Kivételesen izgalmas műhelylátogatáson vehettünk részt nemrég a volt FÖMI-ben (az új, teljes nevén: Budapest Főváros Kormányhivatala Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály, FTFF). Az apropót az szolgáltatta, hogy már hatodik éve zajlik az a projektmunka, amit egy 2012-es törvény írt elő a FÖMI-nek: a hivatalnak digitalizálnia és publikálnia kell a Magyarország területéről 1959-2007 között készült légifotókat, emellett a munka állagmegóvást és azonosítást is magába foglal.
Az intézmény zuglói épületének egyik eldugott szárnyában található az a légifilmtár, ahol a fent említett negatívokat – több százezer felvételt – tárolják, a szomszédos szobákban pedig folyamatosan zajlik ezek tisztítása és szkennelése. A projekt során 2014. június végéig összesen 61 800 képet digitalizáltak, azonban a hivatal nem hagyta abba a munkát, és a szakemberek azon dolgoznak, hogy a teljes archívum digitalizálása és közzététele megtörténjen.
A folyamatosan bővülő Fentről.hu-n jelenleg körülbelül 120 ezer kép böngészhető és tölthető le ingyenesen (regisztráció után). A Fentről.hu-n található több évtizedes képek nagy része fekete-fehér, de találhatók köztük infravörös és a hagyományos színes felvételek is. A képek révén nyomon követhető a magyar városok fejlődése, a folyók és szigetek változása, épületek, műtárgyak, vasútvonalak, sportlétesítmények épülése vagy éppenséggel eltűnése.
Az oldalon elérhető archív fotók forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatóak, de az izgalmasabb része a projektnek az, hogy a felhasználók részt vehetnek a feltöltött képeken látható települések, objektumok, épületek, tereptárgyak azonosításában, online térképen történő helyreigazításában - ez az úgynevezett georeferálás pontgyűjtő játék formájában zajlik a projekt indulása óta, a legjobbak közösségi munkáját a FTFF évről-évre díjazza. (A játék legutóbbi fordulójában a részt vevők összesen 2596 db képet illesztettek a helyükre, az oldal indulása óta összesen 40 859 db képet georeferáltak felhasználók, ami a teljes digitális állomány közel egyharmada.)
Az alábbi képek segítségével betekinthetnek az olvasók a munka ezen érdekes szeletébe, a 2014-ben zárult uniós projekt végeredménye pedig Fentről.hu légifotós oldalon böngészhető.
Hogy mi ez a szépség? Egy Wild (Heerbrugg) svájci gyártmányú légikamera 12 lamellás blendéje. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az 1960-as években gyártott Wild RC-8-as típusú légifelvételező kamerát az 1990-es évekig használták a hazai légifelvételek készítésére. Jobbra látható a kamera objektívje, ami a bonyolult mechanikának köszönhetően mindig a talajra merőlegesen állt fényképezés közben. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A szerkezet egyik érdekessége, hogy a felvételkészítés közben a betöltött 9x9"-os síkfilmre ráfényképezte például a pontos időt is. Ez úgy történt, hogy az exponálás pillanatában kis lámpák világították meg a kamra szélébe épített műszerek számlapját, így a negatív szélre rákerültek a felvétel későbbi feldolgozását segítő adatok. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A kamerát (a kép alján látható) elektromotoros vezérlővel lehetett működtetni, az expozíciós értékeket – zársebesség, rekesz stb – a dobozon lévő kapcsolókkal állította be a kamera kezelője. A kormányhivatal filmtárában tárolt légifelvételek kétharmada ilyen kamerával készült. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A légifilmtár polcai közel félmillió, 1959 és 2007 között polgári céllal készült légi felvételt őriznek Magyarországról. Itt állandó alacsony hőmérséklet és páratartalom biztosítja a korabeli felvételek és repülési vázlatok tartós megőrzését. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A légifotók készítői mindig előre megadott repülési terv szerint fényképezték le a kijelölt területet. A képen egy ágasegyházai repülési terv látható a hetvenes évekből. Az ehhez hasonló megmaradt vázlatok segítenek a szakembereknek az évtizedekkel ezelőtt készült képek helyének beazonosításában. Mivel így is előfordulnak bőven bizonytalanságok, a fentrol.hu-n kialakult felhasználói közösség segít a képek helyzetének szerkesztésében is. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Így néz ki egy 190 mm széles légifilmtekercs. A felvételek negyedét még tekercsben, a többit felvágva, albumokban tárolják. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A világítóasztal segít a negatívok elemzésében. A filmtárban lévő negatívok többsége 240 mm széles, de ezzel párhuzamosan még sokáig használatban voltak a 190 mm széles filmek is. A filmek képenkénti hasznos felülete 230x230, illetve 180x180 mm. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az Interkozmosz-címer mögötti, hermetikusan zárt, túlnyomásos, pormentes szobában dolgoznak a filmtárban tárolt negatívokat szkennelésre előkészítő szakemberek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A negatívtekercsek feldolgozásában egy koros, még Csehszlovákiában gyártott tekercselőgép segít. A digitalizálandó képek kiválasztásakor az elsődleges szempont az állapotmegóvás volt, ezért a projekt indulásakor a több évtizedes tárolás során leginkább károsodott, legrosszabb állapotú és legveszélyeztetettebb filmeket vették előre a szakemberek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A fotókat szkennelés előtt pormentesítik, a felvételeken lévő kisebb, makacsabb szennyeződéseket egyszerűen le lehet kapargatni. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A munka neheze akkor jön, ha titkosított anyagokat kell feloldani a titkosítás alól. A rendszerváltás előtt készült negatívok egy részén ugyanis speciális fényelnyelő fóliával takarták ki például a katonai objektumokat, laktanyákat, stratégiailag fontos népgazdasági területeket, és az így maszkolt negatívról készültek a további felhasználásra szánt pozitívok, nagyítások, amiken a kényes területek már mint részlettelen fekete foltok jelentek csak meg. (A bal oldali a maszkolt negatív, a jobb oldali egy ily módon titkosított másolat.) (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az eredeti negatívokról szerencsére viszonylag könnyen eltávolíthatók a maszkoló fólia darabjai, a ragasztó maradványait azonban gyengéd vegyszeres, oldószeres mosással kell eltávolítani, ami elég pepecselős munka. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A digitalizálást két Leica Geosystems DSW 700 típusú speciális légifilmszkennerrel végzik. Egy ilyen – ma már nem gyártott – monstrum körülbelül 36 millió forintba kerül. Magyarországon csak itt, a Fővárosi Kormányhivatal Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztályánál található ilyen berendezés. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A Leica szkenner egy képet 1-2 perc alatt digitalizál. A folyamat lényege, hogy az olvasófejbe épített 29 megapixeles 12-bites kamera több – 36-49 – részletben lefotózza a fekete-fehér kép esetében fehér, színes kép esetében piros, zöld és kék fénnyel megvilágított negatívot és az így kapott részleteket automatikusan összefűzi a szkenner szoftvere. A szkennelés folyamatosan történik – bár a projekt véget ért –, saját forrásból, csökkentett kapacitással tovább folytatódik a munka, amely eredményeképp évente 10–20 ezer felvételt töltenek fel a fentrol.hu adatbázisába. A fentrol.hu-n 117 794 db légifelvétel tekinthető meg jelenleg. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Végezetül kis betekintés a Fővárosi Kormányhivatal földméréssel és távérzékeléssel foglalkozó főosztályán folyó fotogrammetriai munkába: az itt fölállított speciális munkaállomásokon sztereó légifelvételek felhasználásával, szoftveresen, automatikus módszerrel generált, 3D-s digitális felszínmodellekkel dolgoznak a szakemberek. A légifelvételek színkészletével színezett, mozgó pontfelhők elképesztő részletességgel képesek megjeleníteni az ország különböző domborzati jellemzőkkel, felszínborítással bíró területeit. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!