A fél világról gyűjthetett törvénytelenül adatokat a Facebook

– ez az információ a brit parlament bizottsági meghallgatásán hangzott el, ahol Brittany Kaiser, a Cambridge Analytica volt vezetőjének a meghallgatását tartották kedden. A Cambridge Analytica (CA) az az adatbányászattal foglalkozó cég, melytől hetek óta hangos a világsajtó: kiderült, hogy illegálisan használták fel rengeteg amerikai Facebook-felhasználó személyes adatait, és a vállalat azóta felfüggesztett vezére, Alexander Nix egy rejtett kamerás felvételen azt mondta, hogy a legkülönbözőbb eszközökkel, akár prostituáltak bevetésével és zsarolással több országban is befolyásolták a választásokat. A CA az amerikai jobboldalhoz és a Breitbart újjobbos főmédiumhoz közel álló háttérszervezet, melynek ugyan nem egyértelmű a tényleges súlya, de sokak szerint jelentős szerepük lehetett Trump megválasztásában.

A londoni meghallgatás Nagy-Britanniában azért is kiemelt belpolitikai téma, mert a CA aktív szerepet játszott a brexit-kampányban is – a baloldal szemében ezért ideális bűnbak mind Trump, mint az EU-ból való kilépés miatt. Általános szempontból legalább ennyire érdekes, hogy a botrány miatt bizonyos belső információk is kiderülnek a Facebook-botrányról, sőt, tágabban a személyes adatokkal való visszaélésekről az internet korában.

A Brexit-kutatás is illegális lehetett

Brittany Kaiser, a CA korábbi vezetője, aki szerepe szerint most a nyilvánosság oldalán áll – politikailag sem ugyanabban a táborban van, mint cégének meghatározó megbízói; Kaiser Obama-párti jogvédő múltját hangsúlyozta a meghallgatáson is.

Az adatvédelem (privacy) mítosszá vált, az emberek viselkedésének a nyomon követése pedig mára a közösségi média, sőt magának az internetnek a lényegi része.

Közhely, de az ő szájából mégis más hallani, hogy „a kormányok, magánvállalatok és gazdag személyeknek régóta megvan a lehetősége, hogy megvásárolják, birtokolják és összegyűjtsék az adatainkat. Az elmúlt évtized féktelen növekedést hozott az adatgyűjtésben és modellkészítésben, a termékek, szolgáltatások és politikai ideológiák egyénekre targetált eladásában”.

Kaiser főbb állításai:

• Az eddig elismert 87 milliónál sokkal többen lehetnek azok, akiknek az adataival a Facebook visszaélt.
• A CA által kifejlesztett targetáló technikák annyira erőteljesek voltak, hogy a brit kormány fegyverként kezelte őket; amikor ő 2014-ben csatlakozott a céghez, a CA-nak el kellett árulnia a kormánynak, ha más országban is alkalmazzák a taktikájukat.
• Alexander Nix (a botrány kitörése óta felfüggesztett) cégvezető azt mondta neki, addig akar belépni az amerikai piacra, amíg ott az adatvédelmi törvények még mindig vadnyugatiak (valójában ez már 2012-ben megtörtént, 2014-től pedig aktívan dolgoztak a republikánus jelöltek kampányában).
• Szerinte Nix csak blöffölt, amikor a Channel 4 rejtett kamerás felvételen külföldi választások befolyásolásával, ügynökök be- és kicsempészésével dicsekedett, ilyesmiről nem beszélt házon belül.
• A brexit-kampányban is sérülhettek az adatvédelmi szabályok, szerinte háromféle törvénysértés is történt; többek között azért, mert a politikai kampányban felhasznált adatokat eredetileg más célra, egy biztosítótársaság megbízásából gyűjtötték és elemezték. A biztosító vezetője az az Arron Banks volt, aki aztán bőségesen finanszírozta a brexit-kampányt is.

Másokra mutogat a Facebook

A Facebook közben, melyet megrengetett az adatkezelési botrány, Zuckerberg nem túl jól sikerült washingtoni kongresszusi és szenátusi meghallgatása után most kitolt (természetesen saját felületére) egy tisztázó szándékú posztot. Bár azt kommunikálják, hogy ezzel is még tisztább képet akarnak teremteni, hogy mire és milyen adatokat kezelnek és adnak tovább a saját felhasználóikról, tartalmilag sok újat nem mondanak. Így is beismerésnek tűnhet azonban sokaknak, hogy egyértelműsítették: akkor is nyomon követik az online aktivitást, amikor az ember éppen nincsen fent közben a Facebookon.

Ennél érdekesebb az a kérdés, hogy valójában nem csak a Facebook-accounttal rendelkezők adatai jutnak el hozzájuk, hanem mindenkié. Ez a kérdés már a washingtoni meghallgatáson is előkerült.

A Facebook azt kommunikálja, hogy ez normális, hiszen a harmadik cégek (mondjuk egy applikáció) minden felhasználó adatait továbbítják feléjük, mivel nem kell tudniuk, hogy ki van és ki nincs regisztrálva a Facebookon. A Facebook-felhasználók, ha nagyon tudatosak, elvileg egyre több információt kaphatnak arról, hogy a Facebook pontosan milyen adatokat tárol róluk. Ugyanez a lehetőség azonban egyelőre nem illeti meg azokat, akik nincsenek fent a Facebookon, adataik azonban szükségszerűen így is eljutnak Zuckerbergékhez.

Amikor egy adatbiztonsági szakértő egy ilyen kéréssel fordult a Facebookhoz, azzal utasították el, hogy a róla szóló adatok összegyűjtése túl költséges lenne – az pedig nem néz ki túl jól, hogy azért nem törődnek jobban az adatvédelemmel, mert túl nagyok, és az túl drága lenne.

A Facebook személyes adatokkal foglalkozó posztja egy számukra kellemetlen újabb perrel egy időben jött ki: Kaliforniában a hajdani automatikus arcfelismerő rendszerük miatt perelik őket, mely a vád szerint törvénybe ütközik. Bár ezt az arcfelismerőt már évekkel ezelőtt megszüntették Amerikában a jogi problémák miatt, most Európában egy hasonló arcfelismerő rendszert készülnek életbe léptetni. Igaz, ennek aktiválásához jóváhagyást kérnek a felhasználóktól, a kérdés az egyszeri felhasználó szempontjából a jogvédők szerint még mindig nem elég egyértelmű.

A posztban végül a Facebook igyekszik eltolni magától a felelősséget, és azt hangsúlyozza, hogy minden versenytársuk azt teszi, amit ők: a kiterjedt adatgyűjtésre azért van szükség, hogy minél jobban tudják célozni a hirdetéseket. A Twitterre, Pinterestre, Linkedlnre, Amazonra, Google-re mutogatnak, hiszen lényegében azoknak is hasonló megoldásaik vannak. eszerint nincs ebben rendkívüli, ez az új norma, ha nem is mindenki tud róla:

Valójában a legtöbb oldal és alkalmazás ugyanazt az információt sok vállalatnak elküldi minden egyes alkalommal, amikor valaki felmegy rájuk

– írják.

(Borítókép:  Matt McClain / The Washington Post / Getty Images Hungary)