Az ember alapvetően kíváncsi, és a maga kárán tanul; ezért hajlandó többek között feltelepíteni az Internet Explorer új, nyolcas verziójának a bétáját. Meg azért, mer a webkettes világban a béta már nem azt jelenti, hogy úgy-ahogy működgető tesztváltozat, hanem olyan verzió, amit még fejlesztenek, de már megérett arra, hogy az ember különösebb anyázások nélkül használja. Az IE8 béta éppen ennek a határán egyensúlyoz, néha fagy, néha nem hajlandó az összeomlás előtt nyitott ablakokkal újraindulni – és egy idő után ez a kombó pont olyan pillanatban üt be, amikor tizenhét ablakunk volt nyitva, mind olyan címeken, ahová negyedórás keresés és véletlenszerű klikkelgetés után jutottunk el, és esélytelen hogy újra rátaláljunk.
Ide veled, régi kardunk! – tör ki ilyenkor a költő az egyszeri felhasználóból, és megpróbálja visszarakni a hetes Explorert. A Windows meg ezt mondja erre:
Ácsi júzerkém, ha már nyolcasod van, nem állsz vissza a hetesre, csak a testemen keresztül! Akkor se, ha ez béta, amaz meg végleges; ez fagy és az idegbajt hozza rád, az meg… az meg szintén fagy és az idegbajt hozza rád, de talán kicsit ritkábban.
Egy újabb remek érv az Opera/Firefox/Safari mellett. És hogy a visszaállítási kísérlet óta milyen Explorerem van? Nekem nyolc.
Ide veled, régi kardunk! – tör ki ilyenkor a költő az egyszeri felhasználóból, és megpróbálja visszarakni a hetes Explorert. A Windows meg ezt mondja erre:
Ácsi júzerkém, ha már nyolcasod van, nem állsz vissza a hetesre, csak a testemen keresztül! Akkor se, ha ez béta, amaz meg végleges; ez fagy és az idegbajt hozza rád, az meg… az meg szintén fagy és az idegbajt hozza rád, de talán kicsit ritkábban.
Egy újabb remek érv az Opera/Firefox/Safari mellett. És hogy a visszaállítási kísérlet óta milyen Explorerem van? Nekem nyolc.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
