![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
További Cyberia cikkek
Az egyik lehetséges megoldás, és egyben a moletronika (más néven: molekuláris elektronika) tudományág célja egyrészt a hagyományos informatikai áramkörök jellegének megőrzése, másrészt a szilícium méretéből adódó problémák felszámolása, azaz klasszikus architektúra plusz virtuálisan végtelen gyorsaság. Az első ilyen jellegű számítógépek elméletileg már 2010 előtt legyárthatók.
![]() |
Két hónappal később Zhenan Bao, Hong Meng, Hendrik Schon, a Bell Labs kutatói nanocsőnél is kisebb, milliomod homokszem-méretű molekuláris tranzisztort állítottak elő. Meglepetésükre, a molekula erősítőként szintén funkcionált, márpedig a jelerősítők a tranzisztorok fontos alkatrészei. Mindez azt eredményezi, hogy a szép sikerekkel kecsegtető miniatürizáció mellett az előállítási költségek is alacsonyabbak lesznek a vártnál.
A moletronika első gyakorlati alkalmazásai a biomedicinában, a beültetéseknél várhatók: a szervezetbe juttatott miniatűr gépek például az inzulinszintet mérhetik, vagy szívrohamveszélykor adhatnak le figyelmeztető jelzéseket.
DNS-számítógépek
![]() |
Leonard Adleman |
A DNS-számítógép alapjait Leonard Adleman, a Dél-kaliforniai Egyetem professzora rakta le. Korábbi kutatási eredményeiből (nevezetesen a polimer-enzimek "DNS-olvasása" és a Turing-gép működése közötti döbbenetes hasonlóságok) kiindulva talált megoldást az "utazó ügynök" problémájára: miként jutunk el a leggyorsabban meghatározott mennyiségű városok között, úgy, hogy egy várost csak egyszer érinthetünk? Hogy rapid választ kapjon, két lehetőség közül dönthetett. Vagy nagy mennyiségű hagyományos számítógépet dolgoztat párhuzamosan, vagy DNS-computert "tesztel". Az utóbbi mellett voksolva, pár kávéskanál DNS szimultán, néhány másodperc leforgása alatt generálta az összes lehetséges megoldást. A jó és rossz válaszok elkülönítése egy hétig tartott.
![]() |
A tényleges, működőképes DNS-számítógéptől viszont messze járunk még. John Reif, a Duke egyetem informatikusa szerint minél komplexebb a DNS-szerkezet, annál több a számítási hibalehetőség. A természetben a hibák mutációt eredményeznek, az állandó javítások pedig az élő sejtekben történnek. Ezzel szemben, a DNS-alapú számítógépek (egyelőre) képtelenek a hibák korrigálására. A "válaszok" elemzése rendkívül sok időt vesz igénybe, azaz, hiába jutunk gyorsan hozzájuk, ha esetleg hetekig kell keresnünk a helyes megoldást.
Alkalmazásukra a környezet kórokozó ágenseit azonosító bioérzékelőknél, az emberi sejtekben végbemenő biokémiai jelenségek vizsgálatakor, és természetesen a genetikai kutatások során számíthatunk. Nagy kérdés, hogy mikor.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)