Tarolnak a programozói képzések a fiatalok körében

Mint ismert, július végén hirdették ki az idei felsőoktatási felvételi ponthatárokat. A tizedik legnépszerűbb szak a programtervező informatikus. Mi lehet ennek az oka?

A szoftverfejlesztésben hatalmas lehetőségek vannak. Egy-egy okos informatikai megoldásnak óriási értékteremtő hatása lehet, egyszerűbbé teszi az életünket, új lehetőségeket nyújt, időt és energiát spórol nekünk. Lassan mindenhova begyűrűzik az informatika, ezért nagyon keresettek és jól fizetettek a programozók. Valószínűleg az informatikai hivatás megbecsültsége tükröződik az egyetemi szak népszerűségében is. Ugyanez a jelenség megfigyelhető például a tanári képzéseken, csak az ellenkező irányban. Bár az oktatásban is nagy értékteremtő potenciál van, a tanári fizetéseket nem a piac szabályozza. Mi igyekszünk odafigyelni oktatóink megbecsültségére anyagilag és emberileg is.

Rengetegszer látjuk, hogy párhetes, pár hónapos intenzív programozókurzus is elég hozzá, hogy valaki elhelyezkedjen a szakmában. Ez azt jelenti, hogy a programozóknak nem is feltétlenül szükséges a diploma?

Ezekkel a rövid tanfolyamokkal inkább egyéb IT-munkakörbe lehet bekerülni. A hat hónapos, egyéves programozó-tanfolyamok is olyan szakembereket képeznek, akik a nagyvállalatoknál elvégzik az alacsonyabb szintű, szorgos kódolási munkákat, amire szintén nagy szükség van. Az egyetemi képzés ezzel szemben áttekintést ad az informatika minden területéről, így a diploma magasabb szintű munkavégzést tesz lehetővé.

Az Alphacademyben hosszú távon tervezünk a gyerekekkel. Úgy alakítottuk ki a kezdőknek szánt tananyagainkat is, hogy egy alaptudás megadása mellett (ami például emelt szintű érettségire kellhet) előkészítsük a sokkal haladóbb, már komolyabb gondolkodást igénylő módszerek elsajátítását. Ezekkel már ki lehet tűnni a versenyeken, vagy jó belépő egy egyetemi szakra. Egy tanfolyam szerintem akkor tekinthető sikeresnek, ha a gyerek, amikor hazamegy, az ott tanultakat más kihívásokra is kreatívan tudja alkalmazni, nem csak egy betanult programsort reprodukál újra és újra. Így nem pusztán automatizmusokat sajátít el. A nálunk tanultakat a programozás más területein, de akár sok más szakmában is tudják majd alkalmazni. 

Az Alphacademy nyolcéves kortól tanít gyerekeknek magas szinten programozást. Nem túl fiatalok ehhez? Nekik nem a szokásos legó-robotépítéssel kellene még foglalkozniuk?

Lehet, hogy meglepő, de a 3. osztályosok már meg tudják tanulni az alapokat, akár az iparban használt programozási nyelveken is. Kisgyerekeknek bevezetésként grafikus programozási nyelvet szoktunk tanítani, amelyben nagyon szép ábrákat tudnak létrehozni egy-egy ügyes, rövid programmal. Szabadjára engedhetik a kreativitásukat, miközben geometriai ismereteket is elsajátítanak. A bevezető tananyag akár a nyolcévesek szintjére is levihető játékos formában. Így ennyi idősen pár hónap elteltével már képesek lehetnek elkészíteni a Sierpiński-háromszöget és hasonló fraktálokat. A legszorgalmasabbak egy év után egy második programozási nyelvben is komoly tapasztalatokat szerezhetnek. Ez mind nagyon jó alapot ad ahhoz, hogy később magasabb szintre jussanak, az igazán motivált fiatalok előtt pedig rengeteg kaput nyit meg a nívós nemzetközi egyetemek és a munkaerőpiac felé.

Ön is nagyon fiatalon, 25 évesen került a világ legnagyobb informatikai cégéhez, a Google-hoz. Egyenes út vezetett a versenyektől Németországba?

A jó versenyeredmények felkeltik a nagy multicégek érdeklődését, akik rendszerint lehalásszák a végzős hallgatókat, így kerültem én is a Google-hoz, majd az NNG-hez szoftverfejlesztőként a mérnökinformatikus szak és a tanári szak elvégzése után. Kiskorom óta programozó akartam lenni, mert nagyon szerettem játszani a számítógépen, és szerettem volna egy nap magam játékokat fejleszteni. Viszont mire egyetemre kerültem, már meguntam, nem ez érdekelt.

Közben az, hogy középiskolában elindultam versenyeken, kinyitotta előttem az algoritmusok világát. Felfedeztem, mennyire élvezetes azon gondolkodni, hogyan lehet kiszámítani egy-egy problémára az optimális megoldást. Sokat jártam Pósa Lajos matematika-tehetséggondozó táboraiba is, egy idő után már nem diákként, hanem segítőként és táborvezetőként. Ezek rettentő nagy szerepet játszottak abban, hogy ennyire megszerettem a matematikát és az informatikát. Most teljes időmet oktatásra és tehetséggondozásra fordítom, illetve közben írom a doktori disszertációmat az ELTE Informatikai Karán.

Egyre több a tehetséggondozó szakkör és a programozó-tanfolyam. Ekkora igény van rá?

Amit az Alphacademyben csinálunk, az egészen különbözik attól, mint ami a hagyományos iskolában vagy bárhol máshol zajlik. A hagyományos iskolában általában a sablonokat kell megtanulni és automatikusan alkalmazni. Mi ehelyett gondolkodásra biztatjuk a diákokat. Megadjuk nekik azt az ahaélményt, hogy saját maguktól jöhessenek rá a megoldásra, miközben különböző módon segítjük ebben őket. Ennek megélése hatalmas sikerélményt jelent nekik, rájönnek, hogy képzelt határaikat áttörve mire képesek igazán.

A szakkör is úgy van felépítve, hogy van ennek tere és ideje. Egy nyugodt, biztonságos, stresszmentes környezetet teremtünk, ahol lehet hibázni, van idő a gondolkodásra és a fejlődésre. Jelenleg közel ötszáz gyerekkel foglalkozunk. Sok év tapasztalata alapján Weisz Ágostonnal – a svájci Google szoftvermérnökével, akivel egy évtizede készítünk fel gyerekeket olimpiára – kidolgoztunk egy online képzést, ahol a programozás iránt érdeklődő gyerekeknek nyolctól 18 éves korig meg tudjuk adni a felfedezés és a fejlődés élményét. Így született meg az Alphacademy.

Hogyan zajlik az Alphacademy kurzusa?

Kéthetente tartjuk az online szakköröket, a szeptemberben indulókra már lehet jelentkezni. A gyerekek egyénileg és kis csoportokban dolgoznak, illetve a tanárral közösen is. Olyan feladatokat adunk nekik, amik épp a komfortzónájuk határán vannak. Van, amit meg tudnak oldani, van, amit nem, ezzel tudnak fejlődni a leghatékonyabban és leggyorsabban. Két óra között is zajlik a felfedezés és a tanulás, kapnak feladatokat, online mentoráljuk őket, ha elakadnak. A jó megoldásért pontokat kapnak, a pontok bekerülnek a közösbe. Bizonyos pont fölött a jutalom a közös társasjáték. A gyerekeket ez nagyon motiválja arra, hogy egyénileg, egyedül is haladjanak, mert meglesz a jutalma az erőfeszítéseiknek, a közös pontgyűjtés pedig azt erősíti, hogy együtt remek dolgokat lehet elérni.

Miért van szükség ebben az esetben csoportmunkára, együttműködésre? A programozás a köztudatban magányos szakma.

Amikor a Google-nél dolgoztam, egy négyfős fejlesztőcsapat tagja voltam, nap mint nap megbeszéltük egymás feladatait, folyamatosan segítettük egymást. Manapság a cégeknél minden projekten csapatban dolgoznak a programozók, ezért is fontos elsajátítani az együttműködést ebben a szakmában is. Sok iskolában azt tanítják meg a gyerekeknek, hogy akkor leszel jó, ha te vagy a legjobb, ha legyőzöd a másikat.

Ebben mi egészen más szemléletet képviselünk. Előbb-utóbb a legtöbben megtanulják, hogy rövid távon egyedül is nyerhetnek ugyan, de együtt sokkal tovább juthatnak. Az iskolában a csoportmunka legtöbbször annyit jelent, hogy kiadják a feladatot, egy gyerek dolgozik, a többi meg ül és örül, hogy nem kell semmit csinálnia. A gyerekek a végén megtanulják, hogy ez unalmas, rossz, nem akarnak többet ilyet, inkább egyénileg dolgoznának, és elkezdődik a versengés. A csoportmunkának nem arról kell szólnia, hogy összekényszerítjük a gyerekeket, aztán hajrá, sok sikert, oldjátok meg, hanem hogy megtanítjuk őket az együttműködésre, hogy tényleg ez éri meg jobban.

A tehetséggondozás mennyiben szól arról, hogy a kiemelkedő képességű gyerekeket felkészítik a versenyzés szintjére?

Nem fog mindenki kijutni az olimpiára, de attól még szuper gyerekek, ugyanolyan értékesek, nagy dolgokat érhetnek el, ha kellően motiváltak. Nem az a legfontosabb, hogy hány algoritmust tanítunk meg, hány versenyre készítjük fel őket, ez csak egy része. A nagyobb része a munkánknak az, hogy segítsük elérni a céljaikat, megadjuk nekik a lehetőséget, hogy saját energiából jussanak el oda. Megmutatjuk az irányt, és vezetjük őket. Minket nem az érdekel, hogy tehetséges, zseni-e a gyerek, hanem hogy mennyire motivált.

Azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy nálunk nincs semmilyen nyomás a versenyzésre, csak azok versenyeznek, akik maguk akarnak, soha senkinél sem erőltetjük. Az Alphacademy megadja a gyerekeknek a tudást és a szakmai támogatást, de nekik kell eldönteniük, ráállnak-e a versenypályára. Ha igen, akkor minden segítséget megadunk hozzá. De ez az ő döntésük kell hogy legyen.

Ha már versenyek: milyen eredményekkel büszkélkedhet a csapat?

2022-ben a Nemes Tihamér Országos Programozási Versenyen a 9–10. osztályos korcsoportban az első húsz diákból 16 alphacademys, az első tízből kilenc. A fiatalabb korosztályban, az 5–8.-osok között is az első kilenc helyezett az Alphacademy diákja. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, és felnőtt korukban is támogatjuk őket. Ágostonnal közös korábbi tanítványaink közül négyen a Google-nél, egy a Metánál (korábban Facebook), egy a Jump Tradingnél helyezkedett el, valamint ketten gyakornokok a Hudson River Tradingnél. Mindannyian kiváló szakemberek, akiket nagyon megbecsülnek a munkahelyükön.

Számos korábbi diákunk pedig neves külföldi egyetemeken tanul (például Cambridge, Yale, Radboud University). Gyakran előfordul, hogy később is megkeresnek minket különböző szakmai vagy karrierrel kapcsolatos kérdésekkel, szeretjük tovább kísérni őket. Aki 17-18 éves koráig velünk marad, és jár a szakkörökre, később komoly esélyekkel indul a nagy nemzetközi cégeknél, könnyedén megállja a helyét egy állásinterjún.

Mint sok más területen, a különböző családi háttérrel rendelkező gyerekek itt is különböző esélyekkel indulnak.

Technikai szempontból a Covid-karanténidőszak jót tett, mindenki rutint szerzett az online tanórákon való részvételben. Ez hatalmas lehetőség, országszerte, sőt a határokon túlról is be tudnak kapcsolódni olyan diákok, akik korábban nem fértek hozzá a tehetséggondozáshoz. Lakóhelyüktől függetlenül tudunk csoportokat alkotni, ahol mindenki a saját szintjéhez képest fejlődhet. A minimális feltételek természetesen így is szükségesek, mint laptop, stabil internet. A térbeli hozzáférés áthidalása önmagában még nem elég, ezért figyelünk arra, hogy anyagi okok miatt senki se essen el a lehetőségtől.

Vannak családok, akiknek nem mindegy, hogy havonta tízezer vagy kétezer forintot fizetnek a gyerek oktatásáért, vagy lehet, hogy még ennyi se marad hó végén. Ha motivált a gyerek, itt a helye nálunk, megoldjuk. Mindenki jöhet, aki valamit el szeretne érni, ebben segítünk. A maratonfutásnál is az elején, amikor elindulsz, tapsolnak, az még nagyon könnyű. De az első pár kilométer után egyre nehezebb, nem látod az út végét, akkor kell igazán kitartani. A cél előtt már megint mindenki szárnyal. A jutalom akkor jön, ha kitartók vagyunk. Azokat a gyerekeket keressük, akik annyira eltökéltek, hogy a maraton középső szakaszán is át akarnak lendülni, és továbbmenni a cél felé. Ezen az úton támogatjuk, motiváljuk őket.

Az Alphacademy tanárainak névsora nagyon erős, cambridge-i egyetemisták, programozóolimpikonok. Mennyiben más, ha fiatalok tanítanak gyerekeket?

Főként korábbi diákjaink csatlakoztak hozzánk, akik pontosan ismerik a módszereinket, így könnyedén és hitelesen tudják továbbadni. Emellett folyamatosan fogadunk új tanárokat, akik szívesen dolgoznának velünk, többek között informatika vagy matematika tanárszakos hallgatókat is. Ha megvan a motivációjuk, mi hozzátesszük a pedagógiai segítséget, és kiváló oktatók válhatnak belőlük. Nagy előny az is, hogy mivel oktatóink fiatalok és korban közel állnak a gyerekekhez, könnyebb megtalálniuk a közös nyelvet. Közvetlen, laza légkörben tanulhatnak, a nyári programozástáborunkban például a lézerharc és a csillámtetkó mellé az is belefért, hogy vízi bombával dobálják meg a tanárokat, vagy borotvahabbal tüntessék el az egész fejüket, amit biztosan nem sokan vállalnának be.

Fontos megemlíteni még egy szempontot: mi nagyon erősen a bullying ellen megyünk, komoly közösségi szabályok vannak. Ez egy biztonságos, elfogadó közeg, ahol a gyerekeket partnerként kezeljük, és ahol megtanulják, hogy nem éri meg bántani a másikat.

(Borítókép: Alphacademy)