Ebből a számítógépből bármit építhetünk

Egyetlen általános célt tűzött ki maga elé a Raspberry Pi Alapítvány, hogy a bankkártya méretű számítógépével segítse az informatika és a programozás iskolai oktatását. Ez olyan jól összejött nekik, hogy a tanulókon kívül a filmrajongók, a játékosok és az okosotthont építők is örömmel kísérleteznek a Raspberryvel, és senki sem úszhatja meg a dolgot tanulás nélkül.

A miniszámítógép márcusban bemutatott Pi 3 B Plus verziója egy picit erősebb és jóval használhatóbb lett, de még mindig borzasztóan minimalista, az ára pedig pofátlanul alacsony, csak 12 ezer forint. A nyomtatott áramkörön találunk pár usb-portot, egy hálózati csatlakozót, jackdugót és hdmi-t, a rendszer microSD kártyáról fut, és ennyi az egész, ha csak azt vesszük számításba, amit első ránézésre bárki felismer. Van még két speciális csatlakozó, az egyikre a Raspberry által kiadott kamerákat, a másikra kis méretű érintőkijelzőt köthetünk, és igen látványos a sok tüskéből álló bővítőport, amivel még több extra képességet adhatunk a gépnek.

Ennek jó oka van, így tudták garantálni, hogy senkinek se kelljen nulláról újraépíteni a rendszerét, elég csak az alaplapot kicserélni újabbra, és visszakötni a csatlakozókat a helyükre. Nyilván ezzel akart a Rasberry némi garantált bevételre szert tenni azoktól a felhasználóktól, akinek tényleg csak egy kis plusz kakaó kell.    

Az indítási idő nagyon látványosan nem javult az előző verzióhoz képest, ami nem meglepő, hiszen csak körülbelül 15 százalékot gyorsult a processzor órajele, a grafikus csip ugyanaz, a memória mérete maradt 1 gigabájt. A körülbelül fél perces bootidő pont elég arra, hogy betoljuk magunkba a reggeli kávénkat, mielőtt nekiállunk játszani. A bluetooth a 4.2-es verzióval valamivel okosabb lett, simán összekapcsolódott a gép a vezeték nélküli billentyűzetemmel, amit a korábbi Pi 3 egyáltalán nem akart kezelni. A 802.11ac szabványúra tuningolt wifi is megbízhatóbban, stabilabban működik.

Persze továbbra sincs értelme egymás mellét tenni az rPi-t, és bármilyen komolyabb asztali számítógépet, mert úgyis az utóbbi lesz az erősebb. Persze nézhetjük ezt másképp is, a Raspberry alig fogyaszt áramot egy átlagos pc-hez képest, és arra pont elég a tudása, hogy otthon a netet böngésszük, szöveget és táblázatokat szerkesszünk. Az alaprendszeren megtalálható a teljes LibreOffice csomag, van Chrome böngésző, és meg rengeteg más app - nagyjából minden, amit valaha kiadtak Linuxra, hiszen a Raspberry alapból a Debian Linux speciális verzióját futtatja.

Ha nagyon szeretnénk játszani, felhekkelhetünk rá emulátorokat, így akár a Quake 3 is elérhető. Ehhez azonban jó sokat kell mókolni a terminálban, a DOS-korszakot idéző felületeken. Ezzel pedig eljutottunk a Raspberry Pi fő előnyéhez, ami mostanában úgyis nagyon trendi:

Mindenki arról beszél, hogy kevés a kódoló, az rPi pedig eleve úgy érkezik, hogy a startmenüjében az első pont a programozás. Gyárilag fel van telepítve rá többek közt a Java és a Python programozói környezete, van még Wolfram, a kisebbek pedig Scratchben kezdhetik az ismerkedést az algoritmusokkal. Már az is valami, hogy bármilyen extrább szoftvert akarunk látni a Raspberryn, azt úgy kell ráhekkelni, általában paracssorból, és ezzel elég gyorsan kiismerhetjük magunkat a Unixok/Linuxok világában, és nem jövünk majd zavarba, ha valaki a sudo vagy az apt-get parancsokat emlegeti.         

Igen, a Linuxot meg a programozást egy rendes pc-n is bárki megtanulhatja. A Raspberry előnye az, hogy nem kell a tanulás miatt szétcseszni a már működő gépünket, sokkal kevesebbet is fogyaszt, és ha nagyon elrontjuk, körülbelül 15 perc alatt újrahúzzuk az egész rendszerét az sd-kártyán, és kezdjük elölről. Az igazán jó kihívást nem is a linuxozás jelenti, hanem az, hogy az rPi számtalan hivatalos és más által gyártott hardveres modullal kiegészíthető. Timelaps videót akarunk készíteni? Veszünk nagyjából tízezer forintért egy 8 megapixeles kameramodult, a netről előtúrt leírások alapján írunk egy pár soros fényképező szkriptet, végül pedig beidőzítjük a crontab segítségével, hogy magától ötpercenként exponáljon. A képekből pedig összerakhatjuk a videót.

Szenzorok, gombok és kapcsolók is ráköthetők a Raspberryre, hogy saját IoT-rendszert építsünk ki a lakásunkban, távolról vezérelt lámpákkal. Vagy azt is megoldhatjuk, hogy egy érzékelő aktiválja a kamerát. Ha ennél jóval kényelmesebbek vagyunk, vehetünk az alaplaphoz olyan házat, amibe beköthető egy SSD tároló, és így pillanatok alatt összerakhatunk magunknak egy tévére csatlakozó médialejátszót. Rengeteg leírás van fent a neten, csak angol nyelvtudás, kíváncsiság és nyitottság kell, hogy megvalósítsuk a céljainkat, és közben megtanuljunk kütyüket programozni.