Nem pattanásos és frusztrált kisfiúk készítik a kártékony programokat, állítja Sarah Gordon pszichológus, aki az informatikai biztonsággal foglalkozó Symantec munkatársaként évek óta tanulmányozza a vírusírókat.
Sarah Gordon a vírusírók nyomában jár, ellátogat a gyűléseikre és tanácskozásaikra, beszélget velük. Próbálja megérteni őket, hátha megtalálja a vírusírásra késztető folyamatok ellenszerét.
A kutatónő az elmúlt években több mint száz vírusíróval készített interjút, és megállapította, hogy a róluk kialakult sztereotípiák tévesek, a megkérdezett felnőttek többségének ugyanis van barátnője, illetve barátja. Gordon szerint az is tévhit, hogy a vírusírás főleg a pénzszerzésről szól, mert a kártékony kódokat különféle korú, anyagi hátterű és képzettségű személyek készítik, és eltérőek a motivációik.
Felelőtlen szórakozás
Gondon eleve megkülönbözteti a bizonyítási kényszerből vagy kíváncsiságból létrehozott vírusokat azoktól a kártékony kódoktól, amelyek a bűnözők munkáját segítik, többek között szándékos károkozással és személyes adatok lenyúlásával. A nagyon elterjedt és hírhedt vírusok - például az Agobot és a Bagle - az utóbbiak közé tartoznak, az ismert vírusok többsége azonban csak egyfajta technikai bravúr.
Felelőtlenség vírusokat írni, de egyáltalán nem nehéz, és a szerzők általában nem fogják fel, hogy mekkora károkat okozhatnak, mondta Gordon a Registernek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
