Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Utazó Cyber Utópiák

2002.05.09. 17:16
Május hatodikán a Zágrábban megrendezett Cyber Utópiák konferencia az új technológiák által létrehozott szellemi termékekről, és azok cseréjéről szóló panelje érkezett a C3-ba. A beszélgetésen neves médiateoretikusok vettek részt: Sebastian Luetgert, Felix Stalder, McKenzie Wark, és - a moderátor szerepében - Joanne Richardson.
Számos témát vitattak meg: a szabad hozzáféréstől a hálózati aktivizmusig és passzivizmusig, az utópia-definíciótól a jelen hacker-képéig. Meglehetősen kritikus, helyenként radikális, máskor meg túl balos hangvételben.

Az utópiák csak az időben léteznek, az adott idők negatív képei - állítja McKenzie Wark. Arról szólnak, amit egy-egy kor nem ad meg, reményt ébresztenek. Történelmiek, kollektívek: ezredfordulónk két utópia, a techno-evangéliumok és a dotcom-mindenhatóságba vetett hitünk szertefoszlását hozta el. Jelenleg a liberális utópiát éljük.

Vége a cyberutópiák korának

A résztvevők
Joanne Richardson filozófus, film- és médiateoretikus, kurátor. Két éve Horvátországban, Magyarországon és Romániában tevékenykedik. A subsol hálózati folyóirat szerkesztője, számos esszé szerzője, főként a kísérleti film és videó, a hálózati művészet és a független média témakörökben.

Sebastian Luetgert Berlinben él, a nettime egyik moderátora. Számos hálózati projektet jegyez, például a Last Tuesday-t: a résztvevők "mp3 fájlokat, Ázsiából érkező béta tesztes új vírusokat cserélhetnek, vagy szavazhatnak a legbugyutább kereskedelmi website-nevekre."

Felix Stalder Kanadában élő svájci médiateoretikus. Az Openflows projekt és az "open source intelligence" vezetője. Számos műve jelent meg, elsősorban az új kommunikációs technológiák társadalmi-gazdasági hatásairól.

McKenzie Wark ausztrál származású, a nettime egyik moderátora, több könyvet (Virtual Geography, The Virtual Republic, Celebrities, Culture and Cyberspace), valamint a nagyhatású Hacker Manifestot jegyzi.

Az utópiák lehetnek jók és rosszak: a huszadik század - és úgy tűnik, a huszonegyedik is - az utóbbiak jegyében telt/telik el. Felix Stalder szintén az öt-tíz éve oly divatos cyberutópiákról, a technológiák felszabadító hatásáról elmélkedett. Úgy, mintha vége lenne, mintha lefutott volna a lemez. Talán akkor járunk közel az igazsághoz, ha inkább azt mondjuk, kijózanodtunk. Sebastian Luetgert egyenesen utópia-világbajnokságot hirdetne.

Az utópia: transzgresszió, divat, csillogás, vagy éppen negatív előjelű (disztópia). Léteznek utópista ideológiák, de az olyan kifejezéseket is használjuk, hogy "a Microsoft utópista nyelve", vagy, hogy "a Napster túl utópikusnak bizonyult a huszadik század számára". Az utópia a tér, a terület és az ideologikus gondolkodás elutasítása - összegzett Joanne Richardson.

Utopisztikus hackelés

A hackerség utópikus természetét Wark történelmi kontextusba helyezte. Előbb a mezőgazdaságot váltó ipari gazdaságról, majd az információ eredményezte új korporatív szerkezetekről beszélt, kicsit úgy, mintha a Toffler Harmadik hullámából megtanult leckét mondta volna fel.

De ki, melyik osztály hozza létre az információt? Természetesen a hackerek. Ugyanakkor a "hacker" kifejezés is új, szélesebb értelmezésre szorul. Ma már nemcsak számítógépekkel napi huszonnégy órában elbabráló fiatalokra gondolunk, hanem mindenkire, aki a szabad információáramlásán munkálkodik: zenészekre, tudósokra, művészekre.

Az információ forradalmasítása

Hogyan forradalmasítsuk az információt, mi az erre legmegfelelőbb stratégia? Mert a hackerek ugyan információgyártók, de általában a vektorokat - az információáramlás csatornáit (telegráf, telefon, televízió, telekommunikáció) ellenőrző osztály (azaz nem ők) birtokolják azt. A hackelés új információs objektumok létrehozása. Előbb-utóbb politikai tevékenységgé kell válnia, már csak azért is, hogy átléphesse a magától értetődő, mindenkori, törvények által megszabott kereteket, korlátokat.

Populáris mitológia

Felix Stalder
Stalder szerint a hackelés is utópia, a hálózati kommunikáció és a szabad adatmegosztás utópiája. Mindez túlmutat a hagyományos ("a zárt információhoz történő engedély nélküli hozzáférésre tett kísérlet") definíción. Azaz, nemcsak számítógépekkel előállított információra irányulhat. A feketecsuklyás, éj leple alatt, titokban ténykedő hacker ma már a populáris mitológia része, semmivel se több.

Luetgert a digitalizációból indul ki: az utópiák digitális tereket eredményeztek. Olyan tereket, ahol nem vagyunk jelen. Nem-tereket, konceptuális nem-tereket, például a cyberspace-t. A nem-terekhez a nyelvhasználatban a tulajdonhoz kapcsolódó kifejezéseket ("aranyláz", "digitális birtok") asszociálunk. Azért küzdünk, hogy megoszthassuk és megváltoztathassuk a digitális tartalmat. A hackerek az új struktúra utópikus osztálya.

Hacktivizmus

Átalakul a hacktivizmus-kép: az utóbbi időben néhány nagyobb cég, például a Rockefeller Alapítvány szponzorként lépett fel. "Hackerek, akik nem hackerek" - egyre gyakrabban hangzanak el az ilyen, s hasonló szlogenek. Új kulturális jelenség született. A mobilitás fejlődésével még kevésbé lesz területhez kötött, és egyszer talán még a hacker szót is meghackeli valaki.