3D-tévét minden háztartásba!

Január 8. és 11. között rendezték meg a szórakoztató elektronika nagy seregszemléjét, a Consumer Electronics Show-t. Az összes fontos gyártó – JVC, Mitsubishi, Panasonic, Philips, Samsung, Sony – demonstrálta háromdimenziós videót megjelenítő legújabb technológiáit. Ugyanakkor ezek mellett is egyre több az olyan televízió, melynek hardvere és szoftvere támogatja a 3D-t. Tulajdonosaik egyelőre leginkább videojátékokra használják ki gépük ezen adottságait.

3D-történelem

3D-s technológiákkal már az 1950-es években kísérleteztek, ám az első 3D-s filmekre az 1980-as évekig kellett várni. Általában látványos sikert arattak, viszont a technológiai csodát leszámítva szinte senki nem jegyzett meg belőlük semmit (talán még a filmek címét sem). Gyakorlatilag nem szolgáltak más célt, csak 3D-t a 3D-ért. Másrészt, összehasonlítva a hagyományos mozival, videóval és televíziós termékekkel, ma is elenyésző a háromdimenziós produkciók száma.

Szép lassan viszont háttérbe szorulnak majd a kezdetleges 3D ismert kellékei, a vörös és kék lencséjű, kartonból készült szemüvegek, melyek két különböző képet egyesítettek, és gyakran torzítva láttatták a képernyő színeit. A filmesek közben megtanulták, hogy elkerüljék a technológia adta trükkorgiát, és a közönség elkápráztatása, meghökkentése helyett jobb történetelbeszélésre, a sztori gördülékenyebb bonyolítására, és annak extra dimenziókkal való megtöltésére használják a 3D-t.

Az első ilyen televíziók Japánban jelentek meg, és csillagászati áron kerültek piacra, ráadásul a visszajelzések sem voltak mindig pozitívak: a felhasználók gyakran panaszkodtak a gyenge minőségű képre, fejfájásra, szédülésre. A fejlesztések mindezek ellenére gőzerővel folynak. A nagyobb gyártók elképesztő összegeket fektetnek saját 3D-s termékeik kifejlesztésébe.

Szemüveggel, szemüveg nélkül

A RealD és a Dolby technológiái a videofelvétel két különböző módon polarizált változatát speciális lencsékkel filterezi, úgy juttatja el a jobb és a bal szembe a korrekt információt. Ez az eljárás komoly előrelépés a régebbi 3D-s mozik – a fényképezésnél nem sokkal fiatalabb – anaglif módszeréhez, a színszűrős vörös-kék szemüveghez képest, mely még ma is a legelterjedtebb gyakorlat sztereoképek, térhatású ábrák megjelenítésére.

A Mitsubishi és a Samsung 3D-s televízióihoz más típusú, a megjelenítővel infravörös kapcsolatban álló, a képkockák időzítésével szinkronizált szemüveg használandó. Ahhoz, hogy a jobb és a bal szem egyaránt 60 hertzes jeleket tudjon fogadni, a televíziónak legalább 120 hertzes frekvencián kell működnie.

A Philips kijelzőjéhez viszont egyáltalán nem kell speciális szemüveg. A cég 3D-s televíziója speciálisan készített videókat játszik le, melyek minden egyes jelenethez két frame-mel rendelkeznek. Az egyik a színre, a másik a szürkeskála (a kontraszt számszerűsítésére szolgáló módszer) megjelenítésének mélységére vonatkozó információt tartalmazza. A csekély mértékben eltérő képeket a kijelzőn lévő lencsék a mélység illúzióját keltve vetítik a jobb és a bal szembe.

Mainstream lehet

2008-ban megalakult a technológia széleskörű elterjesztésének felgyorsítását szorgalmazó 3D@home konzorcium. Közben Hollywood sem tétlenkedik: a Hannah Montana és a Journey to the Center of the Earth filmeket 3D-ben adták ki, a 2009-re tervezett 3D-s filmek száma háromszorosa a 2008-asnak. A legnagyobb produkciós és posztprodukciós kihívásoknak részben eleget tettek már: megfelelő kamerákat hoztak létre, valamint a két különböző kamerával történt felvételeket összhangba hozó szoftvereket fejlesztettek.

„Az emberek lassan hozzászoknak a 3D-s látványhoz” – nyilatkozta a 3D@home-ot vezető Mark Hartney. „Kérdés, miként lesz ebből otthoni szórakozás.”

Az egyik lehetséges és kézenfekvő megoldás a 3D-s termékskála szélesítése: például sportesemények és más, nagy érdeklődésre számot tartó rendezvények közvetítése 3D-ben; a hagyományos mellé az új technológiát alkalmazó változat elkészítése.

Az otthoni 3D-zéshez megoldandó egyik legnagyobb technikai probléma – mivel a jobb és a bal szemre is jut egy-egy mozgókép – az anyag műsorsugárzás előtti tömörítése, amihez kijelző-típustól független, azonos nézői élményt biztosító szabványok kellenek. Több fejlesztő dolgozik már a mai televíziókkal kompatibilis, a programot 2D-ből 3D-re konvertáló tömörítő formátumokon.

Chris Chinook, a kijelzőkre szakosodott Insight Media konzultációs cég elnöke szerint még néhány év kell ahhoz, hogy a 3D elterjedjen az otthonokban. Az a tény, hogy az ipar óriásai támogatják a technológiát, egyértelműen előrevetíti a jövőt. Úgy véli, a CES-en bemutatott technológiák 2009 végén, de inkább 2010-ben kerülnek széleskörű kereskedelmi forgalmazásba.