Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Elhozhatják a nukleáris világvégét az új orosz fegyverek

Képernyőfotó 2018-03-01 - 16.56.39.png
2018.03.02. 00:27

Vlagyimir Putyin választások előtti utolsó parlamenti beszédének – melyről részletesen itt olvashat – az Egyesült Államok és a világ szempontjából legérdekesebb, és legfenyegetőbb üzenete az volt, hogy az orosz elnök videós prezentáció kíséretében bejelentett egyebek mellett három olyan új, stratégiai fegyver rendszerbe állítását, amikkel Oroszország képes lesz a világon bárhol csapást mérni. “Olyan új stratégiai fegyvereket fejlesztettünk, amiknek egyáltalán nincs szükségük ballisztikus pályára ahhoz hogy célba érjenek. Ebből következik, hogy a rakétaelhárító rendszerek nem nyújtanak majd ellenük védelmet” – közölte csütörtökön az orosz elnök beszédében, büszkén megmutatva Amerikának, hogy milyen korszerű fegyverrendszereken dolgoztak az orosz hadimérnökök az utóbbi években.

Ilyen új fegyver a több tízezer kilométeres hatótávolsággal bíró, a legújabb amerikai lég- és rakétavédelmi rendszereket játszva kikerülő, nukleáris robbanófejjel is felszerelhető robotrepülőgép, ami gyakorlatilag korlátlan hatótávolságát annak köszönheti, hogy start után egy kis atomreaktor hajtja tovább, miközben alacsonyan manőverezve halad akár az egész Földet is megkerülve célja felé, Putyin szerint megállíthatatlanul. Az elnök szavai szerint a cirkálórakétát alacsony utazómagasságra tervezték, és röppályáján kiszámíthatatlanul cikázik, ezért a jelenlegi, sőt a közeljövőben rendszerbe álló felderítő-elhárító rendszerekkel is képtelenség lesz érzékelni és megsemmisíteni.

Putyin bejelentette azt is, hogy kifejlesztettek egy hangsebesség sokszorosára képes, manőverezhető, ember nélküli űrrepülőgép-szerű fegyvert, amit hordozórakétával lehet Föld körüli pályára állítani.

A légkör legfölső részében nagy sebességgel cikázó, korszerű kompozit anyagokból készült szerkezete miatt a nagy hőterhelésnek ellenálló siklóbomba ellen szintén képtelenség védekezni, szögezte le az orosz elnök: “Mint egy meteorit, mint egy tűzgömb, száguld célpontja felé.”

Beszédében Putyin sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tudja megmutatni, hogyan néz ki valójában ez a fegyver - mint mondta, nyilvánvaló biztonsági okokból nem teheti ezt meg. Mindenesetre biztosított mindenkit arról, hogy ez a fegyver tényleg létezik, és tökéletesen működik, az orosz védelmi célú vállalatokban megkezdődött a sorozatgyártása. A neve pedig: Avantgarde.

A két légifegyver közt az elnök bemutatta azt a különleges és innovatív fegyverrendszert is, aminek létezéséről állítólag 2015 óta tud a Pentagon, rendszeres időközönként cikkezik is róla a sajtó, és föltűnt az amerikai atomarzenálról szóló 2018-as jelentésben is (Nuclear Posture Review, NPR), de az oroszok nagy nyilvánosság előtt idáig nem ismerték el létezését. Az NPR-ben eldugott mondat így szól: “Oroszország legalább két új interkontinentális rendszert fejleszt: egy hiperszonikus siklórepülőt és egy új, interkontinentális, atommeghajtású, nukleáris csapásmérő, tengeralatti, pilóta nélküli torpedót”. Az előbbi lenne a fentebb említett, nagy hatótávolságú robotrepülőgép, ami működési elvében nem igazán különbözik a hasonló amerikai fegyverektől, míg az utóbbi nem más, mint a nyugati médiában idáig a Végítélet Torpedójaként emlegetett szerkezet, amit jobb híján nevezzünk mondjuk atomtengeralattjáró-drónnak vagy atomtorpedónak (esetleg drónpedónak).

Tehát a jelek szerint Oroszország elérkezettnek látta az időt, hogy előrukkoljon a legfigyelemreméltóbb új fegyverrel. Putyin a 2018. március 1-jén így beszélt az egyelőre még név nélküli, az amerikai szakirodalomban “Status-6 Oceanic Multipurpose System” néven emlegetett rendszerről:

Vannak olyan ember nélküli interkontinentális tengeralattjáróink, amik a tengerek legmélyén tudnak haladni, a korszerű tengeralattjáróknál, de még a leggyorsabb felszíni hajóknál is jóval nagyobb sebességgel. Ezek a járművek hangtalanok, és jelenleg nem létezik olyan védelmi rendszer ami elbánhatna velük. Ezek a fegyverek felszerelhetők hagyományos és nukleáris robbanófejjel is, és képesek parti katonai rendszerek és infrastruktúra-létesítmények támadására. 2017 decemberében befejeztük ennek a kisméretű tengeralatti fegyver atomhajtóműveinek tesztjeit. A méretei jóval kisebbek, mint egy átlagos tengeralattjáróé, teljesítménye viszont sokkal nagyobb és bevetésre is sokkal gyorsabban felkészíthető.

Az orosz elnök csakúgy mint az atommeghajtású robotrepülőgép esetében, a nukleáris meghajtású, nukleáris robbanófejjel felszerelhető torpedóról is megmutatott egy rövid filmet. A film első részében felvételeket láthatunk egy meg nem nevezett gyárból, ahol atom-tengeralattjáró épül, majd rejtélyes, henger alakú, többszelvényes fehér konténert látunk, amit lehegesztenek, és egy mozdony kivontat a szerelőcsarnokból.

Ezután számítógépes grafikára vált a bemutató, és azt látni, hogy egy hagyományos atom-tengeralattjáróból két kicsi autonóm tengeralattjáró indul útnak, hogy a tengerfenékhez közel, a víz alatti domborzati akadályokat kerülgetve csapást mérnek haditengerészeti célpontokra: egyik egy nyílt tengeren haladó repülőgép-hordozót, a másik kikötőben állomásozó hadihajót semmisít meg.

A CIA és NATO által “Kanyon” kódneven emlegetett, atom-tengeralattjáró által hordozható atomtorpedó állítólag akár 100 megatonnás nukleáris robbanófej célba juttatására is alkalmas, ami önmagában pánikkeltésre kiválóan alkalmas szám. Ekkora pusztítóerejű atomfegyverrel komplett metropoliszokat, kikötővárosokat, haditengerészeti támaszpontokat lehet a földdel egyenlővé tenni (nemhiába emlegetik a lapok “Végítélet Torpedóként”). Ekkora termonukleáris töltet nemcsak közvetlen rombolóerejével tud pusztítani, de mivel tenger alatti robbantásról lenne szó, a detonációt követő radioaktív szökőár mélyen a parti területeken is pusztítana. Ha pedig a robbanófej úgynevezett kobalt bomba, akkor hatalmas területet képes évtizedekre sugárszennyezetté, lakhatatlanná tenni.

Száz megatonna leradírozná New York-ot a térképről

Manapság, csaknem harminc évvel az állandó atomfenyegetettség, azaz a hidegháború vége után, nem nagyon tudjuk már felfogni, hogy mekkora pusztításra lenne képes egy 100 megatonnás atomfegyver. Csak emlékeztetőül és összehasonlításképp: a Hirosimára ledobott amerikai atombomba 16 kilotonnás volt, azaz 16 000 tonna hagyományos TNT felrobbantásával egyenértékű pusztításra volt képes. A valaha felrobbantott legnagyobb atomfegyver, a szovjet Cár-bomba 100 megatonnásra volt tervezve, de tervezési hiba miatt végül “csak” 50 megatonnás robbanásra volt képes. Az 1961-ben 4 kilométeres magasságban felrobbantott hidrogénbomba lökéshullámai egy 55 kilométerre lévő falu fa- és téglaházait elsöpörték, a hőhullám száz kilométeres távolságra is elért, a lökéshullám pedig több száz kilométerre is ablakokat tört ki. Ha egy 100 megatonnás – azaz 100 millió tonna TNT-vel egyenértékű – atomtöltet robbanna fel New Yorkban, azonnal elpusztítaná a part menti nagyvárost és szempillantás alatt végezne 8 millió emberrel.

A Kanyon egy internetre tavaly kikerült orosz metszeti ábrán
A Kanyon egy internetre tavaly kikerült orosz metszeti ábrán

A Status-6 Kanyon ellen valóban nem könnyű védekezni: mivel tízezer kilométeres távolságból indul és eleve az óceánok mélyén halad, a meglévő légvédelmi és rakétaelhárító rendszerek értelemszerűen tehetetlenek vele szemben. Az elmúlt években kiszivárgott adatok szerint a kb. 24 méter hosszú szerkezet akár 100-185 km/órás sebességgel is tud a víz alatt haladni, miközben zajt alig csap, így a legkorszerűbb vízalatti radarok és szonárok sem tudják időben felderíteni.

Végítélet vagy blöff?

Hogy valós veszélyt jelent-e a Kanyon, vagy inkább csak a katonai elrettentés doktrínájának egy új eszköze, vagy még inkább csak propaganda, putyini blöff, megosztja az amerikai szakértőket. Egyfelől semmiképp nem szabad félvállról venni egy olyan lopakodó dróntorpedót, ami képes akár kis atomtöltet célba juttatására, stratégiai szempontból számolni kell egy ilyen fegyver hatékonyságával. Másrészt viszont egy 100 megatonnás hatóerejű – fizikailag körülbelül 25-30 tonna tömegű – atomtöltet túl nehéz lenne egy torpedónak, ami a tengeralattjárókkal ellentétben nem rendelkezik sem légtartályokkal, sem mélységszabályozó szárnyakkal, azaz hiába van nagy teljesítményű hajtóműve, megfelelő manőverezőképességek nélkül rövid úton a tengerfenéken kötne ki.

Optimista vélekedések szerint egy legfeljebb 100-200 km/órás sebességgel haladó vízalatti jármű ellen viszonylag könnyen lehet akár passzív, akár aktív vízalatti védelmi rendszert kiépíteni. Bár egyelőre elméleti síkon folyik erről a gondolkodás, nem lehet nehezebb blokkolni egy ilyen torpedót, mint egy nagy sebességgel száguldó rakétát.

És vannak, akik szerint hiába meglepően innovatív fegyver, stratégiai szempontból nem lehet hatékony a Kanyon. Míg egy pilóták által vezetett, nukleáris fegyvert hordozó repülőgép, de még egy drón is jól vezérelhető, visszahívható, repülési útvonala szükség szerint módosítható, fegyvereik tetszés szerint aktiválhatók és deaktiválhatók, addig egy dróntorpedót elméletileg vissza lehet hívni, de gyakorlatilag több száz méter mélyen, több ezer kilométerre, bizonytalan tengeralatti viszonyok közt haladva túl nagy az esélye a kapcsolat megszakadásának, műszaki hibának. Gyorsan változó, eszkalálódó, deeszkalálódó konfliktusos helyzetben nem túl megbízható egy ilyen fegyver. Egy nehezen kontrollálható atomfegyver esetleges elvesztése vagy eltűnése pedig az orosz politikai és katonai vezetésnek sem hiányzana.

Források: