Budapesten 687 darab kicsi (ebből csak néhány tucat minősített) és egy darab óriási óvóhely van kialakítva légitámadás vagy atomcsapás esetére. Ez utóbbi óriási óvóhely nem más, mint a 2-es és a 3-as metró alagútjainak rendszere: a metróvonalak 9 szektorában összesen 220 ezer embernek van hely. Ez nyilvánvalóan nem elég a bő másfél millió lakosnak: vész esetén az érkezési sorrend dönt; aki lemarad, kint marad. A nagy rohanásban ráadásul nem szabad elfeledkezni az ételről sem, mert a városi legendákkal ellentétben odalent nincs semmiféle konzervhegy felhalmozva.
A szerencsés 220 ezer ember se jár sokkal jobban, mint a kint rekedtek: csupán három napra elég az energiaforrás. Utána lehet szépen csendben reménykedni a túlélésben, egymás nyakán ülve a sötét alagútban a síneken. Addig viszont a 600-800 Pascal túlnyomás, valamint a szellőző, por- és harcigáz-szűrő rendszer megvéd a szennyezett levegőtől.
A kissé kísérteties, nyomasztó bejárás során megnézhettük a hosszú évtizedekig titokban tartott, csak városi legendákból ismert, aztán később többször is megnyitott Rákosi-féle atombunkert is. Az egyre kopó történelmi jelentőségű komplexum ma már jószerével az enyészeté. A közlekedési cég többször is próbálta valahogy értékesíteni, bérbe adni. Különböző vállalkozók próbálkoztak a hasznosításával: egyikük gombát tenyésztett volna, a másik diszkót akart működtetni. Legtovább egy szerverterem terveivel jutottak, de aztán abból se lett semmi, mint a VIP-bunkerből. Jelenleg a BKV állagmegóvást végez, és gyakorlatilag nulla esélyt látnak arra, hogy bármiféle értelmes módon hasznosítani lehessen az atombunkert.
Az elátkozott járatokban a távolból mintha egy alacsony, tömzsi és kopasz ember hisztérikus kacagását lehetne néha hallani.
A Deák téri többszintes metróállomás alatti szellőzőrendszer egyik fő folyosója, ezen keresztül jutunk a fő szellőzőaknához. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A fő szellőzőakna alulnézetből. A függőleges járat ugyanolyan tübbingekből áll, mint a metróalagutak egy része. A Deák téri főszellőző, ami a metró friss levegőjét is biztosítja, 30 méter mélyen van, éppen a Kempinski szálló alatt. A vastag acélból készült szellőzőcső felnyúlik a szálloda tetejéig, onnan szippantja a levegőt. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az óránként 250 ezer köbméter levegőt megmozgató jelenlegi szellőztetőrendszer csak beszívni tudja a levegőt, kifúvatni nemigen. Ezért, ha füst van a metróban, nem tudnak segíteni az eloszlatásában. A 3-as metró felújításakor ezeket kicserélik kétirányúra. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A folyamatosan szivárgó talajvíz cseppkőszerű képződményeket hoz létre az évek alatt feloldott betonból. Kicsit olyan, amint az Alien-filmekben az idegenek által megszállt űrhajók fala. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az ilyen hangtompítóknak köszönhető, hogy a felszínen, a szellőzőaknák kijáratainál nincs hatalmas zaj. A metróalagútból jövő dübörgést a kőzetgyapottal bélelt bordák csillapítják. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A két fő szellőztető ventilátor egyike. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Urbánus cseppkőbarlang. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A szellőzőalagutat hatalmas acélajtóval lehet légmentesen lezárni. Az ajtót ellensúlyok mozgatják, és mondjuk atomtámadás esetén ezek bezárásával lehet a metróalagutakból külvilágtól elzárt óvóhelyeket létrehozni. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A levegőt szovjet gyártmányú szűrődobok tucatjai tisztítják a szennyeződésektől. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A budai Szellőző Művek 1975-ben gyártott VH-100-as ventilátormotorja, ami percenként 1460 fordulatra képes. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Van valami különleges szépség ebben a föld alatti munkahelyben. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A dízelgépházba vezető folyosó. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Két 16 hengeres Ganz dízelmotor tud áramot szolgáltatni szükségállapot esetén a Deák téri állomás óvóhelyként funkcionáló alagútjai számára. A hatalmas dízelmotorok óránként 100 liter üzemanyagot fogyasztanak. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Múzeális fúrógép a gépházban. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A mozgólépcsők géptermében. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Pocakos focista. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Munkában a karbantartóbrigád, a síneket rögzítő csavarokat ilyen géppel csavarozzák ki. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A 2-es metró alagútja, a Kossuth tér felé nézve, balra a két alagutat összekötő vágány. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A túrát Vajda Zoltán, a BKV Metró Infrastruktúra Főmérnökség főmérnöke vezette. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a metróóvóhely saját vízhálózattal is bír, a vizet saját csápos kutak biztosítják az alagútban. Az ÁNTSZ szerint ugyan nem ivóvíz-minőségű a víz, de ki nézi azt egy háborúban? A csecsemőknek mindenesetre jár a kézi nitrátmentesítő. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A Deák tér és környéke alatt található a 4-es szektor. A sínek mellett egy tábla mutatja az 1991. február 1-i vízszintet, amikor egy Astoria melletti vízcsőtörés vize beömlött az alagútba. Több mint egy méter magasan állt lent a víz. Több metrós dolgozó sokkot kapott, akiket a tűzoltók menekítettek felfelé a mozgólépcsőkön lezubogó vízben. Néhányan közülük máig nem mernek lemenni a metróalagútba. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az emléktáblától nem messze található az F4 műtárgyhoz vezető alagút bejárata. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A titokzatos F4 műtárgy nem más, mint Rákosi atombunkere, ami egy 30-40 méteres mélységben kialakított óvóhely volt az állampárt vezetőinek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A Rákosi-bunker építése a forradalom miatt abbamaradt, majd 1958-ban úgy döntöttek, hogy nem a szűk elitet, hanem a nehézipari minisztérium dolgozóit szolgálja majd. Ahogy a kettes metróban az alagutak falának zömét, acéltübbingekből szerelték össze ezeket a helyiségeket is. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A nagy, fektetett H betűt formázó alagútrendszerben 30 méterenként vannak a mosdók és a vécék. A legtöbbjük még ma is úgy áll, ahogy bekötötték, senki sem használta azokat. Ezt itt egy generátor, ami az áramot szolgáltatta volna vészhelyzetben. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ez a vas csigalépcső vezet a felszínre. A bunkernek két kijárata van: egy a Szabadság téren, egy pedig a Zoltán utcában. A 80-as években, amikor a bunker kezelését átvette a BKV, mindkét bejáratot őr vigyázta. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!