A csetbotforradalom érdeklődés hiányában elmaradt

A csetalkalmazások, és az azokon működő, mesterséges intelligenciával fűtött csevegő robotok lesznek a Következő Nagy Durranás - folyt a csapból is 2016-17 slágere a techvilágban. 200 milliárd dolláros piacot vizionáltak a merészebb elemzők, és olyan jóslatok hangzottak el, hogy a csetbotok berobbanása nagyobb változásokat fog elindítani, mint a mobilnet és az okostelefonok, meg hogy teljesen át fogják venni az appok és webes szolgáltatások helyét, átveszik az uralmat az egész interneten. Annak idején mi is írtunk a beszélgető robotok világuralmáról (sőt, van is ilyenünk a Facebookon).

Aztán eltelt két, lassan két és fél év, és valahogy azóta sem jött el a hatalomátvétel. Sőt, a Facebook pár hónapja csendben eltemette  az M-et, amit annak idején a Messenger központi csevegőrobot-platformjának, a szép új világ szívcsakrájának szánt. Az egész csetbotsztori szimbóluma, hogy amilyen nagy csinnadrattával jelentették be 2015-ben, annyira nem érdekelt senkit, amikor most hagyták kimúlni.

A csetbotok nem haltak meg. Valójában sosem éltek.

- írta a Digit nevű cég alapítója, Ethan Bloch, miután 36 millió dollárnyi befektetést füstölt el csetbotfejlesztésre.

De mi történhetett? És ezek után hihetünk az okos elemzők hasonló jóslatainak arról, mi forgatja majd fel a világot?

Pedig milyen jó ötletnek tűnt!

A csevegő robotok alapötlete szinte tálcán kínálta magát. A csetalkalmazások mindennél népszerűbbek a neten, főleg mobil platformokon. Még a közösségi oldalakat is lenyomják, ahol a Facebook tulajdonképpen minden konkurenciát kicsinált, talán csak a merőben más profilú Twitter és Linkedin kivételével. Ezzel szemben a csevegő appok között csak úgy hemzsegnek a több százmilliós, olykor milliárdos aktív felhasználószámmal futó versenyzők a WhatsApptól a Snapchatig, a Messengertől a Skype-ig, a Vibertől a Telegramig. Nem is beszélve az ázsiai piac nehézsúlyú bajnokairól, mint a WeChat, a QQ, a Line, vagy a Kakaotalk.

A célközönség tehát adott, és a trend is, hogy a beszélgetés mellett egyre több funkció kerül ezekbe az alkalmazásokba - ebben a kínaiak az úttörők, ahol lehet cseten pénzt küldeni, kaját rendelni, repülőjegyet venni, meg minden hasonlót, amit általában a neten lehetne.

Ezzel párhuzamosan az appok aranykora véget ért, a felmérések szerint az emberek 75%-a havi átlagban egy új alkalmazást tölt le a telefonjára, és inkább azt használja, ami már amúgy is fenn van és megszokta. Mivel ezek között garantáltan ott vannak a csetalkalmazások, azokba kell belebújni az újdonságokkal, hogy azok eljussanak a felhasználókig.

Ehhez már csak a mesterséges intelligenciát kellett hozzátenni, mint aktuális varázsszót, és hirtelen mindenki beszélgető robotokat kezdett fejleszteni, amik (akik?) ügyfélszolgálatosként, olvasnivalót ajánlgató segítőként, vagy pizzarendelést felvevő digitális pincérként működnek, az ember úgy beszélget velük - írásban persze -, mintha élő emberrel csetelne, az egész természetesnek érződik, kényelmes, annyi bónusszal, hogy a robot nem hibázik, fáradhatatlan, nem kel fel bal lábbal és végtelen a türelme. Olyanokat mondtak magukat komolyan vevő elemzők, hogy 2020-ra egymillió ügyfélszolgálatos munkáját veszik majd el a botok, vagy hogy öt éven belül az online kereskedelemben a fogyasztókkal való kapcsolattartás 85 százalékát ők fogják vinni.

Hát, ez annyira nem jött be egyelőre.

Aztán szembejött a valóság

Bár papíron jól hangzik, a gyakorlatban kiderült, hogy azért nem eszik annyira forrón a mesterséges intelligenciát. A természetes szövegfeldolgozás, vagyis az, hogy az MI ne csak a szavakat ismerje fel, hanem tényleg megértse a mondanivalónkat, még messze nem tökéletes. Ez pedig éles üzemben iszonyú frusztráló tud lenni. Előfordult már, hogy egy ügyfélszolgálatosnak próbálta magyarázni a megoldandó problémáját, de az nem nagyon értette az egészet? Hát képzelje el ugyanezt egy végtelen ciklusba bonyolódott, fáradhatatlan, és idegesítően udvarias és türelmes robottal.

Az is kiderült, hogy a 80-as évek elején nem véletlenül vették át a számítástechnikában a parancssoros, utasításbegépelős módi helyét a menürendszerek, aztán meg a kattintható ikonok. A szövegbeírás beszélgetésre jó, csevegésre, kötetlen és szórakoztató kommunikációra, és nem arra, ha az ember minél gyorsabban és hatékonyabban meg akar oldani egy problémát, vagy leadni egy rendelést.

És az igazat megvallva az egész csetbotdivat nagyon szerencsétlenül zuhant a fejlesztőkre meg a felhasználókra egyaránt: egyszer csak divatba jött, aztán boldog-boldogtalan ilyeneket kezdett el fejleszteni, aztán senki nem akart kimaradni, és az értelmetlenségig tolták a csevegőrobotokat. Csak a Facebookon több mint 100 ezer ilyen bot fut (ez ráadásul tavalyi adat), és erős a gyanúnk, hogy ez nagyjából százezerrel több, mint amire igazi felhasználó igény lenne. Csak kontrasztnak, hogy az ilyesmit hogy lehet okosan és kiszámítottan csinálni: az Apple 2007 nyarán dobta piacra az első iPhone-t, és a következő tavasszal nyitotta meg azt a külső appfejlesztők előtt - pont mire mindenkinek volt ideje az alap beépített alkalmazásokon megszokni, hogy mi ez az egész, hogy megy az érintőképernyős irányítás, stb. A csevegőrobotoknál nem volt egy ilyen központi minta, amit mindenki használ, ismer, másol, és megpróbál túlnőni rajta.

Nem halott, csak pihen!

Bár mostanában a csevegőtrobotok a forradalmi újdonság helyett inkább a kis színes kategóriában keringenek a médiában (megvolt a szingli csajoknak ajánlott pasi-csetbot szolgáltatás, vagy az új-zélandi csetbot-politikus?), ez nem jelenti azt, hogy az egész jelenség meghalt volna. Egyrészt a mesterséges intelligencia rohamosan fejlődik, és előbb-utóbb eljut arra a szintre, hogy jobb legyen szövegértelmezésben egy átlagos ügyfélszolgálatosnál, másrészt viszont Alexa, Siri, és a Google Asszisztens sikeréből az látszik, hogy az emberek szívesebben kommunikálnak élőszóban a gépekkel, mint írásban. Valószínűnek látszik, hogy a csetbotok ilyen élőbeszédes formában fognak tovább élni, és nem kismillió lesz belőlük, hanem 3-4 nagy, óriási adatbázisokkal, és programozók légióival a háttérben. Amik aztán a saját gazdájukkal beszélgetve, gépi tanuló algoritmusokkal mutálódnak és specializálódnak tovább. De amíg ez még a jövő, addig az Amazon pár év után megint feltalálta a chatbotot: az Alexa Skill platformja, vagy a Google Home hasonló szolgáltatása már ugyanazt kínálja, mint a Facebook vagy a Viber: platformot fejlesztőcsapatoknak, vagy akár magányos fejlesztőknek.

De a csevegőappokat nem kell félteni, megtalálják azok a maguk piaci rését a világhódításhoz. Ez pedig a bankkártyák szerepének átvétele. A telefonnal fizetős megoldások már nyugaton is hódítanak (lásd Apple Pay, Google Wallet, Samsung Pay), és mióta az alsóbb árkategóriákban is alap az ujjlenyomat-olvasó az okostelefonokban, sokkal biztonságosabbak is, mint a kártyahasználat. Kína azonban sokkal előrébb jár  ezen a téren, ott már az utcazenészeknek sem aprót dobálnak az emberek a gitártokba, hanem a Wechattel vagy az Alipayjel fizetnek. Sőt, a Wechat már hivatalos személyi igazolványként is működik.

A bankok meg kártyás cégek versenyt rettegnek, hogy ha ez nyugaton is elterjed (például indít valami hasonló fizetési megoldást az Amazon), ebben a rendszerben ugyanis egyszerűen nincs rájuk szükség a készpénzmentes fizetéshez. Nincs meg a minden tranzakcióból lecsippenthető 1-2%-os jutalék, nincs éves kártyadíj, készpénzfelvételi költség, a mínuszba futott egyenleg miatt levont plusz kamat, meg hasonlók, amikből a nagy bankoknak évi több milliárd dolláros összeg csöpög be a kasszába. A Bloomberg elemzése szerint évi 43 milliárd dollárt bukna csak az amerikai bankrendszer, ha az egész világ a mostani kínai szinten használna mobilfizetést kártya helyett. Ráadásul a kínai csevegőappok a fizetést ingyen intézik, csak a pénz feltöltésekor esik le egy kis jutalék - az app gazdája megelégszik azzal, hogy a felhasználói önként és dalolva árulnak el neki mindent a vásárlási és fogyasztási szokásaikról. Azt meg a Facebook óta jól tudjuk, hogy az ilyen személyes adatok milyen sokat érnek.

Szóval a beszélgető robotok világuralmát úgy néz ki, megúsztuk, de ettől még nem kell félteni a beszélgetős appokat: keleten már ők számítanak az internet közepének, és tuti, hogy nyugaton is meg fogják próbálni megismételni ezt a trükköt.

Borítókép: Bloomberg / Getty Images Hungary.