A cybertér feltérképezői

A cyberteret, William Gibson immár klasszikus szavaival, ezt az elképesztő "konszenzuális hallucinációt" nem egyszerű ábrázolni. Hiszen ez egy terek által alkotott kaotikus, mégis törvényszerű, modellálható mozgásokat tanúsító komplex és dinamikus rendszer.

Egyre több tudós és művész gondolja, hogy mindez, túl a jól bevált keresőprogramokon, Google-ön és a többin, grafikusan, térkép formájában is megjeleníthető. A könnyebb tájékozódás, az átláthatóság céljából, vagy pusztán a szemet kápráztatva, a használókat, új, poszt-posztmodern Magellánokként, mappa mundikkal, a hálózat világtérképeivel szeretnék megajándékozni. Ugyanakkor, meglehetősen ingoványos, alig ismert területeken tapogatóznak. Milyen módszerekkel dolgozzanak? Mik legyenek a kiindulási pontok? Mely szempontokat kövessenek?

Földrajzi párhuzamok, metaforák egyébként a hálózat rövid, de mozgalmas történetében már korábban is felmerültek: a kezdeti években a "digitális Vadnyugat", a "pionírszellem" ugyancsak divatos kifejezéseknek számítottak.

"Fizikai" megjelenítések

Legegyértelműbb megoldásnak a számítógépek, a kábelek és a kapcsolódások elrendezésének katalogizálása, egyfajta jegyzékbe vételük, s az alapján a valós térképek elkészítése tűnik, mint az összes hongkongi internetes kapcsolatot ábrázoló Cybermap.

A következő forrásokat használták fel: szolgáltatók körkérdéseire adott válaszokat, hirdetéseket, a tengerentúlra irányuló adatforgalmat, a hongkongi telekommunikációs hatóság és több hivatalos, szakmai központ, helyi és nemzetközi nyilvántartók publikus adatait. (Egyébként más városokra - például London központjára - szintén dolgoztak ki hasonló térképeket.)

Izgalmasabbnak, és vizuálisan is mutatósabbnak tűnik a berlini Art + Com RG "Ride the Byte" projektje. Elsősorban az információcserére, a különböző pontok közötti adatátvitelre koncentrálva, a hálót úgynevezett "meteorológiai kártyák" formájában jelenítik meg.

Mind a Cybermapről, mind a Ride the Byte-ról elmondható: annak ellenére, hogy érdekes és előremutató vállalkozások, azért elsősorban a technikusok, és nem az átlagos felhasználók veszik hasznukat.

Tartalom-alapú megközelítések

Ellen Isaacs ContactMapje arra a kérdésre igyekszik választ adni, hogy milyen rendezőelvek szükségesek az információs és kommunikációs szolgáltatásokat egyetlen, integrált rendszerbe szervező felhasználói interfészek tervezésére és fejlesztésére. A kommunikációs patternekre vonatkozó kutatásai elsősorban az egyén társadalmi hálózatrendszerét igyekeznek modellálni, mivel a kollégákkal, ismerősökkel, barátokkal formált hálórendszerek a munkának és az információnak egyaránt fontos szervezőelvei. A ContactMap program vizualizálni próbálja mindezt.

Ugyanezen a "nyomvonalon", csak még inkább a tartalomra összpontosítva halad két brit akadémikus, Martin Dodge és Rob Kitchen 2001-es "Cybertér atlasza." A könyv a net infrastruktúráját, közlekedési formáit, a webet, a honlapokat, a társadalmi interakciót (hírcsoportok, e-mail) elemzi, s mindezeket - bevonva a különböző művészetek cybertér-ábrázolásait - látványos térképeken jeleníti meg. A végleges, mindenre jó atlasz mibenlétét megkérdőjelező Dodge a publikációt megelőző öt évet hasonló jellegű térképek gyűjtésével töltötte.

Művészi ábrázolások

Az egyik legszebb, legizgalmasabb (talán kevésbé aprólékos) hálózat-megjelenítés az Infome programmal létrehozott Mapping the Web San Francisco-i net-art kiállítás anyaga. A szoftver "web-csúszómászókat" (web crawlers), a honlapokhoz hozzáférő, majd onnan adatokat begyűjtő folyamatokat generál, utána pedig képi formában, illetve térképekként jeleníti meg az információt. A crawler speciálisan, vagy véletlenszerűen kiválasztott oldalon egyaránt kezdheti ténykedését. Kétféleképpen mozog: vagy követi az összes linket, az összes oldalt, vagy egy meghatározott pattern körül mozog.

A projektben Marc Bohlen, Jan Ekenberg, Ron Goldin, Lisa Jevbratt, Arijana Kajfes, Lev Manovich, Kevin és Jennifer McCoy, Giuseppe Prisco, Brett Stalbaum, Kazunori Takahashi, Geri Wittig vettek részt.