További Infó cikkek
Mégis, kinek az adata?
Számunkra az egyik legizgalmasabb kérdés az volt, hogy vajon mi a helyzet azon a területen, amivel kapcsolatban itthon olyan rosszak a tapasztalataink. Arról az általunk oly sokszor emlegetett tényről van szó, hogy kis hazánkban, ha valakinek van, akkor nagyon sok esetben zsigerből próbálkozik néhányat saját maga, megkéri a szomszéd fiát, aki a folyosói pletykák szerint kimondott komputerzseni, és ha mindez nem jár eredménnyel, akkor talán eljut odáig, hogy megkeressen egy profi adatmentő céget. Sőt, ha esetleg számítógépszervizhez fordul, az ottani szakember is hajlamos kockáztatni a jó kuncsaft adatait mindenféle hókuszpókusszal. Ezek után persze sok esetben már olyan mértékű a sérülés (akár hardver, akár szoftver jellegű hibáról van szó), hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik a mentés, vagy ha lehetséges is, az eredetinél jóval súlyosabb hibák miatt a mentés költsége is nagyobb lesz.
Ennek a "próbálkozzunk, hátha sikerül" szemléletnek a fő oka kutatásaink alapján az, hogy az elterjedt vélekedés szerint a profi adatmentő cég szolgáltatása piszok drága. Többször volt olyan tapasztalatunk, hogy valaki azért nem fordult a KÜRT-höz, mert milliós adatmentési díjakról hallott.
A rideg valóság ezzel szemben az, hogy (sajnos!J) elég ritkán fordulnak elő olyan esetek, amelyek adatmentési költsége bonyolultságuk és/vagy méretük, sürgősségük miatt eléri az ilyen összegeket is (pl. nagyobb RAID rendszerek). Az egy adatmentésre eső átlagos költség pedig a tavalyi évben nem érte el a 200 ezer forintot, és vannak 50-60 ezer forintos mentések szép számmal.
Mindez az eszmefuttatás azért érdekes, mert korábbi feltételezéseink szerint a költségtényező Németországban kevésbé van hatással az adatvesztést elszenvedőkre, vagyis jóval kevesebb "próbálkozzunk" esetre számítottunk. A várakozásaink azonban nem jöttek be maradéktalanul.
Német felhasználó kontra magyar felhasználó
A legérdekesebb, az hogy bár van különbség, de az nem egetverő. A felhasználók egy része ott is hasonlóan gondolkodik, mint nálunk, még ha az arányuk kisebb is. Ezt viszont bizonyos mértékig kompenzálja, hogy a fejlettebb informatikai társadalom és kultúra miatt több az értékes adat, és a felhasználók többsége tudatában van annak, hogy számára az adatok nagyobb értéket képeznek, mint amit az eszköz ára képvisel.
Az is érdekes megfigyelés, hogy a német felhasználók, bár jobban érzik a felelősséget az adataikért, nem vagy csak kismértékben ismerik jobban az általuk használt hardver és szoftvereszközöket, annak ellenére, hogy ők már jóval régebben és lényegesen komolyabban elkezdték használni ezeket a technikai lehetőségeket.
A német irodához beérkezett esetek alapján az is leszűrhető, hogy a képzett szakemberek kevésbé hajlamosak barkácsmódszerekkel javítgatni a meghibásodott háttértárolókat. Azért nem minden papsajt, az itthon is jól ismert "sámántechnika" - ti., ha valami nem megy, akkor újra és újra megpróbálom, hátha közben megjavul - ott sem ismeretlen, és a nehéz adatmentési esetek jelentős részét ott is ez adja.
Szolgáltatáskultúra
Egy egészen más aspektusból vizsgálva a piacot, érdekesség, hogy jól leszűrhető, a szolgáltatási piac mennyivel fejlettebb, mennyivel jobban elvárják a minél teljesebb körű kiszolgálást. Míg a magyarországi KÜRT-nél sokszor nekünk, szolgáltatónak kell szinte tukmálnunk a vevőt, hogy kérdezzen, kérjen nyugodtan, a német kuncsaftok elvárják a tökéletes kiszolgálást. Például fontosnak tartják a folyamatos informálást a munka előrehaladásáról, annak ellenére, hogy a legtöbb esetben meg sem jelennek személyesen az irodában, mert a magyarországinál lényegesen nagyobb távolságok miatt a sérült winchestereket gyorspostán adják fel.
A német piacon számos adatmentésre szakosodott céggel kell versenyezni a Kürt Rt. német leányvállalatának, a KUERT Datenmbulanz GmbH-nak. Ennek ellenére a statisztikai adatok alapján a magyarországihoz nagyjából hasonló esetgyakoriságok és esettípusok jellemzik az ottani ügyfelek problémáit. Ebből egyenesen következik, hogy a német piac elfogadta a kinti leányvállalatot.