Használatot korlátozó és másolásvédelmi eljárások

Bizonyára mindenki találkozott már olyan nyomtatványokkal, melyek hagyományos másolási eljárásokkal nem, vagy csak rossz minőségben másolhatók. Értékpapírok esetén ezeknek komoly biztonsági szerepük van. Az így elkészült nyomtatványok nem szellemi alkotások, nem is munkaeszközök a szó klasszikus értelmében.

E papírokkal kapcsolatban, senkiben sem merül fel olyan gondolat, hogy a másolásvédelmük akadályozná a rendeltetés szerinti felhasználásukat, netalántán kárt okozna eközben a tulajdonos eszközeiben. Természetesen olyan jogos igény sem támasztható velük kapcsolatban, hogy mondjuk egy banki alkalmazott otthonra gyakorlási célra másolhasson magának mondjuk húszmillió forintot.

A használatot korlátozó, illetve másolásvédelemi eljárások egyik legismertebb célcsoportja a számítógépes programok köre. Sajnos, az ezekre írt védelmi eljárásokról nem mondható el igazán, hogy a mi érdekünket is szolgálnák. Sokszor éppen ellenkezőleg, akadályozzák a rendeltetésszerű használatot.

Én még emlékszem, a '80-as évek vége felé egyik állami vállalatunknál egy programozó úgy védte állását, hogy programjának rendszeres időnként meg kellett adnia valami titkos jelszót. Ennek hiányában "elromlott" a rendszer. Hősünk nem is tudta, de talán ő volt az első "tamagocsi" megalkotója.

A másik védelmi technika a hardverkulcsok alkalmazása. Ezek működtetése során sok probléma szokott adódni. Például a legtöbb ilyen eszköz, valamely belső inkompatibilitás miatt bizonyos gépeken egyszerűen nem üzemel, vagy lerontja annak eredeti (Pl.: nyomtatási) képességeit. Ezen módszer kezdeti változatai még büntető rutinokat is tartalmaztak arra az esetre, ha valaki megpróbálta lemásolni a védelem alatt álló terméket.

Mostanában a regisztrálás-aktiválás dívik. Ez a technika igen nehézkessé teszi a gépek újrainstallálását, netalántán lecserélését. Arról persze ne is beszéljünk, hogy míg például a több millió forint értékű személygépkocsik vásárlása esetén nem tud a gyártó arról, hogy éppen ki használja az adott autót, addig elképesztő mennyiségű adatot gyűjtenek rólunk felhasználókról a nagy szoftvergyártó cégek.

Az efféle informatikai másolásvédelmeknek tehát megvan az a kellemetlen tulajdonságuk, hogy a pénzünkért annak ellenére megkapjuk, hogy nem is tartottunk rájuk igényt, ráadásul általuk kényelmetlenebbé válik a munkavégzés is.

Tudomásom szerint egy ismert hazai kereskedelmi vállalkozás a számlázó és készletnyilvántartó programját fejlesztő cég beperlését fontolgatja. Erre az elhatározásra azután jutottak, miután egy külső támadó, a szoftver regisztrációs modulját felhasználva tudott behatolni a rendszerbe, hogy azt megbénítsa.

A zene világa sem mentes a másolásvédelem ötletétől. A Sony többedszeri próbálkozásra ismét kihozott egy másolásvédelmi eljárást.

A korábbi próbálkozásait nem övezte osztatlan lelkesedés. Sokan panaszkodnak arra, hogy a védett lemezek nem játszhatók le minden típusú lejátszón, számítógépen pedig egyáltalán nem. Ez utóbbit tiltja is a gyártó.
Kijátszani persze ezt a védelmet is ki lehet. Egy filctollal, vagy egy ragasztószalaggal például.

A Sony az előbbiről azt állítja, hogy a CD-t, az utóbbiról pedig azt, hogy a lejátszót teszi tönkre.

A másolásvédelmi eljárások fejlesztése helyett inkább olyan árakat és törvényi hátteret kellene alkotni, mely lehetővé teszi a tanulási célú ingyenes másolatkészítést, ugyanakkor megakadályozza az üzleti célú jogosulatlan felhasználást.

Jelen pillanatban van üres CD-re, papírra és kazettára jogdíj, van büntetési tétel és van másolásvédelem is. Nincsen viszont garancia a termékek minőségére_