Kicsinyített atom
John Kitching fizikus, a NIST vezető fejlesztője úgy véli: a legnagyobb áttörést az áramfogyasztás terén érték el, hiszen a szerkezet akár elemmel is működtethető. Bár a 0.075 wattos atomóra egyetlen nap alatt lemerít két ceruzaelemet, még így is századakkora az energiafogyasztása, mint a jelenleg használt modelleké. Ezen kívül mérete is egyedülálló: az összes irányító áramkörével együtt elfér egyetlen köbcentiméteren, míg a mostanság használt atomórák gyakran két méter magasak.
A NIST mérnökei arra számítanak, hogy az atomóra hosszú távú stabilitását megnövelve jelentősen csökkenthetik az energiafogyasztását, így az eszköz számos katonai és kereskedelmi rendszer hasznos tartozéka lehet.
Céziumot mérnek
A miniatűr atomóra - nagyobb társaihoz hasonlóan - a céziumatomok természetes rezonanciája alapján méri az időt. Az aprócska órában a lezárt cellában elhelyezett céziumgőzt infravörös lézerrel szondázzák, amely két elektromágnese mezőt hoz létre. A két mező frekvenciájának a különbségét úgy állítják be, hogy megegyezzen az atomok két energiaszintjének különbségével. Az atomok ekkor úgynevezett sötét állapotba kerülnek, amelyben nem nyelnek és nem is bocsátanak ki fényt. Ez a pont határozza meg a cézium természetes rezonanciáját, és ehhez kell igazítani az órába épített külső oszcillátort, amely például kvarckristály lehet.
A chipméretű atomóra megnövelheti a GPS műholdas nyomkövető rendszerek pontosságát, a drótnélküli hálózatok biztonságát, és segíti az eszközök pontosabb összehangolását. Bár nem olyan pontos, mint a nagyobb szerkezetek, az órákban is használt kvarckristálynál ezerszer pontosabb.