Csődtömeg az új orosz robottank

Azzal, hogy Oroszország beavatkozott a szíriai háborúba, alkalom nyílt rá, hogy éles helyzetben teszteljék az Uran-9 típusnevű távvezérlésű tankot. A tank átesett a tűzkeresztségen de az eredmények nem túl biztatók. A problémákról egy orosz biztonsági konferencián esett szó a szentpétervári N. G. Kuznyecov Tengerészeti Akadémián.

Az Uran-9 papíron ügyes konstrukciónak tűnik. Van lánctalpa, amivel nehéz terepen is gördülékenyen haladhat; vannak fedélzeti gépágyúi és rakétái; van többféle szenzora, amik a célzásban és a tájékozódásban segítik. De a harctéren nem sikerült kiaknázni a képességeit.

A 2016-ban leleplezett Uran-9 a tervek szerint a gyalogságnak nyújtana tüzérségi támogatást. A jármű 5 méter hosszú, a tömege körülbelül 10 tonna. 30 milliméteres 2A72 gépágyúval és összesen négy 9M120-1 Ataka tankelhárító rakétával szerelték föl. Elméletben alkalmas lenne szárazföldi hadseregek, könnyebb páncélozott járművek, sőt, nagyobb tankok elleni harcra is.

Elméletben. A valóságban az Uran-9 a mai formájában egy csődtömeg. A fő problémák:

• Kis hatótávolság. Az Uran-9 egyik legnagyobb rákfenéje a kis hatótávolság. Bár nincs utasa, se vezetője, így nem kockáztat emberéletet, a tank legfeljebb 300-500 méterre távolodhat el a vezérlőállomástól.
• Lefagyások és kapcsolódási hibák. Az Uran-9 összesen 19 alkalommal fagyott le éles helyzetben. Ebből 17 nem tartott tovább egy percnél, egyszer viszont másfél órára megszűnt a kapcsolat a járművel. A helyzet tovább romlott, amikor az Uran-9-t városi harcokban vetették be, mert a környező épületek blokkolták a rádiójelet.
• Béna lánctalpak. Az Uran-9 páncélozott lánctalpas jármű, vagyis elvileg nem kéne a közutaktól függenie. De a lánctalpak felfüggesztései nem bírták a strapát, és többször kellett javítani őket. Ez meglepő, mivel az orosz hadsereg temérdek lánctalpas járművet használ.
• Célzási és tüzelési nehézségek. A 2A72-es löveget hat alkalommal csak késve tudták elsütni, egyszer pedig egyáltalán nem. Mivel stabilizátorokkal sem szerelték föl, ahhoz, hogy tüzelni tudjon, az Uran-9-t meg is kell állítani.

A szíriai bevetés rávilágított, hogy az Uran még bőven fejlesztésre szorul, de nem volt kulcsszereplője a harcoknak. A bevetés arra jó volt, hogy éles harci helyzetben kerüljenek napvilágra a hibák, amik békeidőben esetleg felderítetlenül maradtak volna. Valószínű, hogy a fejlesztők javítják az említett hibákat, és egy fejlesztett modellt fognak a harctérre küldeni.

(Popular Mechanics)