Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

Vita a poszthumán jövőről

2002.08.21. 13:32
Szinte ugyanazon a napon jelent meg két neves amerikai tudós, az UCLA-en dolgozó Gregory Stock, illetve Francis Fukuyama a genetika és a biotechnológia távlatait (azaz a "poszthumán jövőt") elemző, ellentétes konklúziójú kötete.
Gregory Stock
Stock könyve az Újratervezni az embert: hogyan értelmezi át a technológia az emberi alakot és jellemet, Fukuyamáé pedig a Poszthumán jövőnk: a biotechnológiai forradalom következményei címet viseli. A két szerzőről még annyit, hogy előbbi Bill Clinton egyik bioetikai tanácsadójaként, utóbbi George W. Bush a már-már fundamentalista nézeteket valló Leon Kass nevével fémjelzett Bioetikai Testületének tagjaként (is) töltött, illetve tölt be fontos pozíciót.

Túllépve a napi aktualitáson, mindkét mű a biotechnológia hosszútávú következményeit vizsgálja: mennyiben változtatja meg az embert, s etikailag elfogadható-e, hogy gyermekeink, vagy (inkább) gyermekeink gyermekei - már születésük előtt - "homo perfectusokká" váljanak?

Designer baby cyborgok helyett

Igen - hangzik Stock válasza. Mert nem az a probléma, hogy az adott embrión módosíthatunk, hanem inkább az, milyen messzire mehetünk el. A génmanipuláció célja a hosszabb élettartam (kb. százötven év), örökletes és egyéb betegségek leküzdése, tökéletes utódok létrehozása. S ugyan ki ellenezné mindezt, ha adottak lennének a lehetőségek? - így az érvelés.

Az utóbbi néhány év és a közeljövő egyik fontos szemléletbeli változása kristályosodik ki Stock művében: míg korábban az evolúció következő állomásaként - poszthumán állapotként? - ember-gép hibrideket (kibernetikus organizmusokat, cyborgokat) képzeltünk el, manapság viszont a genetikus úton megtervezett, "felerősített" homo sapiens (a designer baby) a trendi. Az "új ember" sokkal inkább fyborggá (funkcionális cyborggá) fejlődik, azaz a különböző elektromechanikus eszközök - ellentétben Ray Kurzweil, vagy Hans Moravec szilícium-alapú jövőképével - kívülről, s nem a testbe építve fokozzák képességeinket.

(Ugyanezt a problémát Bruce Sterling már 1985-ös regényében, a Schismatrixban felvázolta: a technika-őrült Mechanikusok mesterséges intelligencia-programokkal és implantációkkal, a genetika-hívő Formázók a DNS-kód módosításával, biokémiai eszközökkel kívánták életre kelteni a tökéletes lényt.)

Genetikus tervezés

Stock túllép a jelen bősz vitáin, klónozáson, őssejteken. Helyesli ugyan, ám felettébb konzervatív eljárásnak tartja a klónozást: semmit nem változtat meg, nem jön létre új minőség, csak a már meglévő reprodukálódik.

A biotechnológiában, a genetikában látja a fantasztikus távlatokat és lehetőségeket. Az öntervezés, a fokozatos, lépésről lépésre történő önátalakítás lehetőségét - elsősorban a "csírasejtek" (tojás, sperma) egyre biztonságosabb, valószínűleg tíz-húsz év múlva mindennapossá váló módosításával (germline technology). Olyannyira, hogy (ki tudja, mikori, de belátható időn belüli) utódaink jócskán eltérnek majd a ma emberétől, és kérdéses, homo sapiensnek nevezhetjük-e még őket.

Hasonló kísérleteket egereken már rutinszerűen végeznek, sőt, főemlősökkel szintén történtek próbálkozások, igaz, egyelőre még csak a kezdeti stádiumban járnak. Viszont - betegségeket elkerülendő - az embrió egy-egy specifikus génjének átalakítása jelenleg se tűnik megoldhatatlan orvosi feladatnak.

A Humán Genom Projekt csak a kezdet volt - állítja Stock.

Álláspontját sokan támadják. Egyesek odáig mennek el, hogy a tragikus emlékű "fajnemesítésről" (eugenics) beszélnek. A tudós szerint az esetleges korlátozásoknál disztópiák, negatív előjelű jövő-fantáziák, "genetikus tömeggyilkosság" helyett kizárólag konkrétumokat, a jelen-technológiák túlkapásait kell figyelembe venni.

A génmanipuláció még inkább mélyíti a gazdagok és szegények közötti szakadékot - érvelnek gyakran az ellenzők. Stock inkább generációk közötti szakadékról beszél. Meg bioludditákról.

Fukuyama ellenérvei

Francis Fukuyama
Bioludditának ugyan aligha nevezhető, de a jeles politológus, társadalomtudós Fukuyama szintén az ellentáborhoz tartozik.

Elsősorban morális érvekből indul ki, két kedvenc fiatalkori könyvének egyikére, a Szép új világra hivatkozva. (Az 1984 a másik.) Merthogy a génmanipuláció - és a poszthumán lét, úgy általában - az emberi méltóságon, az emberi természeten üt mély sebeket.

Az emberi méltóság ugyanúgy nem adható meg paraméterekben, mint ahogy az emberi természet sem - vetik a szemére. Utóbbit a következőkben definiálja: "a homo sapiens fajtára jellemző - inkább a genetikai örökségből, és nem a környezeti tényezőkből kialakuló - viselkedés és jellemvonások összessége."

Egy amerikai lutheránus teológus, Ted Peters viszont úgy véli, hogy "Isten ugyan megteremtett minket, de a többi tőlünk függ. Mi, emberek felelünk azért, hogy a világot elviselhetőbb hellyé alakítsuk, és a technológia az egyik olyan eszköz, amivel ezt megvalósíthatjuk."

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?