A magyar tőzsde jobb üzlet lehet, mint a Facebook

(Zsiday Viktor befektetési alapkezelő vendégposztja következik.)

Megőrült a világ, olyanok kérdeznek a Facebook-részvényről, akiknek semmi kapcsolatuk nincs egyébként a tőzsdével. Láthatóan az egész Földről próbálják bevonzani a pénzt az alapítók, hogy sikeres legyen a jegyzés. Természetesen fogalmam sincs, hol lesz a Facebook-részvény árfolyama ma, jövő héten vagy egy év múlva, az biztos, hogy nagyon drágának tűnik, tehát hosszútávú befektetésként nem tűnik túl vonzónak.

Egy dolgot azonban világosan kell látni: a tőzsde nem jótékonysági rendezvény. A bennfenteseknek, alapítóknak nem az a céljuk, hogy a tisztelt publikum minél többet keressen, hanem az, hogy ők maguk minél jobban járjanak. A bennfentesek célja, hogy sok pénzt keressenek, és a lehető legdrágábban adják el portékájukat. Akkor jönnek a piacra, akkor vezényelnek le kibocsátást, amikor nagy az érdeklődés, divatos a szektoruk, ergo drágán tudnak részvényt eladni. Nem ostobák, hogy olcsón adják el papírjaikat.

Ebből következik az a tény, amit számos tanulmány megerősített: az elsődleges részvénykibocsátásokból – azaz közvetlen tőzsdei megjelenésekből – való vásárlások átlaghozama 1-2-3 éves távon egyértelműen és szignifikánsan alacsonyabb hozamot biztosít, mintha egy átlagos részvényt vennénk meg ugyanabban a pillanatban. Sőt, azt is kimutatták, hogy miután sok a nyilvános kibocsátás (IPO), a tőzsdék teljesítménye generálisan is rossz szokott lenni, míg amikor kevés a kibocsátás (például 2009 elején), azután a tőzsdék átlagos teljesítménye is jó jellemzően.

Mindennek persze ugyanaz az oka: a bennfentesek sokkal jobban meg tudják ítélni, hogy mennyit ér a cégük, és akkor adnak el, amikor szerintük jó áron tehetik meg, amiből következik, hogy a másik oldalon lévők, a vevők valószínűleg nem járnak jól.

Természetesen, mivel a jegyzés során valószínűleg sok volt a kielégítetlen kereslet, ezért könnyedén szárnyalhat az első napokban az árfolyam akár nagyon magasra is, ám ebből még semmi nem következik. A techszektor életciklusa igen gyors, és nehéz megjósolni, hogy 3 vagy 5 év múlva mi lesz a Facebookból (de ugyanezt elmondhatnám az Apple-re vagy Google-re is, a számos szociálismédia-cégről nem is beszélve).

Összefoglalva: a Facebook-részvény drága; az IPO-kat megvenni általában véve is rossz befektetés; hype-ba belevenni majdnem mindig rossz döntésnek bizonyul utólag. Lehet játszani fej vagy írást persze úgy, hogy ha nyerünk, akkor kapunk 1 egység pénzt, és ha bukunk akkor veszítünk 2-t, sőt ha egyszer játsszuk ezt le, simán kijöhetünk belőle nyerőben, de ha sokszor játsszuk el ezt, biztosan veszíteni fogunk.

Erről jut eszembe: a magyar kisközép részvényszektor kezd a 2001-eshez hasonló képet ölteni: egyes cégeket már egyetlen elemző sem méltat figyelemre, a profitok ciklikusan lecsökkennek, a likviditás felszárad, az értékelési szintek összeomlanak – ez szokott lenni a medvepiac utolsó, legfájdalmasabb, és gyakran hosszantartó szakasza. Ugyanez zajlott le 2001-ben(és folytatódott 2002-3-ban), amikor viszonylag jól működő cégeket lehetett igen-igen olcsón megvenni, mert az érdeklődés teljesen eltűnt belőlük (pl. Zwack 6000-en, Émász 4000-en, Graphisoft már nem is tudom hol, Brau, stb.). Az előző bikapiac elején, 2004-ben 1000 pontos indulóértékkel létrehozott BUMIX index, amely a kisebb magyar részvényeket fogja össze, jelenleg 1091 ponton van, amely alacsonyabb, mint a 2009 tavaszi mélypont, és kevesebb mint harmada a 2007 nyári csúcsnak. Habár ez a trend nem gyorsan fog fordulni, hanem valószínűleg hosszas kifenekléssel, ahogyan szokott, ám úgy gondolom, hogy ha bízunk abban, hogy 5 év recesszió után azért lesz még valaha Magyarországon növekedés, stabilitás, akkor könnyen lehet találni olyan részvényeket, amelyek pár éves távon kicsit jobb környezetben simán duplázni-triplázni fogják részvényárukat.

A kontraszt nem is lehetne nagyobb: a mindenki által ismert, agyonhype-olt Facebook és a már elemzők által sem nagyon követett, összeomló forgalmú, a teljes érdektelenségbe hanyatló magyar kis/közép részvények. Ha fogadni kellene, hogy ötéves távon melyik lesz a jobb befektetés, biztos, hogy a magyarra tenném a tétemet.