További Cyberia cikkek
Csillagközi utazások
Bob Forward |
Csillaghajónkat tehát lézersugarakkal irányítjuk, mozgatjuk - a naprendszert csak így hagyhatja maga mögött. A kivitelezéshez "mindössze" egy (gigantikus energiamennyiséget feldolgozó) lézerfény-generátorra, és egy (több kilométeres) űrjárgányra lenne szükség. Utóbbit célszerű két önálló, (az adott pillanatban) szétváló részből felépítenünk, már amennyiben vissza akarunk térni a Földre. A célcsillagot elérve kettéválna, és a távolodó, immáron gyűrű formájú, nagyobbik részről visszatükröződő lézerfény előbb lelassítaná, majd megállítaná, végül a Föld felé "terelné" a másik (központi) részt. (Egy későbbi változatban Forward három egységből álló csillaghajót javasolt.)
Gravitáció
A hetvenes évek elején gravitációs tömegérzékelőt, az érzékelő tesztelésére és kalibrálására gravitációsmező-generátort talált fel. A generátor ismert erősségű gravitációs hullámokat továbbítana, a hullámokat a szenzor ellenőrizné. Forward nem volt szerencsés: a NASA szerződést kötött vele, hogy fejlessze ki a Hold-felszín vizsgálatára alkalmas érzékelőt, melyet az Apollo-18 útja során állítottak volna munkába. Az egész űrprogramot az Apollo-17 után fújták le.
Miként hozzuk létre, módosítsuk, szüntessük meg a gravitációt? - Forward egyre "ezoterikusabb" kutatási területek felé vette az irányt. Még egy gravitációs katapultot is tervezett. Aztán (a mágikus hókuszpókuszokat mellőző) antigravitációs masinákon elmélkedett. A szükséges erő a standard relativitáselméleten alapuló technikákkal előállítható, "mindössze" nagysebességű tömeg kell hozzá.
Sőt, néha még Einsteinre sem kell hagyatkozni, hanem a klasszikus newtoni fizika is elegendő. Például, ha adott tömeget ugyanakkora tömeggel állítunk szembe, a kettő közötti bármely tárgy úgy viselkedik, mintha súlytalan lenne. Képzeljük el, hogy két bolygóval tesszük meg ugyanezt: az egyiken állunk, a másik a fejünk felett. Kiegyenlítődnek a pro- és az antigravitációs erők. A két planétát pedig (hogy ne "nőjenek össze") egymás körüli röppályára állítjuk.
Forward szerint a levitációhoz nem kellenek feltétlenül egymás körül keringő bolygók, a kívánt hatáshoz tömegkondenzátorok is elegendők.
Időutazás
Scifiregények felkapott témája, a valóságban viszont (talán) az egyetlen kivitelezhetetlen jelenségnek hittük sokáig. Általában a "nagypapa-paradoxonnal" cáfoljuk: ha például X visszatérne a múltba, és megölné a nagyapját, akkor nem jöhetne világra. A múltat még Isten se változtathatja meg - hirdette Aquinói Szent Tamás. Biztos? És, ha nagypapa és nagymama már korábban összehozták atyánkat? Ha nagypapát összetévesztettük valaki mással? Miért pont őt akarnánk megölni, ha már mindenképpen gyilkolászni vágyunk? És a többi.
Forward érvei: az Einstein-féle relatív idő, a Gödel-féle oda-vissza utazás a múltba - "Az általános relativitáselmélet alapján, ha egy kellő kiterjedésű forgó hengert szerkesztünk, az egy időgép" - állította Frank Tipler. "Márpedig akkor érvényét veszti az ok-okozatiság!" - vonta le a következtetést Forward.
Talán igaza van, talán nincs. A legfőbb probléma azonban nem az oksági viszony, nem nagypapa, nem a Teremtő. Sokkal prózaibb: az időutazáshoz elképesztő mennyiségű energiára - szupertömör, a fénysebességhez közelit produkáló anyagra - lenne szükségünk.