Turmixgépet az agyba

Ébredni sokféleképp lehet. Én például általában egy-két perccel az óra megszólalása előtt felkelek, ezzel megúszom a csipogást, az ideges kapkodást, elkerülöm a hol a francban vagyok érzést.

Vannak aztán alternatív megoldások. A korábban tesztelt Axbo például az alvásritmus alapján ébreszt, megesett, hogy fél órával korábban keltem a megszokottnál, mégis kipihent, nyugodt voltam: a szerkezet akkor kezdett el visszahozni az alvásból, amikor az a legjobban esett a szervezetemnek. Az Axbo olyan volt, mint egy anya, aki felringatja gyermekét.

A Clocky meg egy szemét kutya, aki az ember arcára szarik, aztán vinnyogva elfut.

Szavakkal ki nem fejezhető

A most tesztelt ébresztő az Axbóhoz képest egy másik végletet testesít meg, éppen ezért főleg azoknak lehet jó, akiket még atombombával sem lehet kirobbantani az ágyból. A Clockynak sikerülni fog az ébresztés.

Az óra leírhatatlan csipogásba kezd a beállított időpontban, ami már önmagában is szörnyű támadás lenne az emberi alapértékek ellen, a készülék azonban kerekeinek hála képes elmenekülni, szóval még csak lecsapni sem lehet. Pedig legszívesebben lapáttal ütné agyon az ember.

Sokat egyébként nem lehet mesélni a Clockyról, hiszen csak a pontos időt meg az ébresztés időpontját lehet beállítani. Ha mindennel megvagyunk, eldönthetjük, hogy csak csipogjon, csak meneküljön, vagy csipogjon és meneküljön egyszerre, ami kábé olyan, mintha a halálra ítélt eldönthetné, hogy sima karóba húzást kér, vagy all inclusive-et megnyúzással és táblakaparással.

Próba

Elalvás előtt a készüléket lényegében bárhol elhelyezhetjük, a gumikerekek elég tompítást adnak akár kétméteres zuhanáshoz is. Amint az óra földet ér, rohanni kezd, ha akadályba ütközik, tolat, elfordul, ugrál, az összes ismert mozgástípusra képes a kis szemétláda.

Remegve állítottam be, majd lefeküdtem aludni.

Reggel hatkor arra ébredtem, hogy egy rettenetes szörny benyúlt a számon át a fejembe, és kitépte az agyamat.

Nagyjából fél másodperc volt, mire felfogtam, mi történt, de addigra már az óra beszaladt az ágy alá. Vad fogócskába kezdtünk, mint amikor az ősembert felébresztette a mamut, amiért utóbbi levadászásra került. Mivel közvetlenül ébredés után az ember nincsen koordinációs képességei teljes birtokában, nem volt egyszerű elkapni, nem volt egyszerű még felállni sem, aztán amikor végre a markomban volt a kis szemétládát, úgy nyomtam meg a gombot, mintha lándzsát döftem volna belé.

Mondjuk, az biztos, hogy felébredtem.

Érdemes félni tőle

A pár napos tesztből kiderült, hogy a reggeli felkelés lehet rosszabb, mint a szülés, hogy pár ezer éves technológiai fejlődés után eljutottunk egy olyan szerkezetig, ami tényleg képes minden körülmények közt felébreszteni, de azt is tudom már, hogy az emberi szervezet vészhelyzetben sokkal többre képes, mint azt korábban gondoltam.

Ma reggelre ugyanis hihetetlenül lerövidült a reakcióidőm. Valójában nem is tudtam, hogy mit csinálok, csak azt vettem észre, hogy a levegőben fogom a csipogó Clockyt. Utólag sikerült rekonstruálnom a történteket: amint ébreszteni kezdett az óra, még mielőtt kijöttem volna az álomból, kinyújtottam a kezem, és röptében elkaptam elkaptam a készüléket. Pedig nem láttam, merre tart, nem láttam semmit, tudat alatt viszont éreztem, hogy micsoda pokol vár rám, ha futni hagyom.

Szóval van remény, legyőzhetjük a gépeket, a Skynetnek el kell pusztulnia.

A Clockyt az Artu Robot Áruháztól kaptuk tesztelésre.