Hey Google, nézd meg, él-e még a gyerekem!

Megszólítva éreztem magam a CES-en, amikor rátaláltunk a baba-mama részlegre a világ legnagyobb szórakoztatóelektronikai kiállításán. Az idei expón minden gyártó és fejlesztő az okosotthon-eszközökön (és az önvezető autókon) pörög, ami nem áll meg az okos mosógépnél, hűtőnél, tévénél, lámpánál és a wifis ajtóknál, hanem beköltözik a kiságyba és a gyerek pelenkájába is (mit szólna ehhez a Wi-Fi hullámok ellen védő alsónadrág gyártója?).

Eszembe juttatott pár kellemes emléket, amikor kezdő szülőként a digitális jövőről ábrándoztam, ahol a gyerekemet körbevehetem majd mindenféle kütyükkel, amik folyamatosan monitorozzák, és megmondják, mit csináljak. Az én álmaimból nem lett semmi, de ez mára gyakorlatilag valóság. Ha szeretne egész nap okostelefonnal állni a gyerek felett, hogy biztos legyen benne, hogy tényleg evett eleget, van rá egy alkalmazás. Vagy három is.

Rögtön az első standnál például okoscumisüveget találtunk, ami felírja, mennyit evett a gyerek, mennyi idő alatt, és jobban tudja, hogy mennyit kéne még ennie. Van okosmérleg is, amivel szinkronizálni lehet az eszköz adatait.

Persze, akinek gyereke van, itt most fel is kiált, hogy ez bizony hülyeség. Az okoscumi engem visszavitt abba a pár sötét hétbe, amikor minden evés előtt és után mérlegre dobtuk a gyereket, és két evés között azon izgultunk, hogy most miért mutat kevesebbet, miért nem mutat elég sokat, és a nap végén meg nyugodtan hátradőltünk, amikor azt mutatta, hogy estére átlagban minden tök jól kijött. Aztán el is engedtük ezt az egészet, és úgy okoskodtunk, hogy ha nem evett eleget, azt úgyis jelzi magától (a gyerek), ha meg eleget kapott, nem kér többet. És, működött!

Ha nem elégszik meg a gyerek súlyának monitorozásával, lehet kapni okospelenkát (nem csak gyerekeknek) és okosruhákat is, amik a beépített szenzorokkal mérik a gyerek hőmérsékletét, szívritmusát, és igazán mindent, amit csak egy testszenzor leolvashat. Aki kitalálta, biztos nem gondolt bele, hogy naponta háromszor is át kell néha öltöztetni egy kisbabát. Arról nem is beszélve, hogy hány hét alatt nő ki a gyerek egy ruhát. Vagy belegondolt, és akkor ez bizony a világ legnagyobb lehúzása. De, pont ezért, nem csak a ruhába rakhatunk érzékelőket, hanem bemutattak övet, karperecet, bőrre tapasztható érzékelőt és cipőbe rakható szenzorokat is.

A bizarr újdonságok mellett azért a valóban hasznos dolgok is fejlődnek szépen. A cikk címének felütése nem csak egy mondat a jövőből, hanem tényleg működhet (bár nem próbáltuk ki, csak a standnál kérdeztünk rá). Bemutattak olyan bébiőrt, ami nem csak a ma is elterjedt webkamera+légzésfigyelő+mikrofon kombóból áll, hanem az alkalmazásán keresztül (amiben HD-ben nézhetjük, ahogy alszik a gyerek) össze lehet kötni az okosotthont vezérlő rendszerünkkel is.

Ha éjszaka nem tudunk aludni, de kikelni sem akarunk az ágyból, hogy ránézzünk a gyerekre, elég annyit mondani, hogy

Hey, Google/Siri/Alexa! Nézd meg, él-e még a gyerek!

És az otthoni asszisztens felkeresi a bébiőrt a lakásban (ebben az esetben egy kiságy fölé magasodó, golfütő-szerű eszközt), leolvassa róla az adatokat, és visszadobja, hogy lélegzik, alszik, lehet megnyugodni. Vagy elindítja az alkalmazást, és megnézhetjük a saját szemünkkel.

Mellékszál: ez mennyire menő már! - Gondoltam, aztán, ugyanezen a napon egy néhány órás áramszünet a kiállításon rámutatott, hogy mennyire kiszolgáltatott ez az egész okosotthon-világ, ami egy pillanat alatt leáll, ha elmegy az áram.