Az általános problémamegoldóktól a szakértői rendszerekig

Eleinte azt a célt tűzték ki, hogy hatékony problémamegoldó-rendszereket hozzanak létre, limitált keresési tartományban, mint a korábbi Logic Theorist (Newell-Simon). Másrészt: Wiener visszacsatolás-elméletéből kiindulva, tanuljanak önmaguktól a rendszerek.

1957-ben tesztelték a szintén a Newell-Simon kettős által fejlesztett Általános Problémamegoldó (General Problem Solver, GPS) program első változatát, s az eredmény igazolta a várakozásokat: a program elődeinél szélesebb spektrumban működött. (A későbbiekben pontosan a túlzott általánosítás miatt bizonyult zsákutcának, hiszen a nagyon konkrét, speciális feladatok elvégzésében gyengén "vizsgázott".)

Hamarosan az IBM is bekapcsolódott az MI-kutatásba: egyik tudósuk, Herbert Gelerneter három évet töltött el azzal, hogy kidolgozzon egy, geometriai teorémákat megoldó programot.

A McCarthy-féle listafeldolgozás

1958 mérföldkőnek számít az MI-históriában: John McCarthy ekkor jelentette be új fejlesztését, a ma is alkalmazott LISP (LISt Processing, listafeldolgozás) nyelvet. "A LISP alapvetően a lambda kalkuluson alapuló, numerikus és nem-numerikus adatok szimbolikus feldolgozására egyaránt alkalmas programozási nyelv" - írja MI-antológiájában Futó Iván, a magyar mesterségesintelligencia-kutatás egyik meghatározó alakja. "Alapvető struktúrája a lista. A programok és adatsruktúrák azonos szerkezetűek, így egy program akár önmagát is módosíthatja. Implementációi nagy tárigényűek és lassúak; a hatékonyság növelésére speciális architektúrákat, LISP-gépeket fejlesztettek ki. A LISP az MI amerikai alapnyelve."

A jelképek listás feldolgozásával egyébként már a Logic Theorist is foglalkozott, csak az általa használt IPL (információfeldolgozó) nyelv túl lassúnak és körülményesnek bizonyult. Maga a LISP is IPL-alapú, viszont sokkal "intelligensebb" és könnyebben alkalmazható. Folyamatosan fejlesztik, számos - sok esetben egymással inkompatibilis (például a két nagy osztály, a Keleti illetve a Nyugati Parti csoport) - változata létezik.

Hatvanas évek

1963-ban az MIT több mint kétmillió dolláros támogatást kapott az amerikai kormánytól MI-kutatásokra. A Hadügyminisztérium technológiai fejlesztéseket támogató részlegét (ARPA) persze nemcsak az önzetlenség, hanem nagyon is konkrét szempontok vezérelték, nevezetesen a hidegháborús vetélytárs lekörözése. Az anyagiaknak köszönhetően egyre több MI-program indult be, s az amerikai központokba a világ minden tájáról sereglettek tudósok.

Számos programot dolgoztak ki, például - a mikrovilágok projekt részeként - az SHRDLU-t. A projekt azt célozta, hogy (korlátozott mennyiségű geometriai alakzatból álló) miniatűr világokat kutassanak fel, modellezzenek. A Marvin Minsky által vezetett kísérletek bebizonyították, hogy a számítógépprogramok - behatárolt részterületeken - térbeli és logikai problémák megoldására is képesek. A STUDENT az algebrában, a SIR az egyszerű angol mondatok megértésében jeleskedett. (A természetes nyelv felismerése és megértése mindmáig az MI-kutatás egyik legizgalmasabb ága.)

Az ugyancsak az MIT-n dolgozó Joseph Weizenbaum 1965-ben írta az első társalgó szoftvert, a későbbi chatbotok elődjét, az Elizát. A rendszer viszonylag primitív volt: alapkérdésekből, illetve a - véletlen sorrendű - válaszokban szereplő szavakból újabb kérdéseket generáló szabályrendszerből állt. Meglepően élethűnek tűnt, stílusa a pszichológusokéra hasonlított. Azaz, majdnem átment a Turing-teszten_ (Továbbfejlesztett verziója, a Doctor még közelebb került a sikeres "vizsgához": a megkérdezett pszichológusok nyolcvan százalékát tévesztette meg. Weizenbaum egyébként nem bízik a homo sapiensével azonos szintű gépi intelligenciában, sőt, magát a gondolatot is obszcénnak, emberellenesnek és immorálisnak tartja.)

Szakértői rendszerek

Marvin Minsky

A hetvenes évek elején fejlesztették ki az ismeretalapú technológiát, s ez azt is jelentette, hogy a kutatók az általános problémamegoldó programok helyett speciális feladatokat elvégző általános megoldáskereső módszereken, szoftvereken munkálkodtak, a későbbiekben pedig - felhagyva az általános módszerrel - konkrét feladatokra speciális megoldási módokat dolgoztak ki. Vagyis elsősorban az adott területre vonatkozó, rendelkezésre álló információ minőségéből és mennyiségéből indultak ki.

Az ilyen, ismeretalapú rendszerek közül elsőként a szakértői rendszerek terjedtek el szélesebb körben. "Ezek a programok valamilyen terület szaktudását sűrítik magukba, és lehetővé teszik, hogy a felhasználó ezzel kapcsolatban kérdéseket tegyen fel" - írja Jenny Raggett és William Bains (Mesterséges Intelligencia A-Z, 1992). "Ez a tudás persze mindig egy nagyon szűk ismeretterületről, tartományból származik."

Az egyik legelső neves szakértői rendszert, a vér bakteriális fertőzéseit vizsgáló MYCIN-t Edward Shortcliff hozta létre a Stanford Egyetemen. Számítógépes rendszerek összeállításának megrendelésekor szintén ES-re (Expert System, azaz szakértői rendszer) hagyatkoztak. Manapság számos ES használatos, elsősorban a tanácsadó, az irodai ellenőrző, a rendelési és konfigurációs rendszerek.

Marvin Minsky Az MI-kutatás egyik nagy veteránja a Harvardon és Princeton-on tanulta a matematikát. 1951-ben megépítette a SNARC-t, az első neuronháló-szimulátort. Számos találmányt (mechanikus kezek, robotikai kellékek, Muse szintetizátor) jegyez, nemzetközi kitüntetések (ACM Turing-díj, MIT Killian-díj, Japan Prize) birtokosa, jelenleg az MIT-n a számítógép- és a médiatudományok professzora. 1959-ben John McCarthy-val együtt alapították az MIT Mesterséges Intelligencia Laboratóriumát. A hatvanas évektől sokáig Seymour Paperttel dolgozott együtt. Mérföldkőnek számító tanulmányok szerzője, főműve az 1985-ös "The Society of Mind".