Szopat az Apple

Van az a pont, amikor elromlik minden, és onnantól kezdve akárhogy kapálózunk, nem sikerül helyükre rakni a dolgainkat. Mint a rajzfilmben, amikor kilukad a csónak: dugót ver bele a kutya/egér/pofátlan nyúl, de amint megállította a feltörő vizet, újabb luk keletkezik, aztán még egy, és így tovább. Zokni óriásit szívott az Apple-termékekkel, pedig egy ideig úgy tűnt, rendben megy minden.

A következő kis történet az én, a párom, és az Apple szerelmi háromszögéről szól. Elég tanulságos, szerintem olvassátok el.

Az egész tavaly februárban kezdődött. Informatikus mérnök-hallgató párom úgy döntött, 4évnyi Windows használata után meglepi magát egy MacBook Proval, és vége a mindennapos szenvedésnek és bosszúságnak. De csak hitte.

Az elején minden rendben ment. Részletre vette meg a Mac-et, a felét kifizette helyben, a többit havonta. Kedvezményt is kapott, mivel diák.
Boldogan hozta haza új szerzeményét, otthon beüzemeltük, minden csodálatos volt, szemünk elé tárult a lélegzetelállító grafikus felület, a gyorsaság, minden kényelmes és jó volt, teljesen odavoltunk. Így hát a kedvesem azon a borongós februári napon tagja lett az Apple-használók Boldog Táborának.

Áprilisban elérkezett a születésnapom. 2 hónapja használtuk eredményesen a MacBookot, nem volt különösebb gond, le voltunk nyűgözve, így a párom úgy döntött, születésnapomra egy 2. generációs iPod nano-val lep meg (4GB-s verzió). Franciahonból rendelte meg, így szumma 13ezret spórolt ahhoz képest, mintha itthon venné. Az egyik Apple Store-ban lehetett átvenni. A gyorsaságot illetően most sem csalódtunk, a rendelés után 6 munkannappal már vígan hallgattam kedvenc számaimat az új szerkentyűmről.

Májusban elhatároztuk, hogy beszerzünk egy Apple Routert (AirPort) az otthoni WiFi-hálóhoz, a régi Linksys márkájú szerkeztet helyett. 50ezer (!!!) Ft-ba került.
És ekkor kezdődtek a bajok.

A méregdrága csoda-routert nem lehetett beconfigolni. Ha az informatikus kedvesem 4 órát szenvedett a beállítással, ki lehet számolni, mennyi ideig tartott volna ez egy átlag júzernek (mondjuk a noob fajtának). 4 órányi szerelgetés, kattintgatás, dugdosás és reset után megszületett a végeredmény, működésbe hoztuk a fehér kis dobozt.  Ezzel később nem volt gond, bár kétségtelenül bosszúsak voltunk, és ráment a délután.

Júniusban a MacBook akkumulátora úgy döntött, hogy elromlik. Gyári mérések szerint teletöltött akkuval 3,5 órát bír ki, ehhez képest a mienk fél óra után lemerült. Az eset többször is megismétlődött, így hát írtunk mailt a MacBolt-nak, ők visszaírtak, hogy írjuk le a sorozatszámot, mert van egy gyári hibás széria, és ha ebbe tartozik, azonnal kicserélik. Megírtuk, azt mondták rendben, kb. 2 hét, és megérkezik az új akku, lehet érte jönni.

Mivel a baj csőstül jön, ezért iPod-om is haldoklani kezdett. Lejátszás közben egyszerűen lefagyott, ha gyorsan lépegettem a számok között, akkor újraindította magát. Mivel semmiféle reset gomb vagy ilyesmi nem volt rajta, és az akkut sem lehetett kivenni, hónapokig tűrtem szomorú sorsomat az akadozó iPoddal.

Novemberben a kedvesem elhatározta, hogy vásárol egy 24" Cinema Display-t a MacBookhoz, így jobban tud programozni és fejlesztni. Negyedmilliót hagyott a  boltban a zsákmányért, otthon összeraktuk, elkábultunk a gyönyörű színektől és a vakító fényerőtől. Mivel maximális fényerő mellet fájni kezdett a szemünk, ezért lejebb vettük azt, így viszont kis idő eltelte után búgó hangra lettünk figyelmesek, ami a monitor tápegységéből származott. Választhattunk, hogy a szemünk sül ki, vagy agyvérzést kapunk a búgó hangtól. Némi mérlegelés után kikapcsoltuk a monitort.

Ismét kontaktoltunk a MacBolt-tal, és leírtuk a monitorra vonatkozó problémánkat. Megint korrektek voltak, azt mondták, hozzuk be, megnézik. Kedvesem bevitte a monitort, a MacBoltosok is meghallgatták, bólintottak, adtak neki egy másikat. De ez is búgott. Újabb e-mail, erre azt válaszolták, hogy valószínűleg az egész raklap hibás, ha megérkezik az új szállítmány, kicserélik.

Karácsony előtt nem sokkal az iPod úgy döntött, felmondja a szolgálatot. Ki-be kapcsolásra nem reagált, mikor a géphez csatlakoztattam, nem küldött életjeleket, úgyhogy ismét maileztünk. A MacBoltban elnéző mosollyal azt mondták, vigyük be, megnézik. Miután 3 gépen kipróbáltuk, és nem működött, a kedvesem elment az iPoddal a MacBoltba. Ott feldugták az első gépre, azonnal működött. Azóta komplett hülyének néznek minket.

Most 2008 januárját írjuk. A kedvesem MacBook-jában azóta sem lett kicserélve az akkumulátor, ahogy a Cinema Display-ből sem kaptunk olyat, ami nem búg. Az iPodom továbbra is akadozik és fagy. egy hónapja frissítettük a Tigert Leopardra, de hiba volt. Nemkicsit bug-os.

Én is terveztem egy MacBook Pro vásárlását, csak gondoltam megvárom, míg kijönnek a gyorsabb processzorral és nagyobb merevlemezzel felszerelt modellek. De lassan kezdek kételkedni.

Az egyetlen rendesen működő Apple termékünk az a 14ezer forintos Mighty Mouse, amit októberben vettünk a MacBookhoz. Az elem azóta se merült le benne.

Szóvel ez lenne a mi kis történetünk. Remélem hasznos és tanulságos volt.

Üdvözlettel: Zokni