A repülő egy szenzitív közeg. Nem jó az emberek érzéseivel játszani. Minden kis neszre odafigyelünk, kétpercenként ellenőrizzük, hogy megvannak-e még a hajtóművek, a szerencsésebbek már felszállás előtt részegre isszák magukat, mások meg végigrettegik az utat. Fél éve sincs, hogy a New York-Budapest útvonalat egy olyan lánnyal tettem meg, aki takarót húzott a fejére és hangosan felsikoltott minden kisebb remegésnél, na ő például biztos kiugrott volna a gépből, ha meglátja ezt az ártatlannak tűnő betöltődős képet a beépített kijelzőn, ami a lefagyás, majd újraindulás után vagy 15 percen keresztül nem akart eltűnni a képernyőről.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
