Gyaláztunk már hardvert, szoftvert, ideje a supportot is savazni egy kicsit. Anyázásom tárgya a HP, egy nemrég vásárolt notebook okán. Asszony hosszabb külföldi útra ment, kellett volna neki valami kis alap laptop, kinéztük a nx6310-et, megvettük, a szokásos tiszteletkör után (valami noname, működésképtelen RAM-ot akartak ránk sózni) feltettük rá az XP-t, öjöm, bódottá. Akkor telepítsünk drivereket, mondom.
Először akkor szorult ökölbe az arcom, amikor kiderült, hogy a hat számjegyű forintösszegért vesztegetett vashoz nem bírtak adni egy rohadt lemezt, amin rajta van az összes driver. Ez szerintem nagyjából olyan, mintha az étteremben nem adnának evőeszközöket a bécsi szelethez, de gondoltam, megoldom, irány az asztali PC és a szélesnagy világszőttes, ahonnan minden földi jót le lehet tölteni.
A HP honlapján meg is találtam a megfelelő drivereket, bár először elkövettem azt a hibát, hogy eredeti néven mentettem el ezeket. A meghajtóprogik ugyanis olyan roppant beszédes neveket kaptak a keresztségben, mint a sp32555.exe, sp32557.exe, stb., szóval utólag nehéz kibogarászni, hogy melyik a wifi drivere és a melyik a chipseté (amit azért jó tudni, mert a notebook nem eszi meg akármilyen sorrendben a drágákat). A számítástechnikai KO-t azonban a SATA-s vinyó drivere vitte be, ez ugyanis csak arról a flopilemezről hajlandó felmászni, amit pár hónapja temettünk el. Mondanom sem kell, hogy az nx6310-ben nincs kislemezes meghajtó, szóval a kezdő felhasználó ilyenkor elveszti a SATÁ-t (és a háborút), a haladó meg hackelésre kényszerül. Mindez több mint százezer forintért. Hát a jó édes anyjukat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
