk otthonunkról.

A GOES-East fedélzetén egyébként hat műszer végez méréseket, a Földet és a Napot is figyelve. Az ABI (Advanced Baseline Imager) képalkotó rendszer – aminek a fenti képet is köszönhetjük – a korábbi GOES műholdak 5-5 hullámhosszához képest jóval nagyobb tartományban, már 16 különböző (látható és IR) színben érzékeny, aminek hála jóval könnyebb elkülöníteni az egyes időjárási jelenségeket. Az ABI felbontása emellett négyszeresére nőtt, azaz ennyivel élesebben tudja feltérképezni például a felhőmintázatokat. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a GOES-East műholdra szerelték a világ első geostacionárius villámtérképező berendezését is (Geostationary Lightning Mapper, GLM), aminek nagy sebességű kamerája a felhők közötti, valamint a felhők és a felszín közötti villámtevékenységet monitorozza. A GLM adatai a repülés és hajózás szempontjából lesznek hasznosak.

A GOES-East a tervek szerint húsz évig fog információkat szolgáltatni az időjárásról, minden korábbinál részletesebb és pontosabb adatai sokat segíthetnek az extrém időjárási jelenségek, például trópusi viharok, hurrikánok nyomon követésében, előrejelzésében. A 11 milliárd dolláros projekt keretén belül a következő években még három hasonló műholdat terveznek pályára állítani, az új generációs GOES-S, -T és -U műholdak a 2030-as évekig szolgálják majd ki a klímakutatók igényeit.