Adóbevallás van, pontos dátumokkal, aki elfelejti időben leadni a papírokat, azt keményen megbünteti az APEH. Bár magával lenne ilyen szigorú a hivatal.
Olvasónkkal történt ugyanis, hogy tévesen fizetett be havonta hatezer forintot az államnak. Nagyjából egy évig perkált feleslegesen, amikor kiderült, hogy neki nyugdíja miatt nem is kellett volna havi 5800 forint egészségügyi hozzájárulást fizetnie. Bement az APEH regionális központjába, vitte a szükséges igazolásokat, az előre kitöltött formanyomtatványokat, és mintegy másfél óra várakozás után leadta azokat. Az ügyintéző áttekintette a papírokat, a kérést jogosnak ítélte meg, és elindította a folyamatot: nézzen vissza egy hónap múlva, mondta, addigra átmegy a különböző ügyosztályokon a papír, és visszakérheti a feleslegesen befizetett pénzt, amit újabb egy hónapon belül utalnak.
Olvasónk nem értette, miért kell két hónapot várnia, hogy visszakapja pénzét, amikor a befizetésnél egy kis késést sem néz el az APEH, de belenyugodott a dologba. Egy hónappal később visszanézett, ahol egy másik ablaknál egy másik ügyintéző (újabb másfél órás várakozás után) közölte, hogy a folyószámlarészleg még nem iktatta az igényt, ezért nem lehetséges a pénz átutalása. Ugyanez megismétlődött a második, majd a harmadik hónapban is. Ekkor azonban már volt egy előrelépés: nemcsak a feleslegesen befizetett pénz ragadt bent, de mivel az illetékeseknek három hónap sem volt elég az ügy elintézéséhez, a rendszer már közel 16 ezer forint tartozást mutatott a három hónap alatt be nem fizetett egészségügyi hozzájárulás miatt. A gép ugyanis még nem tudta, hogy már nem kell perkálni. Az ügyintézők egyébként végig nagyon segítőkészek de tehetetlenek voltak, ezért most, három hónap után visszaküldték olvasónkat a legelső ablakhoz, ahol beadta a kérvényt, mert csak ott van olyan számítógép, amin látszik, hogy hol akadt el az ügy. "Nálunk csak azt mutatja a rendszer, ha a folyószámlarészleg iktatta a kérvényt, és átutalhatjuk a pénzt".
Olvasó megint sorszámot tép, vár, sorra kerül, ahol azzal fogadja az ügyintéző, hogy sajnos nem tudja megnézni, valóban van-e 16 ezres tartozás a rendszerben, mert arról a gépről meg csak a folyószámlarészleg előtti állapotot lehet nyomon követni. Abból meg kiderül, hogy az osztályról elment az igény.
A folyószámlarészleg meg? Az máshol van. Terra incognita. Senkinek nincs belelátása, mi történik ott hónapokon keresztül. Nem képes rá a RENCER. Olvasó kap egy telefonszámot, felhívja, folyószámla-ügyintéző jelzi, hogy valóban megkapták az igényt, ott ülnek rajta három hónapja, de lassan megy a feldolgozás, még eltarthat pár hónapig. Megoldás: írjon levelet. Ne telefonáljon! Ne gondolkozzon e-mailben! Írjon levelet. Az segíthet. 2008-ban. Akkor talán egy hónapon belül rendeződik az ügye. Akkor talán két hónapon belül hozzájut a pénzéhez.
Van tehát az egyik oldalon a szigor, a másik oldalon meg az, hogy öt hónapba is beletelhet, amíg egy adófizető visszakapja a feleslegesen befizetett forintjait. Nem rugóznánk most azon, hogy miért nem működik úgy az APEH informatikai rendszere, hogy egyből jelzi: kinek kell, és kinek nem kell fizetnie, így elkerülhetők lennének a hasonló esetek.
De indokolja meg nekem valaki, miért nem tud a következőképp zajlani az eset: ügyfél belép a hivatalba, odafárad egy ablakhoz. Beadja a túlfizetésről szóló formanyomtatványt, mellékeli a szükséges igazolásokat. Ügyintéző 5 perc alatt beviszi a gépbe az adatokat, ellenőrzi az igazolás valódiságát, bekattint egy pipát. (az utolsó lépést leszámítva ez meg is történt. Az utolsó lépés miatt vár az olvasó három hónapja). Ügyfél ekkor átadja a második formanyomtatványt, amiben arról rendelkezik, hogy milyen módon szeretné visszakapni a pénzét (jelenleg ezt a papírt csak akkor adhatja be, ha a folyószámlarészlegen bekattintják a pipát). Ügyintéző elveszi a második papírt, beviszi a gépbe, majd közli, hogy a következő hónap valahányadik napján meglesz az utalás. Ügyfél megköszöni, és 15 perccel később távozik az ablaktól.
Nem vár még háromszor másfél órát meg öt hónapot. 15 perc. Nem veszik el a kafkai világban. Nem harcol ügyosztályokkal. Nem kérdezi meg, hogy miként képes ez a rendszer egyáltalán működni, és miért nem omlik magára. Hogy miért dolgozik egy rakás ember látszólag tökfölöslegesen pillanatok alatt elvégezhető ügyeken, ahelyett, hogy hasznos, látható eredményekkel kecsegtető munkát végeznének például az APEH-en belül.
Informatika, normálisan kitalált hálózatok és rendszerek, csókolom. Aztán egyből kiderülne, miért olyan drága fenntartani az államot.
Olvasónkkal történt ugyanis, hogy tévesen fizetett be havonta hatezer forintot az államnak. Nagyjából egy évig perkált feleslegesen, amikor kiderült, hogy neki nyugdíja miatt nem is kellett volna havi 5800 forint egészségügyi hozzájárulást fizetnie. Bement az APEH regionális központjába, vitte a szükséges igazolásokat, az előre kitöltött formanyomtatványokat, és mintegy másfél óra várakozás után leadta azokat. Az ügyintéző áttekintette a papírokat, a kérést jogosnak ítélte meg, és elindította a folyamatot: nézzen vissza egy hónap múlva, mondta, addigra átmegy a különböző ügyosztályokon a papír, és visszakérheti a feleslegesen befizetett pénzt, amit újabb egy hónapon belül utalnak.
Olvasónk nem értette, miért kell két hónapot várnia, hogy visszakapja pénzét, amikor a befizetésnél egy kis késést sem néz el az APEH, de belenyugodott a dologba. Egy hónappal később visszanézett, ahol egy másik ablaknál egy másik ügyintéző (újabb másfél órás várakozás után) közölte, hogy a folyószámlarészleg még nem iktatta az igényt, ezért nem lehetséges a pénz átutalása. Ugyanez megismétlődött a második, majd a harmadik hónapban is. Ekkor azonban már volt egy előrelépés: nemcsak a feleslegesen befizetett pénz ragadt bent, de mivel az illetékeseknek három hónap sem volt elég az ügy elintézéséhez, a rendszer már közel 16 ezer forint tartozást mutatott a három hónap alatt be nem fizetett egészségügyi hozzájárulás miatt. A gép ugyanis még nem tudta, hogy már nem kell perkálni. Az ügyintézők egyébként végig nagyon segítőkészek de tehetetlenek voltak, ezért most, három hónap után visszaküldték olvasónkat a legelső ablakhoz, ahol beadta a kérvényt, mert csak ott van olyan számítógép, amin látszik, hogy hol akadt el az ügy. "Nálunk csak azt mutatja a rendszer, ha a folyószámlarészleg iktatta a kérvényt, és átutalhatjuk a pénzt".
Olvasó megint sorszámot tép, vár, sorra kerül, ahol azzal fogadja az ügyintéző, hogy sajnos nem tudja megnézni, valóban van-e 16 ezres tartozás a rendszerben, mert arról a gépről meg csak a folyószámlarészleg előtti állapotot lehet nyomon követni. Abból meg kiderül, hogy az osztályról elment az igény.
A folyószámlarészleg meg? Az máshol van. Terra incognita. Senkinek nincs belelátása, mi történik ott hónapokon keresztül. Nem képes rá a RENCER. Olvasó kap egy telefonszámot, felhívja, folyószámla-ügyintéző jelzi, hogy valóban megkapták az igényt, ott ülnek rajta három hónapja, de lassan megy a feldolgozás, még eltarthat pár hónapig. Megoldás: írjon levelet. Ne telefonáljon! Ne gondolkozzon e-mailben! Írjon levelet. Az segíthet. 2008-ban. Akkor talán egy hónapon belül rendeződik az ügye. Akkor talán két hónapon belül hozzájut a pénzéhez.
Van tehát az egyik oldalon a szigor, a másik oldalon meg az, hogy öt hónapba is beletelhet, amíg egy adófizető visszakapja a feleslegesen befizetett forintjait. Nem rugóznánk most azon, hogy miért nem működik úgy az APEH informatikai rendszere, hogy egyből jelzi: kinek kell, és kinek nem kell fizetnie, így elkerülhetők lennének a hasonló esetek.
De indokolja meg nekem valaki, miért nem tud a következőképp zajlani az eset: ügyfél belép a hivatalba, odafárad egy ablakhoz. Beadja a túlfizetésről szóló formanyomtatványt, mellékeli a szükséges igazolásokat. Ügyintéző 5 perc alatt beviszi a gépbe az adatokat, ellenőrzi az igazolás valódiságát, bekattint egy pipát. (az utolsó lépést leszámítva ez meg is történt. Az utolsó lépés miatt vár az olvasó három hónapja). Ügyfél ekkor átadja a második formanyomtatványt, amiben arról rendelkezik, hogy milyen módon szeretné visszakapni a pénzét (jelenleg ezt a papírt csak akkor adhatja be, ha a folyószámlarészlegen bekattintják a pipát). Ügyintéző elveszi a második papírt, beviszi a gépbe, majd közli, hogy a következő hónap valahányadik napján meglesz az utalás. Ügyfél megköszöni, és 15 perccel később távozik az ablaktól.
Nem vár még háromszor másfél órát meg öt hónapot. 15 perc. Nem veszik el a kafkai világban. Nem harcol ügyosztályokkal. Nem kérdezi meg, hogy miként képes ez a rendszer egyáltalán működni, és miért nem omlik magára. Hogy miért dolgozik egy rakás ember látszólag tökfölöslegesen pillanatok alatt elvégezhető ügyeken, ahelyett, hogy hasznos, látható eredményekkel kecsegtető munkát végeznének például az APEH-en belül.
Informatika, normálisan kitalált hálózatok és rendszerek, csókolom. Aztán egyből kiderülne, miért olyan drága fenntartani az államot.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
