További Cyberia cikkek
Először is lehetséges, hogy globális természeti katasztrófák, becsapódó aszteroida, nukleáris tél, fékeveszett nanogépek pusztítása, vagy más hasonló szörnyűség vet gátat a fejlődésnek. Szerencsére viszonylag kevés az esély arra, hogy egyáltalán ne legyen közeljövő.
Az a sokat hangoztatott vélemény se állja meg a helyét, hogy a fejlődés végére értünk, hogy minden befejeződött, mindent elértünk, és semmi sem változik többé. Másik érv: a változások üteme elképesztően lassú, annyira, hogy már-már nem is érzékeljük. Gondoljunk csak az utóbbi tíz év történéseire, és rögvest elvethetjük mindkét vélekedést. Még egy változat: a számítógépek fejlődése ugyan a homo sapiensszel egyenértékű mesterséges intelligenciához vezet, aztán kész, nincs további evolúció, se mechanikus, se biológiai. Paradox, logikai bukfencekkel teli, nehezen tartható álláspont. Az a - gyakran hangoztatott - tétel úgyszintén, hogy a technológiák teszik pokollá bolygónkat, s ezt megakadályozandó, le kellene állítani (jobb esetben: ideiglenesen szüneteltetni) a fejlesztéseket. Vagy - a neoludditák javaslatára - vissza az ipar előtti időkbe! Akkor egészen biztos, hogy nem lesz Különösség.
Ha bekövetkezik, és a tudományos-technológiai trendek efelé (is) mutatnak, számos ösvény vezethet a fatális (?) pontig. Broderick hatot sorol fel.
A "klasszikus" modell: valóra válik a prognosztizált mesterséges intelligencia, még okosabb gépeket teremt, a még okosabb gépek pedig emberi ésszel felfoghatatlan szuperintelligenciába lehelnek életet. A tippelt dátumok: 2019 és 2029 között, legkésőbb 2099 (Ray Kurzweil), 2016 (Peter Cochrane, a British Telecom színeiben), 2020 körül (Ralph Merkle), 2039 (Hans Moravec), 2020 és 2050 között (Michio Kaku), 2005 és 2030 között, valószínűleg 2014-ben (Vernor Vinge), legkorábban 2005, legkésőbb 2020 (a csodagyerek Eliezer Yudkowsky szerint). Merkle és Moravec nem Különösségről, hanem önszaporító nanobotok (Merkle), illetve rendkívüli értelmi képességekkel rendelkező robotok (Moravec) színrelépéséről beszél.
Damien Broderick |
A harmadik voltaképpen a második következménye: ha gyorsan fejlődnek a technológiák (és a neuro-tudományok), akkor az agy "letöltése" (a teljes agyban tárolt információmennyiség, az egész személyiség kimentése valamilyen adathordozóra) akár 2020 és 2040 között (de valószínűbb, hogy 2040 után) megtörténhet. A cybertérbeli lények (uploadok, igazi és módosított kópiák, AI-k) bonyolult rendszerekbe szerveződnek, egyfajta kollektív intelligenciát alkotva.
A negyedik út: a mind komplexebb, szerteágazóbb internet - globális agyként - öntudatra ébred, kicsit úgy, ahogy Arthur C. Clarke a telefonhálózatokról prognosztizált egykoron. (Mátrix és felhasználók szimbiózisáról pedig már a cyberpunk írók is épp eleget merengtek...)
Az ötödik: a mikro-elektromechanikus rendszerek és a fullerén-alapú eszközök fejlesztése ipari nano-összeszerelőkhöz vezet. (Az eredeti forgatókönyvben nanobotok nem idézhetik elő a Különösséget. A fogalmat Broderick Vinge-nél lényegesen tágabban, "költőibben" kezeli...)
|
Persze az a legvalószínűbb, hogy a felsorolt lehetőségek együtt vezetnek a Különösséghez, ám az is könnyen elképzelhető, hogy Különösség nélküli Különösséget élünk majd meg... Ki tudja? Broderick csak a tíz-húsz éven belüli drasztikus változásban és abban biztos, hogy 2030-ban, de legkésőbb 2050-ben szinte az összes mai evidenciát megkérdőjelezzük. "Örökké élünk, vagy valamennyien a legszörnyűbb körülmények között pusztulunk el; tudatunk a cybertérbe vándorol, és megkezdődik minden idők legkegyetlenebb túlnépesedési versenye; gépeink átlényegülnek, és magukkal visznek, vagy békés holtágakban hagynak minket, vagy valami más, valami sokkal furcsább és elképzelhetetlen következik" - írja, konklúzió gyanánt.