Petya leveléből kiderül, hogy alapvetően békés természet, akit viszont nem tántorít el néhány nem várt nehézség, sőt az sem, ha egy 171 milliárd dollár értékű céggel kell szembeszállnia, hogy visszaszerezze a pénzét. Ennek ellenére az első menetben Dávid vesztett Góliát ellen, mert a filiszteus testmagasság helyet elérhetetlen supporttal vágott vissza. Kétszer. Íme:
Lemondtam egy szolgáltatást a Google-nál. Köszönték, értették,jelezték, hogy mivel nem terhelték meg a hitelkártyámat (és ez a kezelési költségtol eltekintve így is van), nem fogok a bankszámlámon jóváírást látni. Nos, jóváírást tényleg nem látok, de a kártyámon a szolgálttás díjának a foglalása még nagyon is élo.
Namondok... Bank felhív, megkérdez, nem beakadt tranzakcióról van-e szó. Bank tiltakozik, én kezdek bosszús lenni, de gondoltam, az elektronika világában is kell ido, míg átjönnek a bitek. Sör kinyit, várok.
.
.
.
A fenti 3 pont alatt vártam. Eltelt 3 nap, de még mindig nem engedik el a hitelkártyámról a foglalást. Elkezdem olvasni a Google leveleit (tudom ám, hogy nem illik rájuk válaszolni) és látok benne linket, hogy hol érdeklodjek a tranzakcióról. Rákattintok, hurrá, muködik (!), sot, láthatólag egy olyan oldalra érkeztet, ahol esetszámot adva kérik, fejtsem ki, mi is a meglátásom. Urlap elküld, még arra is figyeltek, hogy az én címemre is küldjenek egy cc-t. Öröm a köbön, közben kritizálom a nagy eszem, hogy ezt hamarabb is kitalálhattam volna. Aztán megbékélek magammal és fürdök is a dicsoségben még vagy 1 percig, amikor 2 levél is érkezik a nagytesótól. Az elsot ismerem, én küldtem magamnak. A második azonban arról értesít, hogy értik, meg minden, de ezt a levelet ok nem olvassák, mert...
Hirtelen felindultságból nem írtam volna, így aztán az egész kanyart mégegyszer lejátszottam, de ugyanaz a szitu maradt. Még jó, hogy a szoftver konzekvensen hibázik.
Petyka