Sámuel, Hajna
21 °C
32 °C

Mit tud egy harmincezer forintos drón?

2018.07.29. 22:57

Képzelje el, hogy van egy veszélytelen, kistáskában is elférő drónja, ami a tenyeréből száll fel, jó fotót készít, és nagyjából harmincezer forintba kerül. Jól hangzik, ugye? És képzelje el, hogyha jobban bele akar mélyülni, ugyanez a drón az őrületbe is tudja kergetni. Teszteltük a Tellót.

Mi is ez a pici drón?

A Tello egy kínai startup, a Ryze Tech által fejlesztett kis méretű drón, amihez az Intel adta a processzort, a nagyobb és drágább drónokat fejlesztő DJI pedig a stabilizátort. A készülék is DJI márkanév alatt került forgalomba, ami azt jelzi, bíznak a készülékben. Lássuk a paramétereket:

  • 100 méter hatótáv: Egy ilyen kis jószágtól nem rossz
  • 80 gramm: Nagyon könnyű. Ezt sajnos a szél is tudja :(
  • Kb. 10 perces repülési idő: A jóval drágább nagytestvérekhez képest elég sok
  • Mikro USB-n tölthető

Nézzük a kamerát:

  • 720p mp4 videó / 5MP jpg fotó
  • Fizikai helyett elektronikus képstabilizátor
  • Gps helyett optikai stabilizáció: Meglepően pontos

A DJI szerint megépítették az egyik legszórakoztatóbb és legkisebb drónt, hogy megismertessék a fiatalokat a drónozás élményével.

Lássuk azt a fene nagy szórakozást!

Ha úgy tenném fel a kérdést, hogy sikerült-e önfeledten szórakoznunk a drónnal a szerkesztőségben, felemás lenne a válasz. Amikor csak simán repdestünk vele ide-oda, az valóban vidám volt, és a néhány előre programozott mutatvány minden alkalommal őszinte mosolyt csalt mindenki arcára. Ilyen volt például

  • a Flip, amikor a lebegő drón villámgyorsan szaltózik egyet. Nagyon látványos, sok haszna nincs, de sebaj
  • a kézbe leszállás is hasznos, nem kell fűben, homokban, vízben landolni
  • az "Eldobod és felszáll" üzemmód is jó ötlet, és logikus is, ha belegondolunk: minek letenni a földre, ha úgyis fel akarunk szállni?
  • a Bounce üzemmódnál csak néztünk, ilyenkor a drón le-fel jojózik a levegőben. Nem jöttünk rá, hogy ez mire jó, elsőre arra tippeltünk, hogy guggolós-integetős-magyarázós rapvideókat lehet vele forgatni, de kipróbáltuk, és a kamera szűk látószöge miatt erre nehezen használható. Teljes talány, mi volt vele a cél.

A kamera képe fényképezésre ugyan megfelelő, de videó készítésére alkalmatlan. Az applikáció a beállított képminőséget és videó bitrate-et minden alkalommal elfelejti, ami a harmadik alkalomtól kezdve már elég bosszantó. A videó ráadásul úgy szaggat, mint Mari néni a menzán a nokedlit. Ez nem a jelátvitel hibája, a Tello nem kártyára dolgozik, hanem valós idejű képet rögzít a telefonunkra: vagyis ami szakadozik a kijelzőn, az már úgy is marad. Az optikai stabilizátor még viszonylag homogén felületnél (mint például az egyszínű szerkesztőségi linóleum) is jól működik, de szabad téren, szőnyeg, vagy mintás csempe felett szállva jobban be tudja tájolni magát a Tello, könnyebb a dolga (később megtudtuk, hogy egy csomó probléma elvileg megoldódik, ha jó sorrendben kapcsolunk be és csatlakoztatjuk a dolgokat, pedig istenbizony figyeltünk).   

Az igazán izgalmas rész: a programozás

A Tello bevallott célja volt, hogy segítséget nyújtson a programozás elsajátításában. A megfelelő applikáció, vagyis a Droneblocks telepítése után a telefonunkon, a Scratch segítségével pedig a számítógépünkön szerkeszthetünk rá feladatsort, amit aztán a kis gép lerepül nekünk.

Mire számítottam? A reklám azt javasolta:

Szerezz be egy Tellót és élvezd, hogy milyen egyszerű a repülés!

Én meg persze hittem neki. Egy applikációt képzeltem el, ami webes felületen is elérhető. Elindítom a telefonon, egymás után dobálok néhány parancsot a drónnak, elmentem, ha pedig akarom, megnézem a kódját. Ha ez kész, csak

  • bekapcsolom a drónt
  • párosítom a telefonnal
  • kiadom az utasítást
  • a drón lerepüli a programot
  • és boldog vagyok.

Utána odaülök a géphez, hogy ne a telefonon kelljen ujjal pötyögni, és a fényesre csiszolt parancssort a következő alkalommal a felhőből szinkronizálva simán lereptetem a telefonomról a Tellóval.

Észre sem veszem, és máris szórakozva megtanultam programozni.

Mi történt a valóságban?

Igazából nem is tudnám pontosan visszaidézni, az emberi agy csodálatos védőmechanizmusa gyorsabban törölte az emlékeimet, mint szokta. Pár óra netes keresgélés és Youtube-tutoriálok nézegetése után nekiálltam programokat és alkalmazásokat telepíteni, de ezekhez előbb fel kellett pakolnom a hozzájuk szükséges mindenféle ismert és ismeretlen keretprogramokat, mint például az Adobe Airt, ilyen-olyan Javát, vagy a Node-ot. Összevissza regisztráltam accountokat, jelentkeztem be velük mindenféle helyre, követhetetlenül ugráltam a Google sdk platform, a Scratch profilom és a Google cloud között, amik egymással és önmagukkal vagy szinkronizálódtak, vagy nem. 

DE az igazi szenvedés csak ezután jött.

Kitartóan álltam a feladathoz, de egy idő után annyira elment a kedvem az egésztől, hogy valóságos csoda, hogy ez a cikk elkészült. Az volt az eredeti terv, hogy előre programozottan végigrepülök a drónnal a szerkesztőségen. Ehhez Szilli Tomi kollégával végigmérőszalagoztuk az útvonalat, a fordulópontoknál a padlóra jelzéseket ragasztottunk, hogy segítségükkel később korrigálhassuk a paramétereket. Szükség is volt rájuk, mert a Tello a repülj előre 200 centit parancsot ugyan pontosan végrehajtotta, de a lendület még plusz másfél arasznyit vitte magával a levegőben.

Emiatt persze újraírtuk az egész út kódját, hogy aztán egy olyan végtelen és bosszantó körforgásba keveredjünk, aminek a végén majd ott vár a teljes megvilágosodás, az önuralom,  aztán pedig a zazen, azaz a buddhista ülőmeditáció, amikor már megvilágosodni sem akar az ember, csak megtisztítani a tudatát mindentől: de különösen ettől a nyamvadt Tello dróntól. 

Ahhoz, hogy a Droneblocks applikációból mozgásra bírjam a dögöt, összevissza kapcsolódtam hol az internetre, hol a Tello wifijére, majd a bejelentkezéshez ismét a netre, onnan megint a Tellóra, ez a folyamat minden egyes alkalommal hosszú percekig tartott. A megírt programomat hol láttam, hol nem, ismét jöhetett a ki-bejelentkezés, a drón ki-bekapcsolása. Ezeket a siker reményében mindenféle sorrendben végigpróbáltam, hogy mire már csak a felszállást kellett volna elindítani, lemerüljön a Tello. Ilyenkor egy óra fagylaltszünet következett, ennyi idő alatt töltődik fel ugyanis a kis akkumulátor. Amikor pedig végre felszállt, önálló életre kelt, mint ezen a kis videón is látszik:

De megérte szenvedni? Sikerült?

Röviden: Nem. Hosszabban: Nem, hogy rohadjon el az egész rendszer, programozás, startupok meg a fénylő jövő. Ezt mondanám, ha a drón akkumulátorának töltése közben eltelt idő alatt elfogyasztott fagylaltoktól pocakban kissé megbuddhásodva nem szemlélném nyugodtan a világot.

Viszont az is biztos, hogy aránytalanul sok időt csesztünk el a programozgatásával és egy harmincezres drón valójában nem erre való. Mert ha nem akarjuk programozni, a Tello hasznos kis jószág: kitapasztalhatjuk a drón mozgását, megtanulhatjuk irányítani, érezhetjük vele a szél hatását, vagyis észrevétlenül válhatunk amatőr drónosokká. És ha meguntuk, nem porosodik a polcon egy fél-egymillió forintos szettünk.

Kirándulásra vinni, vagy a tengerparti sziklán a hátizsákból előkapni tökéletes eszköz arra,

hogy egy szokatlan fotót nyomhassunk Instára vagy Facebookra. Két plusz akkumulátorral pedig már egész messzire juthatunk vele, és még mindig ötvenezer forinton belül vagyunk. A könnyű programozhatóság, élvezhető videó, mozgatható Full HD kamera reményében pedig még várjuk a folytatást, hátha lesz Tello2.

Az eszközt a DJI hivatalos magyar márkakereskedése, a DJI | ARS Budapest biztosította számunkra.