Az elmúlt egy-két évben a világban több helyen is voltak jelentősebb ideig tartó áramszünetek. Ezek súlyosságához a hírek szerint nem kis mértékben hozzájárult a vezérléshez alkalmazott informatika is. Példaként említhetjük a 2003. augusztusi amerikai áramszünetet, ahol egy vírus, a Blaster megbénította a vezérlő számítógépek közötti kommunikációt, és ezzel jócskán súlyosbította a bajt.
Több napon át tartó áramkimaradásokat csak olyan cégek képesek átvészelni, melyek vagy nagyon drága aggregátorokat is tartalékolnak vészhelyzetekre, vagy képesek a gépek segítségét nélkülözni.
Mióta az informatika teljesen elfoglalta mindennapjainkat, nagyon erős függőséget alakított ki a termelés, a gyógyászat, a szolgáltatások és az élet más területei felé. Mivel az adatok jó része már nincs is meg más formában, csak elektromos, mágneses, vagy optikai jelek, állapotok formájában, katasztrofális következményekkel járhat egy huzamosabb áramkimaradás.
Erre a fokozott veszélyeztetettségre a hadiipar is felfigyelt, és olyan fegyvereket fejlesztett ki, melyek az erőművek, transzformátorállomások működésképtelenné tételével pillanatok alatt képesek sötétségbe borítani megyényi területeket, vagy egyéb módokon végképp tönkretenni a mikroelektronikai eszközöket.
Egyes vélemények szerint a naptevékenység is lehet olyan mértékű, amely az említett fegyverek hatásával vetekedhet. Az elmúlt időszakban erre is volt példa, igaz ehhez rekorddöntögető aktivitás kellett jó öreg fúziós erőművűnk részéről.
Pontosan ezek miatt a veszélyek miatt lehet egyre többet hallani az informatikáról, mint önmagában vett kockázati tényezőről.
Az olyan cégek, melyek képtelenek lennének néhány hétig vagy hónapig számítógépek és a rajtuk tárolt adatok nélkül élni, túlságosan is függenek az informatikától.
Mit lehet tenni?
A függés csökkentéséhez nem elegendő csupán rendszeresen kinyomtatni, mikrofilmre írni, vagy egyéb módokon biztosítani az adatok gépen kívüli elérhetőségét, de ki kell dolgozni olyan alternatív ügykezelési folyamatrendszert is, mely az ilyen válsághelyzetekben is működőképessé teszi az adott hivatal vagy vállalat működését.
Vissza a papírhoz?
Hát nem teljesen, mert a jelenlegi komplex ügyviteli rendszereken tárolt hatalmas adatmennyiség már nem vihető át egy az egyben a korábbi struktúrákba, bizony alaposan át kell gondolni, hogy hogyan is működjön a szervezet a vészforgatókönyv szerint.
Az információs társadalom felé rohanva kissé anakronisztikusnak tűnik ez a vízió: a cégeknek ma arra kellene jelentékeny erőforrásokat fordítaniuk, hogy kidolgozzák az informatikáról a hagyományos eszközökre való áttérés módozatait. Persze, csakis a katasztrófahelyzetekre való felkészülés jegyében...
Az önök munkahelye vajon tudna működni egyhónapos áramszünet alatt...? (...után?)