Jusztin
13 °C
30 °C

És mégis mozog a Microsoft

2010.08.14. 10:52
Mióta világ a világ, a videojátékokat mind ugyanúgy irányítjuk: gombokat nyomkodunk egy valamin. Hogy az a valami billentyűzet és egér, kontroller vagy egy játéktermi gép irányítópanelje, már másodlagos. A Nintendo ezt az alapelvet rúgta fel 2006-ban a Wii-vel, ahol a kézben tartott kontroller mozgatásával irányítunk; pont úgy hadonászunk vele, mintha az a játékbeli karakterünk kezében levő golfütő, szamurájkard, vagy géppisztoly lenne (nem is beszélve a különösen elborult japán játékokról).

A konkurenciának négy év kellett, hogy meglépje ugyanezt: a Microsoft hasonló, bár technikailag jóval fejlettebb megoldását, a Kinectet először két hónapja, Los Angelesben lehetett akcióban látni, de most megérkezett az első bemutató példány Magyarországra is. Ezt próbáltuk ki a cég magyar főhadiszállásán, három hónappal a bolti megjelenés előtt.

Tom Cruise megy a levesbe

A Kinect nem önálló játékkonzol, hanem egy kis fekete doboz, amit az Xbox360-ra kell kötni. Van benne egy nagy felbontású kamera, egy infrakamera és egy térérzékelős mikrofon, ami mind a játékos mozgását követi, és közvetíti a játékkonzol felé. A kontrollernek végleg búcsút mondhatunk, mi magunk vagyunk a kontroller. Elsőre elég hülye érzés valódi mozdulatokkal képzeletbeli bowlinggolyót gurítani, és nem létező teniszütőt lóbálni, de hamar belejön az ember. Főleg miután rádöbbenünk, hogy a menükben kotorászva tök ugyanazt csináljuk, mint Tom Cruise a Különvéleményben, csak nekünk nem kell hozzá spéci kesztyű sem – hát ennyit a látványos sci-fi díszletek időtállóságáról.

Az első Kinect-játékok nem nagyon szakadnak el a Wii-n már bevált műfajoktól, vannak sport- és partijátékok, egyensúlyozással és ugrálással kormányozható gumicsónakok versenye, plusz ott a Kinectimals, amivel bevallottan a lányokat célozzák meg, és oroszlánkölyköket lehet benne nevelni meg mindenféle trükkökre tanítgatni, a cukiságtúladagolás esélye ezer százalék. A dolog működik, rövid távon legalábbis mindenképpen: az ember beletörődik, hogy idétlenül néz ki, és üdvözült vigyorral ugrál és hadonászik, a lábával karikázik, a kezével citerázik, az orrával orgonázik, a szájával vacsorázik. És még csak nem is lesz zsírfoltos a kontroller a pizzától.

Felébred a geeklélek

A játékok irányítása még a Wii után is egészen újszerű, a kütyü pedig technikailag egészen lenyűgöző, nem kell se kalibrálni, se semmi, csak besétálok a kamera elé, és puff, megjelenik a képernyőn is az avatárom, integetek, visszainteget, tizedmásodperces lehet a késleltetés, a precizitás pedig pár centis. Mindez holtbiztosan felébreszti az emberben szunnyadó geeket, és beüt a „nekem kell egy ilyen, bármibe is kerül” életérzés, de nagyjából olyan erővel, mint legutóbb az iPad esetében.

Amit aztán lassan legyűr a realitás: a kipróbált Kinect-játékok szórakoztató faktora legfeljebb tíz percekben mérhető. Elsőre még vicces, hogy helyben futok és néha ugrom egyet, és ebből a képernyőn a gátfutás olimpiai döntője lesz, de másodszorra-harmadszorra már nem az. Azt meg nehezemre esik elképzelni, hogy valaki a nappaliban a tévé előtt kommandózva fog akciójátékokkal küzdeni egy emberes Counter-Strike (vagy hogy az Xboxnál maradjunk: Halo-) parti helyett. Ide pedig be lehet helyettesíteni szinte tetszőleges játékstílust.

Csak a felszín

Jól látszik, hogy a hardver már készen van, és jól is működik, de a lehetőségeinek még csak a felszínét karcolgatják a játékok. Olyanok vagyunk, mint a kancsal gyerek, mondja a microsoftos marketinges, egyszerre akarunk nézni a hardcore gémerre, aki napi 4-5 órában gyakorolja a fejlövéseket a Call of Dutyban, és az alkalmi játékosokra, akiket már az elriaszt a videojátéktól, hogy a kontrolleren milyen sok gomb van. Egyelőre ebből csak utóbbi látszik, persze ők vannak többen, bennük van a nagy pénz, és ebbe a rétegbe lehet behozni még újabb milliókat.

Ez nem is lesz különösebben nehéz, a Kinect az első percekben annyira meggyőző, hogy ha a Microsoft karácsony előtt a világ összes plázájába kitesz egyet, amit szabadon ki lehet próbálni, nem fognak tudni annyit gyártani, amit ne adnának el azonnal (egyébként valami hasonló lehet a terv, itthon a Westendben lehet majd kipróbálni a játékokat augusztus utolsó hétvégéjén).

Két megállóval a Mátrix előtt

Több hónapos titkolózás után kiderült az ár is: a Kinect ára 40 ezer forint körül lesz majd novemberben, amikor megjelenik a boltokban (már ha az euróárfolyam nem tesz keresztbe a tervnek addig). Ez persze elég sok ahhoz képest, hogy kell hozzá egy Xbox360 alapgép, és még a játékokat is külön kell megvenni – de mi ahhoz képest, hogy a videojátékok evolúciójának következő lépését tapasztalhatjuk meg vele?

Ehhez persze az is kelleni fog, hogy legyenek rá igazán jó, a kamerás irányítást kihasználó, fél órán túl is szórakoztató játékok. Meg az is, hogy a Nintendo ne lopja el megint a show-t a vetélytársak elől egy új ötlettel, mint a Vitality Sensor, amit lassan két éve fejlesztenek, pulzust, bőrelektromosságot és hasonló élettani funkciókat mér, és a játék ezek alapján adagolja az izgalmakat. Aztán jöhetnek a gondolattal irányított játékok, meg a Mátrix.