Vonalzóval könnyebb verekedni

Dolgozatírás van, a szokásos menetrend. A tanár figyeli az osztályt, mozgolódás van hátul. Felpattan, elindul, rendet tesz, az első sorokban ellenőrzés nélkül maradnak a diákok. Suttogni kezdenek, felmutatják a dolgozatukat, tanácsot kérnek egymástól, puskáznak.

Puskázni nem menő

Tíz éve még én is ugyanezt csináltam a gimnáziumban, és csak most, hogy a tanári asztalnál ülök, látom, mennyire átlátszó ez az egész: az elvileg néma teremben nem lehet olyan csöndesen megszólalni, hogy azt ne hallja meg azonnal a tanár. Játék ez, tűréshatáron belül kell maradni, a szabályok semmit sem változtak egy évtized alatt. Na, egy dolog azért mégis más: én még a papíromat mutattam fel matekérettségin, hogy le tudják lesni rólam a geometriai feladatot, a Deák Diák Iskola tanulói meg már a laptopjukkal hadonásznak a tanár háta mögött.

Az Intel Classmate pilotprojektjének epicentrumában ülök a nyolcadik kerületben. Itt tesztelik az Intel oktatási célokra megalkotott olcsó laptopját: megpróbálják kitalálni, hogy miként lehet beilleszteni a hazai oktatásba, min kell változtatni, min kéne javítani.

A Classmate PC alapötlete Nicholas Negropontétől, a Massachusetts Institute of Technology görög-amerikai szakemberétől származik, aki 2005-ben indította el az OLPC-projektet. A terv az volt, hogy százdolláros, direkt a szegény diákok igényeihez szabott laptopokkal árasszák el Afrikát, Ázsiát és Dél-Amerikát. „Szerintem a fiatalok a világ legértékesebb természetes erőforrásai”, nyilatkozta egyszer, de sajnos nem sikerült ezt az erőforrást kiaknáznia, mert laptopja nem lett elég olcsó, sem elég használható.

Az Intel azonban nagyszériás alkatrészeivel, jó kapcsolati hálójával lényegében elkészítette azt, amit Negroponte szeretett volna. Persze a Classmate sokkal kevésbé forradalmi (például nem lehet kurblival életben tartani), nem is olcsóbb (ára 200 dollár fölött mozog), éppen ezért a harmadik világ problémáira nem megoldás, de a fejlettebb államok érdeklődését sikerült vele felkelteni.

Portugália például félmilliót rendelt a Classmate-ből, amit a diákoknak 50 euróért adnak majd oda, Venezuela egymilliós igényt jelentett be, de Brazília is érdeklődik. Meg újabban Magyarország.

Ezért is vannak itt a nyolcadik kerületi iskolában a gépek, hogy kiderüljön, bele lehet-e illeszteni őket a hazai oktatásba.

Megdobálnak

Az már tisztán látszik, hogy a dolgozatírás új értelmet nyert. Wagner Éva tanítónő a központi gépről elküldte a feladatsort, ami az összes laptopon ugyanakkor jelent meg. Nincs többé sírás, hogy valaki utoljára kapta meg a papírt, ezért kevesebb ideje jut a munkára, esélyegyenlőség van.

A nyolcadikos gyerekeknek 15 perc áll a rendelkezésükre, hogy befejezzék a tesztet, a tanári gépen egyből látszik, hogy melyik feladatot oldották meg jól, és melyiket hibásan. Tíz éve még értelmetlen lett volna a most leggyakrabban elhangzó kérdés: "Éva néni, hány feladatom jó?". "Szerintem nézd át még egyszer a megoldásaidat, de ez mindenkire igaz, mert nincs hibátlan dolgozat" - mondja a tanárnő.

Munka közben valaki megdob egy grafitheggyel, valaki, aki talán nem vette jó néven, hogy még az első generációs Classmate-tel kell dolgoznia, én meg a második generációval érkeztem az iskolába. Másfél hete kaptam tesztelésre, azóta bőven volt időm kipróbálni, sőt, megszeretni is, mert árához képest egész jópofa gépről van szó. Kijelzője már 9 colos, amivel sokkal alkalmasabb a munkavégzésre, mint az előd a hétcolossal. Igaz, az 800x480 pixeles monitorról le tudnak maradni fontos részletek, például néhány Windows XP-s beállításnál kilóg az OK-gomb a Tálca alá, de ilyenkor át lehet állítani scrollozós-üzemmódra a képernyőt egy egyszerű billentyűkombinációval.

A Classmate billentyűzete jó, a második generáció már magyar karaktereket is kapott, amiket mondjuk elég bénán sikerült elhelyezni és a gombok is nagyon kicsik: legfeljebb egy gyerek tud kényelmesen pötyögni rajta, nem csoda, hogy az Intel is inkább diákoknak mint felnőtteknek ajánlja a laptopot.

De ami a lényeg, hogy kakaóbiztos billentyűzetről van szó, és mégsem kerül másfél millióba, legfeljebb 45 ezerbe a gép. Cserébe 900-as Celeron, 512 megabájt memóriát, 30 gigabájtos merevlemezt ad a gyártó, gumival burkolt, ezért jól tapadó és kisebb eséseket is kibíró házban, akár 3,5-4 órán keresztül működőképes akkumulátorral. A touchpad nagy, kényelmesen használható, csak a gördítősáv tűnik butának kissé.

Zárt rendszerben

Nézegetem a tesztlaptopomat, közben lejár a dolgozatra adott 15 perc. "Elfeketedett a képernyő!" - kiállt az egyik diák, és tényleg, itt nincs "tanárnéni, még ezt az egy mondatot hadd írjam le a lapra", amint elfogy a dolgozatra szánt idő, vége a munkának, a gépek kegyetlenek.

Dolgozat után megkezdődik az oktatás, van interaktív tábla is, Éva néni a kivetített képet mozgatva mutatja be a feszültségmérő működését és közben elmondja a diákoknak, hogy melyik weblapot kell felkeresniük a további információkért. Digitális technika ide vagy oda, a fizikát a mostani 45 perc alatt sem értem meg, talán mert az én Classmate-em nem volt rácsatlakozva az egységes szoftverhálózatra, aminek a működését másfél hete magyarázta el Gacsal József fejlesztési menedzser az Intelnél.

A rendszer ott is, itt is ugyanaz: a központban a tanári gép áll, ami folyamatosan tartja a kapcsolatot a Classmate-ekkel. Át lehet küldeni feladatsort, webcímeket, át lehet venni az irányítást a diákok gépe felett és ki lehet küldeni rájuk a tanári gép monitorjának képét is, ha gyorsan kell elmagyarázni valamit. A tanulók is visszajelezhetnek, jelentkezhetnek, csetelhetnek a tanárral, de végig komoly kontroll alatt állnak: ha hangoskodnak, személyre szabottan lehet fenyegető üzeneteket küldeni, a tanár látja, amikor valaki esetleg pornólapokat nézeget matekozás helyett, sőt, a webkamerát is bekapcsolhatja, hogy megnézze, mit művel a gyerek a kijelző kávája mögé bújva. Vannak persze személyiségi jogok is a világon, szóval ha bekapcsol a kamera, felvillan egy lámpa az optika mellett.

Elméletben jó a Classmate szoftverrendszere mellé adott spéci oktatóprogram is, a gyakorlatban azonban mér kevésbé. Wagner Évának első dolga volt lecserélni azt egy kiforrottabb, használhatóbb programra, de állítólag az Intel közelmúltban bemutatott második verziója már sokkal jobb annál, mint amit ők száműztek 2007. decemberében.