Végtelen élet

A spekuláció a fizikai eszkatológia szemszögéből: az univerzum egyaránt lehet nyitott vagy zárt, természetes vagy mesterséges okok hatására új, bébiuniverzumok ágaznak ki belőle. Miután a régi világegyetem lakhatatlanná lesz, az intelligens élet - ezekre az új területekre települve - végtelen ideig fennmaradhat.

Bébiuniverzumok A bébiuniverzumok (vagy csecsemőuniverzumok) kicsi, mesterségesen létrehozott és féreglyukak által az "öreg" univerzumokhoz kapcsolt világegyetemek. Alternatív életteret jelenthetnek a pusztuló világokkal szemben. Egyelőre csak számítógéppel modelleztek bébiuniverzumokat. Az általános relativitáselméletben féreglyukaknak azokat a (kiindulási alapnak tekintett) topológiai szerkezeteket tartják, ahol a téridőalagút egy "rövidvágással" két távoli pontot kapcsol össze. Bizonytalan, hogy fizikailag megvalósíthatók-e. Amennyiben igen, stabilizációjukhoz "egzotikus" anyagokra lenne szükség. És ha tényleg létrehozhatók, "megépíthetők", (valószínűleg) a fénysebességnél gyorsabb utazást is lehetővé tennék. Globális értelemben, mert lokálisan, az utazók természetesen lassabban mozognának a fénynél.

Linde elmélete

"Ha kollégáimnak és nekem igazunk van, akkor hamarosan elbúcsúzhatunk attól a gondolattól, hogy világegyetemünk egyetlen, az ősrobbanásban keletkezett tűzgolyó volt" - írja Linde.

Az inflációelmélet néven elhíresült gondolati konstrukció lényege, hogy a világegyetem egy inflációs szakaszon ment keresztül. E szakaszban, a kozmosz a másodperc nagyon kicsi töredéke (tíz a mínusz harmincötödiken) alatt exponenciálisan növekedett. Utána az univerzum fejlődése az ősrobbanásmodell alapján folytatódott. Mindez a kozmoszképünket is átalakítja: táguló tűzgolyó helyett óriási, növekvő fraktált képzeljünk el. A fraktál számos felfúvódó golyóból áll, melyek újabb golyókat, az újabb golyók pedig még újabbakat hoznak létre, és így tovább, a végtelenig. Az univerzum önmagát teremti újra.

Andrej Linde Orosz asztrofizikus, tanulmányait a Moszkvai Egyetemen végezte, majd a szintén moszkvai Lebegyev Fizikai Intézetben doktorált. Legfőbb kutatási területe a részecskefizika és a kozmológia közötti összefüggések, melyeket az 1990-ben publikált Particle Physics and Inflationary Cosmology című kötetben fejtett ki. 1990-től a Stanford Egyetemen fizikaprofesszor, felesége, Renata Kallosh úgyszintén. Kaliforniában él.

Linde elmélete kidolgozásakor, az ősrobbanással kapcsolatos, nem kielégítően tisztázott problémákra kereste a választ. Hat főkérdést sorolt fel. Az első magára a Nagy Bummra vonatkozik: megtörtént-e? Mi volt előtte? Ha a téridő nem létezett, hogyan tűnhetett fel minden a semmiből? Az univerzum keletkezett előbb vagy a fejlődését meghatározó törvények?

A második a relativitástanból ismert görbetérképzetet vizsgálja. A tudós a korábbi elképzelésektől eltérő megfigyelési eredmények alapján jutott arra a következtetésre, hogy a tér lapos. Az univerzum méretét illetően a bevett elméletek és a mérési eredmények szintén nem egyeznek.

Milyen időrendben ment végbe az univerzum kiterjedése? - hangzik a negyedik kérdés. A standard változat szerint szimultán kezdődött az alkotórészek expanziója. Linde nehezen képzeli el, hogy az oly különböző elemek e kezdetet képesek lettek volna szinkronba hozni. "Ki adta a parancsot?" - teszi fel a költői kérdést.

Hogyan oszlik meg az anyag a világegyetemben? Miért olyan homogén a világegyetem? Mert annak kell lennie - sugallják a "kozmológiai elv" képviselői. De akkor mivel magyarázhatók a lényeges eltérések a sűrűségben, miért jöttek létre a csillagok, a galaxisok?

A hatodik kérdést a fizikus "egyediségproblémának" nevezi. Einsteint idézi: "valójában az érdekel, hogy a világ teremtésekor Istennek volt-e akármilyen választási lehetősége". A természet fizikai állandóinak legminimálisabb módosulása gyökeresen más univerzumot eredményezhetett volna, példának okáért öt vagy akár két dimenzióval.

A scifiolvasat

A Linde-forgatókönyvet Mitchell Porter négy szakaszra osztja. Első lépésként a világűrben féreglyukak létrehozására ipartelepet kellene létesíteni. Azért a világűrben, mert a művelet nagyon alacsony gravitációt és a Földön hozzáférhetetlen, hatalmas energiát igényel. A következő etap - a szerző szerint is - már színtiszta scifi: mikro- és makroszkopikus féreglyukak gyártása, topológiai változások mesterséges előidézése ("feketelyuk-sűrítés" útján). A harmadik állomás a bébiuniverzum: Porter azt javasolja, hogy - miután szupernóván egy csillagra repültünk - nagy mennyiségű, pikométer méretű féreglyukat juttassunk az égitest belsejébe, úgy pozícionálva őket, hogy túlélve a csillag felfúvódását, szétszóródjanak az új mindenségben. "Ha minden rendben megy, van egy féreglyuk-összeköttetésünk egy második univerzumhoz" - írja. A negyedik lépés az univerzumok közötti féreglyukak átjárhatóvá tétele, új világunk "megszelídítése" ...
(Linde még nem nyilatkozott a nevével fémjelzett forgatókönyv scifiváltozatáról.)