Robotpilóta és intelligens mosógép

Sok esetben nem is tudunk róluk: e-mail filterekről, adatbányászó eszközökről, hálózati bevásárló botokról, automatikus befektetési döntéshozókról, arcfelismerő, pénzügyi csalásokra fényt derítő, automatikus jelzálog-aláíró rendszerekről, üzleti előrejelzéseket segítő, dokumentumkezelő/összegző, beszédfelismerő és a beszédet szöveggé alakító szoftverekről. Vagy a megváltozott körülményekhez automatikusan alkalmazkodó mosógépekről.

Tény, a felsorolt esetekben aligha beszélhetünk intelligens gépekről, viszont jócskán megkönnyítik mindennapi létünket. Akárcsak az 1992-re kifejlesztett web, melyet nem egy szakember egyfajta "globális agyként", gigantikus méretű MI-rendszerként definiál. Az MI-alapú hardware első hadászati "tesztelésére" pedig az 1991-es Öböl-háború alatt került sor.

Kiépül a fogalmi keret

IBM RS/6000 SP

A korai kilencvenes évek egy másik szempontból szintén meghatározónak bizonyultak az MI-históriában: a kutatásokban ez idő tájt kezdtek el egyre több hangsúlyt fektetni az ontológiára. Az ontológia "eredetileg a filozófia egyik ágazata, a létező dolgok tudománya (lételmélet). Az ismeretalapú és szakértő rendszerek fejlesztési módszertanán belül fogalmi keretet ad a tárgyterület modellezésére. Az ontológia az adott tárgyterület fogalmi, koncepcionális leírásának explicit formája, a tárgyterület elméletének kölcsönösen elfogadott leírási módja; leíró szótár, típushierarchia (taxonómia), stb." (Futó Iván (szerk.): Mesterséges intelligencia, 1999.)

Azaz, úgy teremt kommunikációs szövegkörnyezetet (diskurzust), hogy leírja az alkalmazási terület fogalmait, kifejezéseit, a közöttük fennálló kapcsolatokat. John McCarthy még egyszerűbben fogalmaz: "Az ontológia célja a létező dolgok tanulmányozása. Az MI-kutatásban a programok és az utasítások különböző típusú tárgyakkal foglalkoznak, mi pedig azt vizsgáljuk, milyenek ezek a típusok, és mik az alaptulajdonságaik."

Deep Blue, a szakbarbár

1997-ben Deep Blue, az IBM RS/6000 SP szuperszámítógépe legyőzte Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot. Sokak szerint e győzelem mérföldkőnek tekinthető. Minden bizonnyal, bár nem szabad elfelejteni, hogy Deep Blue egy adott szakterületen diadalmaskodott, intelligenciája arra a szakterületre terjedt ki, ráadásul a sakk viszonylag könnyen modellálható matematikai-logikai sémákat követő játék.

A mesterséges intelligenciák fő problémája, hogy míg minél specifikusabb, minél jobban behatárolható területeken képesek túlszárnyalni az embert, az emberi gondolkodás teljességétől még mérföldekre járnak. Könnyen elképzelhető, hogy Deep Blue hatéves gyerekek által játszva abszolvált feladatokkal képtelen lenne megbirkózni.

Űrhajó robotpilótával

Kismet

1999. május 17-én a Deep Space 1 fedélzeti számítógépén futtatott Remote Agent nevű MI-rendszer - első alkalommal az űrkutatás történetében - két teljes napig kontrollált egy űrhajót. A hasonló rendszerek rendeltetése az olcsóbb, hatékonyabb és a földi irányítóktól egyre függetlenebb ellenőrzés megvalósítása. E munkálatokat jelenleg mérnökgárdák végzik. Amennyiben a fedélzeti MI-rendszerek és a mérnök-teamek sikeresen dolgoznak együtt, a jövőben még több űrhajó lesz kontrollálható, ráadásul kivitelezhetők lesznek sokkal ambiciózusabb projektek is.

Tanuló robotok

Jelentősebb előrelépés két kutató nevéhez fűzhető még. Az MIT Mesterséges Intelligencia Laboratóriumában dolgozó Rodney Brooks forradalmasította a robotikát: a központilag irányított gépek helyett, a környezettel interaktív viszonyban álló, folyamatosan tanuló robotokat javasolt. Munkásságát főként két "gyereke", Cog és Kismet fémjelzik.

Douglas Lenat és kutatógárdája mintegy tizenhét évig fejlesztette a rendkívül bonyolult (az "enciklopédia" szóból képzett nevű) Cyc MI-rendszert. Cyc annyiban tekinthető forradalmi újításnak, hogy - ellentétben a korábbi MI-kísérletekkel - nem részfeladatok megoldására programozták, és (állítólag) leginkább ő közelíti meg az emberi intelligenciát.