
Elsősorban az önmegnyugtatás.
Mire jók a biztonsági kamerák?
Vegyük például az irodaépületek, bankok, benzinkutak, stb. többségében felszerelt biztonsági kamerák esetét.
Ezek kiválasztásánál sajnos többnyire az ár a legfontosabb szempont. A legolcsóbb kamera is megteszi - gondolják. Csak éppen arra nem számítanak, hogy az olcsóbb kamerák felbontása meglehetősen csekély, és így a rögzített kép is használhatatlan a legtöbb esetben. Az utóbbi idők bűnügyeiben is legfeljebb annyit lehetett leolvasni a kamera által rögzített képről, hogy valaki belépett a helységbe, majd "dolgát végezve" távozott. Jó esetben legfeljebb, ha a nemét meg tudták állapítani a támadónak az öltözéke alapján. Az arcot sokszor akkor sem lehet az ilyen képekről felismerni, ha semmivel sincsen eltakarva.
Az ilyen kamerarendszer legfeljebb alibi, vagy nyugtató a vezetés részére.
Beléptető rendszer kis testi hibával
A másik jellemző példa a beléptető rendszerek működése.
Kártya nyitja az ajtókat. Ez nagyon jó, hiszen így elvileg csak az juthat be az objektumok meghatározott részeibe, akiknek ehhez joguk van. A gond ott kezdődik, hogy a kártyaolvasók csak a bejutásnál jelentenek akadályt. A kilépésnél nem.
Miért baj ez?
Ennek több oka van. Az egyik az, hogy nincsen visszajelzés arról, hogy az illető mennyi ideig tartózkodott az adott helységben, mikor lépett ki onnan, stb. A másik arra vezethető vissza, hogy a kilépők gyakran beengedik a helységbe belépőket, mondván, úgyis mindegy, hogy használja-e a kártyáját, vagy sem, hiszen kilépéskor nem figyeli a rendszer, hogy előzőleg beléptette-e magát az illető.
Még mulatságosabb esetek azok, amikor egy helységnek több bejárata is van, és valamelyik irányból nem védik, mondván oda úgyis csak úgy juthat el, ha előzőleg áthaladt egy másik ellenőrzőponton. A gond csak az, hogy nem egyforma súlyú a belépés egyik, vagy másik helységbe.
Az egyik vállalatnál például azt tapasztaltam, hogy a cég legfontosabb helységét a szerverszobát, melynek két ajtaja is volt, az egyik irányból beléptető rendszerrel védték, és csak az informatikusok kártyája nyitotta. A másik ajtaját egy folyósón keresztül lehetett elérni, amely a titkárság felé vezetett.
A folyosót is kártya nyitotta. Látszólag tehát védett volt a szerverszoba mindkét irányból. Igen ám, csakhogy a titkárságon volt a legtöbb látogatónak dolga, így az említett folyosót az összes "vendégkártya" nyitotta. Így az átgondolatlan biztonsági rendszer gyakorlatilag minden vendég számára védtelenül hagyta a szerverszobát.
A cikksorozat következő részében tovább vizsgáljuk a biztonsággal kapcsolatos eszközök témakörét.
