Transzhumanista iskolák

Valóban a legmarkánsabb s talán - jó értelemben véve - a leghivalkodóbb iskola. Max More és társai, főként Natasha Vita-More és Romana Machado hajlamosak az extravagáns megnyilatkozásokra. Szükségük is van rá, hiszen annak ellenére, hogy a tudományos-technológiai diskurzusban a hagyományos cybertematikát egyre inkább háttérbe szorítja a transzhumanista szellemiség, még távolról sem jelentik a fősodort, bár véleményüket egyre többen ismerik meg és veszik figyelembe.

Az áramlatok között nehéz éles határvonalakat húznunk. Sőt, tulajdonképpen csak az extrópiánusok képviselnek tényleges, klasszikus értelemben vett iskolát. A többiek általában egy-egy téma körül csoportosulnak. Rendkívül vegyes a kép. Eleinte főként a cryonics (mélyhűtés) elkötelezettjei képviselték a transzhumanista szellemiséget. A legtöbb transzhumanista amúgy is szerződésben áll az Alcorral. Nem egy amerikai találkozóról szóló tudósításban olvasható, hogy az összejövetel elején szinte minden résztvevő magasba emelt karral, a karon a jellegzetes Alcor-karkötővel teszi láthatóvá, mire készül a "legális halál" után.

A nanotechnológia szintén gyűjtőpont. Nem véletlen, hogy Ralph C. Merkle és K. Eric Drexler az eddig kétévente, 2002-től viszont évente megrendezésre kerülő Extro konferenciák "örökös" résztvevői. Mint ahogy az is tény, hogy a nanotechnológia szélesebb körű népszerűsítésében More és társai jócskán kiveszik a részüket.

Internet, a világűr benépesítése, az élettartam meghosszabbítása - e témák körül szintén csoportok és alcsoportok alakultak ki. Az egyik legjellegzetesebb a David Pearce-et követő "Paradicsomtervezők" gárdája, a "posztdarwini szuperelme" előkészítői.

Ugyancsak külön utat képvisel Eliezer S. Yudkowsky és köre, az állítólag eljövendő Technológiai Különösségre tudatosan készülő szingularitáriánusok. Olyan mesterséges intelligenciát terveznek, amely segítségével a homo sapiens képes túlvészelni a sokkot. A Különösséget szinte kész ténynek veszik, csak az időpontról térnek el a vélemények. Ezzel szemben, sokan vitatják már magát a Különösséget is, azt, hogy lesz-e egyáltalán. Például Max More is a szkeptikusok közé tartozik.

A tematika szerinti csoportosulások mellett, egyre több helyi jellegű transzhumanista társaság alakul, leginkább az Egyesült Államok nagyvárosaiban, de létezik például holland, német, angol (WTA) és svéd "alakulat" is. "Mindazonáltal, hogy a transzhumanizmus kozmopolita, minden egyes ilyen jellegű csoport, valószínűleg a hely memetikus feltételei miatt, saját, önálló karakterrel bír" - írja Nick Bostrom (aki mellékesen a WTA elnöke, bár az utóbbi évben a Yale-en ténykedik).

A legfontosabb gondolkodók egyébként visszautasítják a címkézést, egyszerűen "csak" transzhumanistának, vagy extrópiánusnak vallják magukat. És létezik egy, transztopiánizmus névre hallgató vadhajtás is. Szemben a filozófiaként elkönyvelt transzhumanizmussal, mozgalomként határozza meg önmagát. Sok az átfedés, az egyezés, de valahogy mégis más, hiányzik az időnként naiv optimizmus, kevésbé dinamikus és földhözragadtabb. Az alapelvek szerzői pedig a névtelenség mögé bújnak_ Elvetik a mindent relativizáló szemléletet, és a toleranciával is csínján bánnak. Helyenként annyira, hogy az Egyesült Államokban még szigorúbb bevándorlási politikát érvényesítenének, különös tekintettel a harmadik világból érkezőkre. Úgy hirdetnek libertarianizmust, hogy közben a legsúlyosabb rendpárti magatartásformáknak melegítik elő a terepet. Ahogyan állítják, ők - ellentétben az extrópiánus gondolkodók többségével - a Földön, és nem holmi elefántcsonttoronyban élnek.

Sajátos logikájuk szerint például utódokra sincs szükség, mivel azok csak gátolják az egyén boldogulását. Sőt, még jobb, ha az érzelmeket, szerelmet és szexuális vágyat kigyomláljuk magunkból. Állítólag ez lenne az "intelligens hedonizmus" egyik alapfeltétele.

Max More gondolatait is hajlamosak kiforgatni: dinamikus optimizmus helyett dinamikus pesszimizmus, más néven cinikus optimizmus a jelszó. A bevándorlási politikára vonatkozó nézeteiket e címke alatt fejtik ki. Vagy az önevolúció, vagy a halál - hangzik a sarkított összegzés. Mert, máskülönben a fejünkre nő a technika, s elszabadulnak a démonok_

Racionalizmus, ateizmus, memetikus evolúció, cryonics, egoizmus - így a többi varázsige. Magától értetődően, a legveszélyesebb individuumellenes mémként vetik el az altruizmust. Ayn Randból kiindulva, a "racionális egoistát" egészségesen opportunista személyként határozzák meg.

És így tovább. Bostrom, More, vagy Sandberg gondolatait nehezen ismerjük fel, inkább eltorzított, félremagyarázott, és lebutított ötlettöredékeket, szövegkörnyezetből kiragadott, és teljesen más közegben aktualizált motívumokat_ Legbölcsebben akkor járunk el, ha gyorsan elfelejtjük a nemes eszméket csak lejárató, innen-onnan összeszedett, mozgalomnak kikiáltott, de a legminimálisabb média-támogatottsággal sem bíró, transztopiánizmus nevű agyrém-gyűjteményt.